Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 5. szám

1984/85-ÖS IDÉNY 5. SZÁM Fradi műsorlap 3 VINCZE GÉZA: NEM!... — Kieshet-e a Fradi? — kér­dezi idei 3. számának első olda­las kiemelt címében az Élet és Irodalom. S az a tény, hogy az irodalom, a művészet, a kulturá­lis élet népszerű hetilapja, az „ÉS” éppen az Üllői úti csapat helyzetét boncolgatja, újabb bi­zonyítéka annak, hogy a Fradi, a legnépszerűbb magyar klub si­kerei és kudarcai változatlanul messze túlnőnek az egyszerű sporttörténések keretein. így azután, amikor a kölcsönös üd­vözlés után leültünk egymással szemben, nem is lehetett mást kérdezni Vincze Gézától, a fia­tal trénertől: — Olvasta az „ÉS” cikkét? 9 Hogyne olvastam volna — hangzott a válasz. — Az ember­nek mindent el kell olvasnia, mindenről tudnia kell, ami a csa­pattal kapcsolatos. A cikkek, nyi­latkozatok egy része egyébként bizony kicsit elkeserített. No nem a tárgyszerű, őszinte bírálat, mert ilyen szereplés után azt el kell fogadni, de egy-két írás már sze­mélyemre nézve is sértő volt. Olyan dolgokat írtak, idéztek, ami bántó volt, semmi köze sem volt a csapathoz, a pályán történtek­hez. — Mi történt hát a pályán? Az edző személyes véleménye szerint mi az oka a gyenge sze­replésnek? 9 Az Intertotó mérkőzéseken és a bajnokság első három for­dulójában jól játszottunk. A kez­deti, gyors siker valamennyiünket megtévesztett kissé, közönségünk­ben pedig vérmes reményeket A budapesti diplomaták válogatottjában, a Népstadion — A Manchester United vezet, a többi csapatok kö­gyepén. Az álló sorban balról a második: Mike Carbine zott erősen megoszlanak az erők. — Egy időben sokat jártam Törőcsik meccseire. Nagy tehetségnek tartom, kár, hogy akaratgyenge, s ennyire visszaesett. Nagyra értékelem Nyilasi tudását, kedvenc csapatom pedig a Fradi, elsősorban az ő mér­kőzéseikre járok. — Hogyan ítéled meg a brit csapatok esélyeit a mexikói VB selejtező csoportjaiban? — Ügy érzem, Anglia és Észak-lrország továbbjut­nak, s a skótok igen jó csapatának is komolyak az esélyei. S bár nem kérdezted, de szerintem a ma­gyarok is biztosan ott lesznek. ' A követség bárjában lapozgattam egy vendég­könyvet. A piros (bőrkötésű könyvecske jó néhány lelkes autogramgyűjtő álma lehetne, hisz szerepel benne a Manchester United, Leeds United, a Celtic Glasgow, az angol válogatott játékosainak, szakve­zetőinek aláírása. A követségen belül melyik brit csa­pat rendelkezik a legerősebb „szurkolótáborral”? — Mennyire sikerül figyelemmel kisérni az otthoni labdarúgó eseményeket? — Eléggé jól. Rendszeresen jönnek az újságok, hallgatjuk a rádiót és videokazetták segítségével heti rendszerességgel tudjuk követni az eseményeket. A magyar TV sportadásait is nézzük, mert a sportból sosem elég. — Beszélgetésünkből is az derült ki, hogy nagyon sokat jelent számodra a sport. Valóban igy van ez? — Igen. Nagyon sokat jelent számomra! Ügy vé­lem, ez a nagyszerű dolog átszövi életünket. Ráadá­sul semmilyen más emberi „találmány” nem képes olyan hatékonysággal elősegíteni a különböző népek közötti közeledést, eltérő gondolkodású emberek kö­zötti barátság kialakulását, mint a sport. S ez való­ban egy nagyszerű dolog! Magyar Zoltán keltett. Mindez az első vereségek után visszaütött, az idegesség nőttön nőtt és a csapat csak az idény végére találta meg önma­gát, leszámítva persze a Békés­csaba elleni mérkőzést. Az egye­sek által zuhanórepülésnek