Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 3. szám

az Auróra cirkáló ?

Az Auróra a szentpétervári Új Admiralitás hajógyárában épült, 1897 és 1900 között. 1900. május 11-én bocsátották vízre, és keresztelték Auróra névre, ami görög eredetű szó, jelentése pedig Hajnalpír. Minősítése szerint az Auróra elsőrendű páncélozott cirkáló volt. A 123 méter hosszú hajón 34 ágyút és 3 torpedóvetőt helyeztek el.

November 3. Győr: RAB A ETO-FTC

A legutolsó találkozó április 7-én Győrött volt:

Rába ETO-FTC 3-2. Gólszerzők: Burcsa 2, Hannich, illetve Kerekes, Szabadi.

November 10. Üllői út: FTC-Csepel

A legutolsó mérkőzés március 10-én az Üllői úton volt:

Csepel-FTC 2-1. Gólszerzők: Tulipán 2, illetve Szabadi.

November 21. Debrecen: DMVSC-FTC.

A két csapat utoljára 1983. április 20-án Debrecenben találkozott: FTC-DMVSC 2-1.

November 25. Tatabánya: Tatabánya-FTC

A két csapat utoljára március 24-én az Üllői úton mérkőzött: FTC- Tatabánya 1-1. Gólszerző: Koch, illetve Plotár.

NB-s ifjúsági és serdülő labdarúgó bajnokság, Keleti csoport: November 7.

FTC ifi l-KSI 10.00 Népliget FTC serdülő l-KSI 11.45 Népliget November 17.

FTC ifi l-DVTK 10.30 Népliget FTC serdülő I—DVTK 12.00 Népliget

1904-ben már részt vett az orosz—japán háborúban, s amikor a cári flotta vereséget szenvedett, futott az Auróra is. Ezt követően 1906-tól 1914-ig idegen vizeken hajózott. Az Egyesült Államok és Japán kivételével minden olyan országban megfordult az Aurora, amelynek tengeri kikötője volt, majd 1916-ban visszaérkezett Péter- várra nagyjavításra, az Orosz— Francia Hajógyárba. A matrózok 1917 februártól októberig részt vettek a munkástüntetésekben. A pé- tervári munkások és az Auróra legénysége között szoros kapcsolat alakult ki. Az Ideiglenes Kormány azt a parancsot adta az Aurórának, hogy hagyja el Pétervárt. A hajó legénysége azonban megtagadta a parancsot! Egy másik parancsot viszont teljesítettek: október 25-én a cirkáló parancsot kapott a Forradalmi Bizottságtól, hogy induljon el az Orosz—Francia Hajógyár elől, s szabadítsa fel a junkerek által

megszállva tartott Miklós-hídat, hogy ezáltal biztosítva legyen a vi- borgi, a petrográdiés a vasziljevszki városrész proletárjainak átkelése a déli városrészbe, ahol a Téli Palota is van. A cirkáló parancsnoka nem merte ezt vállalni, s arra hivatkozott, hogy sekély a Néva vize, s félő, hogy az Aurora zátonyra fut. A forradalmi matrózokat gépfegyverrel akarta féken tartani. Ók azonban nem ijedtek meg a rájuk szegeződő gépfegyverektől, hanem megrohamozták azt, majd letartóztatták a hajó tisztjeit, s a hajó parancsnokságát a nyolctagú hajótanács vette át. A fedélzetmester csónakkal előrement, hogy lemérje a víz állását. Nemsokára feldübörögtek a cirkáló motorjai, s a hatalmas hajótest lassan, óvatosan megindult előre.

A parancsnok, látva, hogy a hajó mégis elindul, önként jelentkezett, hogy ő vezeti majd el a cirkálót a Miklós-hídhoz. Így is történt. A

Miklós-híd elfoglalása után, este pontosan kilenc óra negyven perckor, amikor a Péter-Pál erőd felett megvillant a jelt adó vörös fény, a cirkáló ágyúja megadta a jelző lövést, a Téli Palota megtámadására. Így kezdődött a fegyveres felkelés. Eget verő „hurrá” kiáltással özönlöttek a Miklós-hídon át az északi városrészek munkásai. Az Auróra ágyúit betöltötték, de tüzelésre már nem került sor, mivel néhány óra alatt győzött a forradalom. Még ezen az éjszakán az Auróra táv- írásza röpítette szét azt a dekrétumot, amely a földről és a békéről szólt.

