Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 2. szám

1984/85-ÖS IDÉNY, 2. SZÁM Fradi műsorlap 3 „Szeretnék olyan lenni, mint régen...” Egy labdarúgó számára ünepélyes volt az őszi, Üllői úti idénynyitó. Bár különösebb köszöntő nem fo­gadta, díszsorfal sem várta a pá­lyán, ő mégis némi meghatottsággal a szívében vonult ki a játéktérre. Súlyos sérülését követően, egy esz­tendő múltán tért ugyanis vissza a bajnoki küzdelmekbe Pölöskei Gá­bor, a Ferencváros válogatott csa­tára. A visszatérés szép volt és em­lékezetes, győzött a zöld-f ehér gárda, s a sikerhez a szélső két góllal já­rult hozzá. Aztán, ha a következő fordulóban, Szombathelyen nem is sikerült újból megzörgetnie a hálót, azt követően, az MTK-VM kapujába ismét betalált. A Zalaegerszeg ellen készülők között azonban már nem volt ott a rokonszenves játékos. A klubházban az üresen ásító ta­nácsteremben telepedtünk le beszél­getni. — Hogy van az operált térde, Gá­bor — kérdeztem a fiút. Elég keserves képet vágott. 0 Nem mondhatom, hogy reme­kül ... Megtapogatta. # Sajnos, megint bevizesedett. — Megrúgták talán? 0 Nem. Egy rossz lépést követően jött a baj. A kezdés óta nem volt problémám vele, már kezdtem örül­ni, hogy végre egyenesbe vagyok új­ra, de úgy fest, korai volt még az öröm. Ez azonban vele jár, erre fi­gyelmeztettek az orvosok. Fél évig még, azt hiszem, lesznek hasonló gondjaim. — Mire gondolt a bajnoki rajt­nál? # Arra, hogy micsoda boldogság várni a kezdést jelző sípszót. — Nem babonás? Elmosolyodott. # Mármint, hogy nem tartottam a kezdőjátékban a SZEOL elleni szerepléstől, mivel az elmúlt ősszel ellenük sérültem meg? Nos, egyál­talán nem. A babonákban nem hi­szek. — Milyen volt hosszú lábadozás után viszaállni az edzésmunkába? # Elég keserves. Nehéz volt meg­szokni a terhelést, a heti ritmust. — Mindvégig hitt a teljes gyógyu­lásban? 0Természetesen. Ez adott erőt, kitartást a legnehezebb időszakok­ban. — Már azt is rebesgették sokan, hogy ezután az operáció után aligha lesz valaha is a régi Pölöskei Gábor. Elkomorodott egy pillanatra. 0 Szerencsére én ezt nem hallot­tam. De ha hallom, akkor sem ér­dekel. — Ma már ugyanannyit tréninge­zik, mint a többiek, vagy netán kap egy kis könnyítést? ^ Ugyan. Végzem ugyanazt, amit a csapat. Sőt, én még többet is csi­nálok. Külön is erősítem a lábam, még most is rengeteget biciklizem. — Játék közben nem félti a sé­rült lábát? 0 Különösebben már nem. Elein­te persze óvatosabb voltam, de az­tán ahogy mindkevesebbet fájt, úgy lettem én is bátrabb. Tulajdonkép­pen az összecsapásoktól nincs is mit félnem, mivel nem rúgástól sérült meg a térdem, hanem mert akkor is rosszul léptem. Tehát már játszom, ugyanúgy, mint régen. — Azt mondják, akik már voltak hasonló helyzetben, hogy a nagy sérülések utáni visszatérések vízvá­lasztója az a pillanat, amikor a já­tékos egy nagy összecsapás után fel­áll a földről s rájön, hogy ezt is bírja. Ettől kezdve lesz ismét a régi. így tapasztalta ezt Pölöskei Gábor is? 0 Hát lehet, hogy ez is egy pró­batétel. Korábban az egyik edző­mérkőzésen nekem is pont a műtött lábamra sikerült egy jó nagyot kap­nom. Nos, én is előbb óvatosan lép­tem rá s boldogan tapasztaltam, hogy nem lett semmi bajom. — Egy kissé átalakult az FTC, mióta kényszerpihenőjét töltötte. Több fiatal kapott lehetőséget, ki­szorult egy-két idősebb játékos. Hogy érzi magát a „csikók” között? 0 Nincs semmi gondom, annál is inkább, mivel jómagam sem vagyok még „aggastyán”. Még hallgatni is furcsa, amikor úgymond „öregnek” titulálnak. Nemrég egy rádióriport­ban kérdezték meg, hogy én mint „veterán”, hogyan látom a fiatalok szereplését, beilleszkedését. Hát így lettem „öreg” 24 éves fejjel. Ami a mostani gárdát illeti, nos tény és való, fiatalodott. De ez az élet rend­je. Más lett a játékunk is. A lendü­letre, a széleken vezetett gyors ak­ciókra épül. A sokfutásos játékban persze nem csak nekünk szélsőknek van nagy szerepünk. A szélső sáv­ban el kell robogni a középpályás­nak, sőt a hátvédeknek is. Az elmúlt esztendő keserves volt, de talán voltak boldog napjai is. 0 Természetesen. Például: állam­vizsgáztam s megkaptam a diplo­mám a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. — A tanulásból elég volt? 0 Pillanatnyilag. De később bele­vágok a nyelvtanulásba. A ma em­bere előtt kitárul a világ, ahhoz hogy többet tudjon meg belőle, elengedhe­tetlen, hogy legalább egy világnyel­vet ismerjen. — Huszonnégy évesen az a meg­tiszteltetés érte hogy a Ferencváros csapatkapitánya lett. Hogy történt a kinevezése? 