neve­zett szereplésben a sajnálatos sé­rülések döntő szerepet játszottak. — Tartsunk akkor mindenek­előtt gyors névsorolvasást, kik is voltak sérültek? Felgyógyultak-e már? Kikre számíthat jelenleg és kikre nem? 9 Zsiborás szerencsés módon gyorsan rendbejött, bár hadd te­gyem hozzá, hogy Józsa kifogás­talanul helyettesítette. Szántó térdszalagsérülése után már a vá­logatott spanyolországi edzőtábo­rozásán is részt vett. Pintér sza­kadása után ugyancsak egészsé­ges. Deák térdszalagsérüléssel bajlódott, már elkezdte az edzé­seket. Koch Robit nyolc orvos vizsgálta meg, de sajnos, nincs egységes, pontos diagnózis. Jelen­leg achilles-ín gyulladással keze­lik, kevés eredménnyel. A pihen­tetés sem segített rajta. Saját megnyugtatásunk érdekében sze­retnénk mindent megtenni a gyó­gyulása érdekében. Zsivótzky kró­nikus lovaglóizom-húzódással bajlódik. Ez a sérülése már ifi­korában is gyakran visszatért, s három-négyhetes szüneteket kellett tartania. Pölöskei balsze­rencsés esete közismert. Mire az operált jobblába rendbejött, a másik sérült meg, de már egész­séges, s Hamburgban is játszott. Horváth Robi a térdét fájlalja. Zsinka több rúgást is kapott a lábára, de egy ilyen gyors játékos sajnos mindig ki van téve hasonló sérüléseknek. Mindenesetre öröm­teli és biztató a tavaszi idény előtt, hogy a rajt előtt egy hónap­pal Koch Robi kivételével min­denki harcképes. — Mivel magyarázza ezt a szo­katlan sérüléshullámot? • Egyrészt azzal, hogy a játé­kosok, sajnos, nem veszik elég komolyan az elengedhetetlenül szükséges rehabilitációt, az utó­kezeléseket. Szántó ezen a téren követendő példával szolgált, hi­szen súlyos sérülését az orvosi utasításoknak megfelelően maga is éjjel-nappal kezelte, siettette gyógyulását. Mindent megtett annak érdekében, hogy mielőbb újra a csapat rendelkezésére áll­jon. Mások ezzel szemben elha­nyagolták a kezeléseket és kisebb sérüléseik után is beteget jelen­tettek. De azért, ha már itt tar­tunk, azt is őszintén be kell val­lanom, hogy néhány játékos, mi­vel a korábbiaknál sokkal kemé­nyebben, intenzívebben gyako­roltunk, nem pihente ki megfele­lően az edzésmunkát. A magán­életben nem volt olyan áldozat­kész, amit egyébként joggal el­várhattunk volna. Mindez azután újabb sérülésekhez is vezetett, ami pedig nemcsak az edzéseket, a szükséges egyéni foglalkozást hátráltatta, hanem a taktikán is változtatni kellett. Közönségünk­nek a Fradi régi, lendületes tá­madójátékával szerettünk volna örömet szerezni. Ez jól is ment kezdetben, de utána változtatásra kényszerültünk, az ellentámadá­sok lehetőségére vártunk. Ez azonban nem ment. A stabilnak tűnő védelem egy-egy bekapott góljára nem tudtunk válaszolni. — Ezek szerint csak a sérülé­sek okozták ezt a gyenge szerep­lést? A szurkolók azt állítják, hogy a túlzott mértékű fiatalítás, Mörtel, Ebedli, Kerekes elengedé­se a bajok forrása. 9 Csak azt mondhatom, hogy elképzeléseimet, amit a klub ve­zetése is jóváhagyott, azt első­sorban a sérülések miatt nem tudtam megvalósítani. A csapat átszervezésére kaptam megbízást, ezt vállaltam. Nyilatkozataimat, terveimet egyesek talán félreér­tették. Korszerűbb, több futást igénylő, lendületesebb játékra szerettem volna átállítani a csa­patot. A játékosok életkorától függetlenül olyan labdarúgókat igyekeztem keresni és beállítani, akik hajlandóknak látszottak ar­ra, hogy 90 percen át fussanak. Arra számítottam, hogy ezek