A polgárháború éveiben a hajó matrózainak 95 százaléka a frontokra ment, s közülük már csak kevesen tértek vissza az Aurórára. Sokan, nagyon sokan adták életüket a fiatal szovjet államért. Később amikor a Vörös Flotta megalakult az első hajója az Auróra volt. Újjáépítették, s elhatározták, hogy a szovjet tisztek kiképző hajója lesz. 1927-ben Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a cirkálót. A Nagy Honvédő Háborúban az Auróra összes ágyúját felhasználták Leningrád védelmére, majd a

háború végeztével újra javítás alá vették a cirkálót. Ezután a Nalhi- mov tengerészeti iskola tanhajójaként szolgált.

Napjainkban Leningrádban a történelmi hajót ezrek és ezrek látogatják. A közérdeklődést az a szellem is élteti, amelyet Lenin így fogalmazott meg:

„Aki a múltat nem becsüli, a jelent nem érdemli.”

1950. október 29.

Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete november hetedikét állami ünneppé nyilvánítja.

1950. november 7.

A Nagykörút egy szakaszát Leninről, az Oktogont November 7-ről nevezik el. Tehát Budapesten a November 7-e tér elnevezés lassan 35 éve létezik ...

FTC aranydiplomások

Az alma mater a végbizonyítvány átvétele után 50 esztendővel ismét visszahívja egykori tanítványát, hogy átadja neki az úgynevezett Aranydiplomát. Gyakran olvashatunk ilyen eseményről, de arról még sohasem hallhattunk, hogy a sport területén is köszöntik az aranydiplomásokat.

A Ferencvárosi Torna Club októ- ben 13-án az Üllői úti stadion gyepszőnyegén üdvözölte az elmúlt évtizedek tíz híres bajnokát. Közülük szólaltatunk meg most négyet. A neves sportemberektől a következő kérdésekre kértünk választ:

1. Mit érzett a diploma átvételének pillanatában?

2. Sportpályafutásának melyik epizódja jutott eszébe?

3. Mit jelent önnek az FTC?

4. Vap-e kapcsolata a klubbal, illetve a sporttal?

5. Hol dolgozik jelenleg, az élet melyik területén?

DR. FENYVESI MÁTÉ az ötveneshatvanas évek FTC-jének kiemelkedő tudású balszélsője, aki 75 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.

— Jó érzés, hogy a klub nem feledkezett el rólunk. S most is ebben a formában érzékeltette velünk, hogy még mindig a zöld-fehérek nagy családjához tartozunk. 1953-tól 1969- ig szerepeltem a klub színeiben, vagyis nyugodtan mondhatom, hogy itt töltöttem a fiatalságomat. Ránk, fradistákra mindig azt mondják, hogy jobban összetartunk, mint más egyesületek tagjai. Talán pont azért, mert mi figyelmesebbek vagyunk, jobban törődünk egymással. Ezt a figyelmességet köszönném meg most, e rendkívüli szép gesztus alkalmából.

— Ott a zöld gyepen az 1965-ös VVK-siker utolsó izgalmas felvonása jutott eszembe. Az a torinói mérkőzés, amikor 1-0-ra legyőztük a Juventust és végül is miénk lett ez a rangos trófea. Különösen büszke vagyok arra, hogy azt a sorsdöntő gólt én fejeltem.

— Bár távol élek a fővárostól,

mindig azzal veszem a kezembe az újságot, hogy elsőként a Fradi eredményeit pásztázom végig. Szerintem egy család élhet bármennyire is szétszórtan egymástól, akár a világ egyik vagy másik pontján is: lélekben mégis összetartozik! Abban az ünnepélyes percben eszembe jutottak még azok a Fradi-vezetök is, akiknek sokat köszönhetek, így például Száraz István és Molnár Bála bácsi.

— Játszom a Ferencváros öregfiúk csapatában, amelyik az elmúlt szezonban bajnokságot nyert. Tulajdonképpen most csak ez az egyetlen kapcsolatom az egyesülettel. Ezenkívül a magyar öregfiúk válogatottban is rendre pályára lépek.

— Jászberényben vagyok városi főállatorvos.

MÁTRAI SÁNDOR, aki látványos, egyedülálló becsúszó szereléseivel vált híressé, ö is kiemelkedő egyénisége a Ferencvárosnak, hiszen 80 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban és a 60-as években

úgy tartották számon, mint Európa egyik legjobb hátvédjét.

— Mindig is úgy éreztem, hogy ide tartozom ehhez a családhoz: ennek vagyok én is az egyik gyermeke. Ebben nincs semmi túlzás, hiszen a Fradi nekem valóban második otthonom volt közel két évtizeden át. Köszönet érte, hogy ezt az érzelmi kötődést most így honorálták, ezzel a diplomával.

