Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 5. szám
1984/85-ÖS IDÉNY 5. SZÁM Fradi műsorlap 5 Kemény Tibor emlékezik Mi is történt 1944 decemberében? A második világháború generációk életét tette tönkre, elképzeléseket és reményeket rombolt szét. A bombák szabdalta károk mellett talán ez a legtragikusabb. Ugyanis a házakat újjá lehet építeni, de sokak szívében a boldogságot már soha többé nem lehet visszalopni. Vannak, akik a 40 év előtti borzalmas epizódoktól még ma is felriadnak álmukból és négy évtized távlatában sem képesek felejteni az átélt szenvedéseket. Generációk élnek így, s elég nekik egyetlen drámai részlet a televízióban, és ismét rájuk tör a félelem, a tudat alatt még mindig létező rettegés. Számukra nehéz vagy tán teljesen lehetetlen is a felejtés. De szabad-e egyáltalán sutiba dobni a fasizmussal, a háborúval kapcsolatban az emlékeket? Vagy pedig örökösen emlékezni keld, hogy okuljon az emberiség, tanuljon a 40 év előtti sorstragédiákból. A válasz azt hiszem felesleges, mert minden józan ember tudja, hogy igenis beszélni kell ezekről a rémségekről. Tudatosítani kell a következő nemzedékekben is, hogy miitől kell óvakodniuk, s milyen súlyos ára van annak, ha valaki játszani kezd a tűzzel... Világégés, négy évtizeddel ezelőtti tragikus napok: halál, éhezés, szenvedés, véráztatta föld. Milyen tompán koppannak e szavak az írógépen, s talán — szerencsére — a fiatalabb korosztályiban sem indít el semmiféle mélyebb képzet- társítást. így van ez rendjén, hiszen ők nyugalomban élhetnék. De azért nem árt ha tudják, mi történt 1939 és 1945 között: így legalább megtanulják félteni a békét! S ezért fontos odafigyelni nagyszülőink, apáink, anyáink szavára, amikor a velőtrázó sikolyokról; a háború hátborzongató valóságáról beszélnek, egy olyan korról regélnek nekünk, amikor az emberi élet egy fabatkát sem ért, és mindenki a halál mezsgyéjén járt. Sajnos mindez nem az ókorban történt, hanem az újkori történelembein, amikor élet és halál közömbös arccal lépkeditek át az emberek hullahegyein. Ez volt a háború, amely a gyászon és szenvedésen túl sokakat megfosztott fiatalságától, szerelmeitől, reményeitől. És bánatot hordozott magában, mert sokan csupasz' ujjként maradtak egyedül, s testileg-lelkileg meggyötörve érték meg a felvonás végét, a régóta várt fegyverletételt az őrültek által feldúlt világszínpa- don... Kemény Tibor (72 éves) régi ismerőse a Ferencváros szurkolóinak. 1933-iban játszotta első mérkőzését zöld-fehér mezben. A nagytehetségű szélső összesen 202 mérkőzésen szerepelt a klub színeiben. 100 bajnokin, 99 nemzetközi és 3 hazai díjmérkőzésen. Góljainak száma 100, és tagja volt az 1933—34-ben, valamint 1937—38-ban bajnokságot nyert FTC-nek. Szerepelt az 1937- ben K'K-t nyert gárdában is. A magyar válogatottban 9 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt. Ügy tartották számon, mint a korszak egyik legkiválóbb csatárát. 