az­után lassan majd technikailag is megfelelő szintre fejlődnek, tak­tikailag csiszolódnak, tapasztala­tokat szereznek. Ebedli Zoli hiá­ba adott valóban néhány jó lab­dát társainak, egyszerűen nem volt hajlandó annyit mozogni, futni és főleg védekezni, ameny- nyit követeltem tőle. És ami a legfontosabb, ő akart elmenni tő­lünk. Ellenünk nyilván dacból valóban nagyon jól játszott, de az őszi idényben — a Népsport osztályzatai alapján — erősen közepes teljesítményt nyújtott. Az átszervezésnél, a csapat átalakítá­sakor nem a kor, a játékfelfogás alapján igyekeztem ítélni. — A csapatban azonban mégis szembekerültek az idősebbek és a fiatalok. 9 Sajnos, valóban így történt, s ebben tapasztalatlanságomnak is része van. Terveimet, elképze­léseimet túl nyíltan, túl őszintén és talán túl sokszor elmondtam. Arra számítottam, hogy nyíltsá­gommal meg tudom nyerni a kö­zönség rokonszenvét, támogatá­sát. A jószándék azonban csak­nem a visszájára fordult. A ha­tártalan lelkesedésükért, klubsze- retetükért minden elismerést megérdemlő, de bizony a győzel­meket szinte megkövetelő szur­kolótáborunk egy része az időn­ként kihagyott, vagy a cserepad­ra ültetett játékosokkal többet foglalkozott, mint a góllövőkkel. Azt viszont látszólag joggal vetik a szememre, hogy a Békéscsaba elleni mérkőzésen miért nem cse­réltem. Csakhogy akkor akár ki­lenc játékost kellett volna lecserél­nem. Egyiket sem hívtam le, ak­kor már azt akartam, hogy azért a valóban kritikán aluli, a közön­ség becsapását jelentő teljesítmé­nyért szégyeljék magukat a já­tékosok . .. — S gondolja, hogy pont egy 30 esztendős, volt másodosztályú játékos lesz a megmentőjük? 9 Farkas Bélát nem mi keres­tük meg, ő jelentkezett nálunk. S ahogyan mondtam, a túlzott nyíltság és a tervekről való nyi­latkozás ősszel a visszájára for­dult. Ezért a Hévízre telefonáló szerkesztőt arra kértem, hogy ne írjon erről az ügyről, még nem időszerű. Erre úgy állították be az esetet, mintha hazugságon kaptak volna. — De Farkast mégis leigazol­ták. 9 Igen és akkor annak rendje és módja szerint nyilvánosságra is hoztuk az igazolás megtörtén­tét. Időközben Debrecenből jó hí­reket kaptunk a játékáról, állító­lagos kifogásolható viselkedéséről viszont csak általánosságokat hal­lottunk. A velünk együtt elvégzett edzések alapján pedig mondha­tom, az életkorától függetlenül megállta a helyét. Ügy láttuk, használni tudjuk a középpályán. — Hogyan tovább? Mit ígér? 9 A csapatnak lélektanilag is nagyon sokat jelentett, hogy há­rom játékosunk is ott lehetett a válogatott spanyolországi edzőtá­borozásán. Ezek a játékosok ve­zéregyéniségek lehetnek. Feltétle­nül képesek vagyunk arra, hogy 18 pontot szerezzünk, hiszen az ősszel hat mérkőzést vesztettünk el egy-egy góllal. Még egyszer ez aligha fordulhat elő. A csapat egységének helyreállításában, a vezetők közös felelősségvállalá­sában és nem utolsósorban a kö­zönség támogatásában bízom. Ne feledjék, az idő nekünk dolgozik. A búcsúzás után az edző meg­ismételte az ,,ÉS” kérdését; s ezek után mi a véleménye? — Kieshet a Fradi? 9 Nem!... Még a nevétől, a színeitől megfosztott csapat sem esett ki. Hát még a mai, amelyik­ben valóban a magyar futball nem egy komoly ígérete, s a jelen időszak becsületes játékosa rúgja a labdát. Csak jobban kell akar­ni, egységre van szükség a csa­paton belül, megértő támogatás­ra a lelátóról.. . Vad Dezső y

Next

/
Thumbnails
Contents