— 1953. március 15-én játszottam az első bajnoki mérkőzésemet az Üllői úton a Szombathelyi Lokomotiv ellen. Olyan szerencsém volt, hogy négy góllal mutatkozhattam be, középcsatárként az 5-2-es győzelmünknél. Ott a pálya közepén, amikor átvettem az aranydiplomát, a fülemben azt az ütemes tapsot hallottam, amit annak idején, 31 esztendővel ezelőtt a góljaim után. De jó volt egy pillanatra újra fiatalnak lenni. Csoda ha az ember ezek után elérzékenyül?

— Mit jelent nekem a Fradi? Mindent. Hiszen az életem egy darabja.

— Sajnos, jelenleg nincs semmiféle kapcsolatom a klubbal. Bár mindig örömmel jövök, ha a mostanihoz hasonló öregfiúk meccset rendeznek. Na és még valami, ami eszembe jutott. 31 évvel ezelőtt léptem először a pályára, 21 éves srácként. Lehet, hogy ez a mostani volt az utolsó fellépés?

— A vendéglátóiparban üzletvezető-helyettesként dolgozom.

POPPERNÉ NOVAK ILONKÁT

ugyancsak az aranydiplomával tüntették ki. Méltán, hiszen a magyar sport nagy egyéniségei közé tartozik, az 1952-es helsinki olimpia aranyérmes úszónője.

— Amikor megtudtam, hogy mivel jutalmaz az FTC, nagyon jó érzés töltött el. Ugyanis gyakran hallom régi neves bajnokoktól, hogy elfeledkeznek róluk. Ez érthetően keserűséggel tölti el őket, jogos szomorúsággal. Szerencsére a Ferencvárosban a vezetés ennél jóval figyelmesebb. Itt rólunk még most sem feledkeznek el.

— Október 14-én volt, 34 éve, hogy 3:41.2-vel a 3X100 m-es vegyesúszásban átadtuk' a múltnak a hollandok elérhetetlennek hitt világcsúcsát. Háton én úsztam, mellen Székely Éva, gyorson pedig Temes Judit.

— 1946-tól egészen 1956-ig itt versenyeztem, ebben a klubban értem el legnagyobb sikereimet. Természetes, hogy mélyen kötődöm a klubhoz.

— A Ferencvárossal jelenleg nincs állandó kontaktusom, a családon belül a férjem az, aki a zöld-fehéreknek tevékenykedik társadalmi aktívaként a vízilabda szakosztályban. Egyébként én magam a Magyar Úszó Szövetség alelnöke vagyok. így azért van valami közöm az úszó- sporthoz és ebből a pozícióból- próbálom figyelemmel kísérni az FTC eredményeit.

— Tanárként dolgozom az Eötvös Loránd Tudományegyetem testnevelési tanszékén.

DR. KÁRPÁTI GYÖRGY háromszoros olimpiai bajnok. Igazi virtuóz volt a vízben, rafinált góljairól legendák keringenek, ö is meghatot- tan fogadta a közönség ünneplését. Sok-sok elismerést, díjat, jutalmat kapott már, de erre a mostani gesztusra még ő sem számított.

— ötéves voltam, amikor édesapám először hozott ki az Üllői úti pályára. Abban a másodpercben fra- dista lettem. Miért? Talán az atmoszféra ragadott meg, a közönség rajongása, lelkesedése. Szóval némi túlzással én már a bölcsőben is fra- dista voltam. Sok szépet kaptam ettől a klubtól és úgy érzem, én tényleg minden elismerést bekasszíroztam, amit egy sportember elérhet. Mégis azt kell mondanom, hogy ez a diploma az egyik legelőkelőbb helyre kerül majd a lakásomban, közvetlenül a három olimpiai aranyérem mellé.

— 15 évesen játszottam első mérkőzésemet a felnőttek között, a Vasas ellen. Jellemző rá, hogy menynyire zöldfülű kissrác voltam, hogy a csapat legtöbb tagjának kezét csó- kolomot köszöntem. A nagy illemtudás ellenére három gólt lőttem ezen a meccsen. Jól emlékszem a partnereimre, Fábián Dezsőre, Szity- tya Károlyra, Markovits Kálmánra és Bolvári Antalra. Ez a mérkőzés jutott eszembe.

— Nálunk generációkról-generá- ciókra öröklődik a klub szeretete. Apám a mai napig is, túl a 70-en kijár még a serdülő labdarúgó-mérkőzésekre is. Nekünk hozzátartozik már az életritmusúnkhöz, hogy nincs hétvége fradi-meccs nélkül. Legyen az foci, vízipóló vagy jégkorong.

— Technikai vezetője vagyok az OB I-es vízilabdacsapatnak. Azt hiszem, egy-két éven belül sikerül ismét egy ütőképes, jó FTC-t összekovácsolni Szívós Pista vezetőedző irányításával.

— Kisiparos vagyok, autóalkatrésszel foglalkozom.

Gyenes J. András