1974 óta az FTC örökös bajnoka. Most mégsem a futbaillról, az Üllői úti pálya szép emlékeiről beszélgetünk. Keserűbb témát választottunk, a háború utolsó szakaszát, amikor Budapesten mindenkin úrrá lett a rettegés. — Mi is történt ezekben a napokban? — Napok óta másról sem adott hírt a rádió, csak az országos mozgósításról. Tudtam, hogy rám is sor kerül, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan. 1944. december 15-én kellett volna bevonulnom a parancs értelmében.. Dühöngött a nyilasuralom, és tudtam, hogy ez tulajdonképpen egyet jelent azzal, hogy magam is Szálasiék fennhatósága alá kerülök. Hiába hívtak be bárkit is szabályos katonai alakulathoz, akkor már egyértelműen a nyilasok diktáltak. A fővárosban mindennaposaik voltak az ártatlan emberek elleni irtóhadjáratok, a horogkeresztesek különböző véres akciói. A szó szoros értelmében rettegésben, félelemben éltek az emberek. Elkezdtem gondolkodni, hogy mitévő legyek, önként hajtsam a fejem a járomba, vagy találjak valami más megoldást. Szerencsére a barátaim jó tanáccsal szolgáltak, s ez megoldotta számomra az átlát- hatatlannak tűnő gordiuszi csomót. — Mi volt ez az ötlet? — Beléptem a 13/3-as karhatalmi zászlóaljba. Ez tulajdonképpen akkor már döntő mértékben bújtatott katonai alakulatnak számított. Oregíiúk, FTC hajrá!... Balról: Kemény, Háda és Toldi Központja a Vllmos-laktanya volt. S nekem Kálmánfy Ferenc lett a közvetlen parancsnokom. AJkik ott voltunk, azok előtt egy percig sem volt vitás, hogy ez tulajdonképpen az ellenállási mozgalomnak szerves része. Az egész vezetőjéről, Gi- dófalvy Lajosról ma utca van elnevezve a fővárosban, és a közelmúltban láthattuk a televízióban azt a dokumentumfilmet, amely ennek a nagyszerű mártírhalált halt embernek az életútját elevenítette fel. — Részt vett akcióban is? — Igen. Dunaiharasztiban a fasisztáktól próbáltunk élelmiszer és fegyvert zsákmányolni, vagy ahogy mi akkor mondtuk „zabrálni”. Am felfedeztek minket és tűzzel fogadtak a németek. Harcba keveredtünk és én is megsebesültem, az alsó lábszáramon ment át egy golyó. Végül is a társaim segítségével Budára kerültem a Honvéd- kórháziba. Egy napra rá azonban jött a rendelet, hogy valamennyi beteget Nyugatra viszik. Ekkor is szerencsém volt, mert találtam egy olyan ápolónőt, aki megmentett és átvitt egy másii'k kórterembe, amely még néhány nap haladékot kapott. Onnan a BSZKRT labdarúgócsapatának sportorvosa, dr. Vida Ernő segítségével sikerült megszöknöm. A bujkálás nehéz hónapjai csak ezután következtek, hiszen visszamentem a lakásomba a feleségemhez, s ott Angyalföldön értem meg a főváros felszabadulását. — Ez a decembertől január 13-ig tartó időszak cseppet sem lehetett könnyebb, mint a korábbi. — Természetesen, hiszen a nyilasok az egész alakulat ellen hajtóvadászatot rendeztek a németekkel karöltve. Feljelentések tömege volt a birtokukban és pontos listával rendelkeztek rólunk, akik ennek az alakulatnak a tagjai voltunk. — Kik voltak azok a barátok, akik ezékben a nehéz időkben is ön mellett voltak? — Mindenekelőtt Lázár Gyusziék. Remek, csodálatos emberek voltak. Segítettük egymást amennyire tudtuk a nehéz napokban. Amikor például ki bombázták őket, mii próbáltuk felkarolni a Lázár családot. Pintér Pistának, a Képes Sport jelenlegi főszerkesztőjének a szülei is igaz, őszinte barátságról tettek tanúbizonyságot, és főleg emberségről, az embertelen időkben. Aztán Soós Karcsi, a későbbi szövetségi kapitány, a Gamma akkori trénere és dr. Tóth Lajos, az FTC titkára sem feledkezett el rólunk. Hogy is szól a közmondás? Az ember a bajban ismeri meg a másikat ... — S mikor ismerték el az ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységét? — Két esztendeje lesz március 1-én, hogy tagja lettem a Magyár Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének. — S ha a mai fiatalok megkérdezik, hogy miért vállalta annak idején a veszélyt, élete kockáztatását. Mi a válasza? — Számomra csak ez az egyetlen lehetőség volt arra, hogy ne a gyűlölt németek, és nyilasok oldalán harcoljak. A legdöntőbb azonban az volt, hogy semmilyen körülmények között nem akartam Nyugatra menni, elszakadni a családtól. Qe erről nem jó, ha túl sokat beszélek. Nehogy azt higgye valaki, hogy csak hivalkodni akarok ... (gyenes) A FOOTBALL LABDAJÁTÉKOK KÖNYVE 1905-ben, tehát 80 éve jelent meg. Az első olyan magyar könyv, amely a labdarúgásról minden téren útmutatót ad. Ebben olvasható: „Csak annak van helye a csapatban, aki egyesületének föltétien hive, aki a zászlóért, amely alá sorakozott, minden áldozatra kész, aki tud és akar dolgozni, küzdeni komolyan és lelkesedéssel. Kiben ezek a föltételek nincsenek meg, legyen bármilyen kitűnő játékos, nincs helye a csapatban. Ezeket lelkesedés nem tüzeli... Játszanak csak azért, hogy egyénileg feltűnjenek. Ök a football primadonnái." Ki gondolta volna, hogy nem sokkal a labdarúgás bevezetése után már akadtak primadonnák? És milyen jól ismerték őket már akkor: „Megkövetelik hiúságuk folytos legyezését, mert különben megharagszanak és nem játszanak, vagy ha játszanak, beviszik a legszörnyűbb rémet, a közönyt a csapatba." Az elmúlt négy évtized legeredményesebb ferencvárosi gól lövői név gól Albert Flórián 383 Nyilasi Tibor 220 Orosz Pál 159 Fenyvesi Máté dr. 157 Deák P'erenc 155 Branikovits László 150 Pogány László 149 Szokolai László 148 Rákosi Gyula 116 Kocsis Sándor 115 Mike István 108 Szőke István 102 Ebedli Zoltán 100 Novák Dezső 96 Vilezsál Oszkár 92 Varga Zoltán 85 Pusztai László 83 Szabó Ferenc 79 Bálint László 64 Magyar István 64 Mucha József 64 Szabadi László 60 Borsos Miklós 58 Németh Miklós 58 Kertész Tamás 54 Mátrai Sándor 50 Pölöskei Gábor 49 Bánki „Dodó” újból beállt a sorba A vékonydongájú középpályás egy ideig távol volt az Üllői úttól. Másirányú elfoglaltságai ugyanis elszólították. A néhány hónapi távoliét alatt ugyan ő is „tréningezett”, mint a társak idehaza, csupán egy kissé másfajta mozgássorozatokat gyakorolt nap mint nap. Zömmel olyasmit, hogy jobbra át, balra át, meg hátra arc, laposkúszás, palánkra mászás és így tovább. Egyszóval katonáskodott egy kicsit. S bár zömmel hadiismeretei gyarapodtak ez idő alatt, de futballt is látott. Mi több, a válogatottságig vitte A Magyar Néphadsereg válogatott tagjaként tornagyőztes lett Vietnamban. Még a leszerelés előtt találkoztunk. A fiatalember a jutalomszabadságát arra használta fel_ hogy már lejárt az Üllői útra edzeni. Az egyik délelőtti foglalkozás után kaptam tollvégre. — Milyen volt „angyalbőrben? — érdeklődtem. + Azt hiszem, a közmondás nagyonis találó. Minden jó, ha a vége jó. Tehát számomra kellemes volt, hiszen futballal zárult s egy remek tornagyőzelemmel. — A végeredmény arra utal. hogy ütőképes együttes vitézkedett a vietnami tornán. + Ügy bizony. Nem csupán hajtós, de szemre is tetszetősen futballozó társaság jött össze. Fél csapatnyi labdarúgó a Szabó Lajos SE-ből került ki, a többiek pedig különböző NB I-es gárdákból. Hogy csak pár nevet említsek, Bognár, Papp, Kónya, Pető, Pecsics s Gróf voltak erősségei még a válogatottnak. — A legnehezebb ellenfél? + Egyértelműen a szovjet csapat, ahol nagyválogatottak is szerephez jutottak. Kétszer is megmérkőztünk velük s mindkét találkozó nagy csatát hozott. Mint ismeretes, mindkétszer döntetlen lett az eredmény. A kivétel: a döntőben a 11-es párbajt végül is mi nyertük 5-3-ra. Ami az első, a nyolc közötti összecsapást illeti, ott egy félidőn át tíz emberrel küzdöttünk, ugyanis a 46. percben kapusunk a kiállítás sorsára jutott. Bravúrnak számított tehát az az 1-1-es döntetlen is. — Az elmúlt, az 1984-es év egyéb történései? + Sajnos ez az esztendő örökké felejthetetlen marad számomra. Nagyon nagy fájdalom ért, elveszítettem az édesanyámat. Halála összetört, tulajdonképpen nem is bántam, hogy bevisznek katonának, mert gondolataim egyre csak a tragédiám körül jártak. A seb nagyon nehezen gyógyul, de ha visszajövök ide a csapathoz végleg, akkor megint lesz mivel kikapcsolni magam s ez a — munka. A napi edzések, aztán meg a meccsek... — A fő feladat a felkészülés során? + Azt hiszem a szerelőkészség fejlesztése. Ennek egyelőre még nem vagyok a mestere. Nem is hiszem, hogy mindezt valaha is tökélyre fejleszthetem, ugyanis nem vagyok az a kimondottan ütközni tudó típus. Amit szerzek labdát, azok zömét is „ellopom” az ellenféltől. De végül is a végcél a lényeg. — Ahogy tudom, Bánki Dodó tősgyökeres fradista. De még mennyire. Kilencévesen próbáltam először szerencsét, de hiába dekáztam rogyásig, elküldték. Ilyen fiatalon legfeljebb a birkózóknál kezdhettem volna. Persze nem adtam fel, tovább álltam s jelentkeztem a KSI-be. Ott fociztam pár esztendőt, aztán irány, vissza az Üllői útra. Most már maradhattam. Az ififből megint csak nem tudtam egyből tovább lépni a felnőttek közé, ugyanis a kiöregedő fiatalokból kilencet kölcsönadtak különböző kluboknak. Én a Ganz-MÁVAG-ba kerültem. Jó volt ott, nem is ártott a másodosztályban megkóstolni a felnőttek fociját. Ötödikek lettünk akkor, nem is éreztem rosszul magam a kőbányai együttesben, de a szívem fenemód húzott vissza a zöld-fehérekhez. Az első hívó szóra mentem is vissza, mint akit puskából lőttek. — Máshová nem hívták a Ganz-MÁVAG-ból? + De igen. Ettől függetlenül meg sem fordult a fejemben, hogy máshová igazoljak. — Bemutatkozása az NB I-ben? + Diósgyőrben került sorra. Szokolai helyett mentem be s nyolc- teljes percet játszottam. Az eredmény 2-2 volt, s akkor kevés boldogabb ember találtatott az öltözőnkben. — Abban az időben nem volt könnyű dolog a Fradi kezdőcsapatába bekerülni, mert jeles labdarúgót kellett onnan kiszorítani. így érthető. — A jövő tervei? + Egyértelműen az, hogy bekerüljek a csapatba. Több vágyam egyelőre nincs is. Ez sem kevés. Volt-e régen hétközi forduló? Egyik szurkolótársammal azon vitatkoztunk, hogy mikor volt a magyar labdarúgás történetében az első hétközi bajnoki forduló? Én úgy tudom, hogy 1910-ig semmi esetre sem, addig csak vasárnap játszottak bajnoki meccseket. (Nagy Attila, Bp., Bertalan L. u. 13.) Több mint egy évtizeden át minden bajnoki fordulót vasárnap játszottak. 1913. április 13-án azonban olyan ítéletidő volt, hogy egyetlen meccset sem tudtak lejátszani. Az elmaradt mérkőzéseket április 16-án — szerdán — rendezték. Ez volt az első hétközi forduló, amelynek legnagyobb meglepetését éppen az FTC 1-0-ás BTC elleni veresége okozta. 4- Nem is voltak túl vérmes reményeim. Bár mint említettem lett volna klub, ahol talán kezdő ember is lehettem volna, mégis az FTC-t választottam újra. Tudtam jól, itt csak másodhegedűs lehetek, jó, ha legfeljebb tíz-húsz percre ha beugorhatok. Nekem mégis az a tíz-húsz perc kellett. Egyetlen dolog miatt. Mert világéletemben ezt a klubot szerettem. Így gondolom, már érthető a dolog. >