0 A vezetőedző engem jelölt erre a tisztre. — Csak ennyi? 0 Ennyi. — Mit gondol, miért Pölöskei Gabira esett a szakember válasz­tása? 0 Talán mert hosszabb távra ter­vezett. Hároméves szerződést írtam alá, az „öregek” többnyire csak egyet s közülük nem egynek meg­van az engedélye, hogy ha lehetőség adódik, külföldön folytassa. Gondo­lom, ezek is belejátszottak a jelölé­sembe. Mindenesetre igyekszem jól képviselni a játékosokat, de végülis a pályáin dől el minden. A jó játé­kával tud tekintélyt szerezni első­sorban a ,kapitány. — Milyen belülről a mai FTC? Valóban olyan jó, amilyen az idény­kezdete volt? 0 Az bizonyos, hogy a jó rajt sokat jelentett, de ez még nem je­lenti azt hogy állandóan verjük majd a mezőnyt. A neheze csak ez­után kezdődik. Az biztos, ebben a csapatban mindenki küzd, mindenki nyerni akar. Es ez sokat jelent. — Válogatottság? 0 Szeretnék olyan lenni, mint régen. Azt hiszem, ezzel elmondtam erre vonatkozóan is a vágyamat. v. s. — Az FTC vezetői a bajnoki nyi­tány előtti sajtótájékoztatójukat a Cooptourist vendégeként a Hotel Rege különtermében tartották. A közvetlen hangvételű beszélgetés fő mottója — amiben klubvezetők és újságírók is egyetértettek — türelem és bizalom a fiatal csapatnak. — Az FTC Baráti Kör idénynyitó rendezvénye az Üllői úti stadionban volt. A szurkolói ankéton Losonczi Tibor, dr. Trethon Ferenc, dr. Kiss László, Vincze Géza, Pusztai László, Havasi Mihály beszélt az elképzelé­sekről és válaszoltak a feltett kér­désekre. — Hamarosan átadásra kerül az FTC népligeti otthonában az új sportszálló. A klub vezetői az augusztusi .elnökségi ülést már ott tartották. — Az OTSH vendégeként két kül­földi sportdelegáció is felkereste egyesületünket. Az osztrák és az NDK sportvezetők látogatásukkor az FTC múltjáról és jelenéről kaptak tájékoztatást. — Szintén szeptemberi vendég volt egy Clas Thor nevű svéd újságíró, aki azért tartózkodik hazánkban, mert könyvet ír Budapestről. Jóleső érzés, hogy könyvében az FTC-ről, mint a legnépszerűbb magyar sport­egyesületről is részletesen megemlé­kezik. — Labdarúgócsapatunk idén már két kupamérkőzést játszott semleges pályán — méghozzá mindkettőt egy- egy kis faluban! A júliusi Intertotó Kupa találkozót nem az FC Zürich otthonában, hanem Tuggenben, egy kis alpesi faluban rendezték. Így az FC Zürich—FTC találkozóval avat­hatták a kis tuggeni sporttelepet. A másik kupamérkőzés MNK-meccs volt. A zsámbékiak elleni találkozót a Zsámbék és Tök község között le­vő pályán rendezték, amely terület közigazgatásilag Tökhöz tartozik ... — Igencsak indulatos volt az MTK-VM mérkőzés előtt Vincze Géza edzőnk. Többek között ezeket mondotta: — Idén már másodszor sújt ben­nünket mezválasztással kapcsolatos dolog. Amikor Svájcban a Zürich ellen játszottunk, ott nem viselhet­tük az izzó forróságban a fehér me­zünket, mert a zürichdek voltak a pályaválasztók és az UEFA kupa­szabályai szerint ekkor az idegen­ben levő csapatnak kell alkalmaz­kodnia. Ezért a tuggeniek narancs­vörös kölcsönmezében játszottunk. Idehaza — egy megcsontosodott ki­írás miatt — éppen fordított a hely­zet. A hazai csapat — minden előny mellett — ezt már nem igényelheti, azaz a vendégcsapat a mezválasztó. Mi, mivel általában fehér mezben akarunk szerepelni — nézetem sze­rint ez esti meccsen fontos lehet — nehéz helyzetben vagyunk, ha az el­lenfél ilyenben érkezik az Üllői útra... — A mezreklám Magyarországon is egyre jobban elterjed. Jelenleg az NB I-ben 7 csapat meze reklámhor­dozó! A fradisták az új idényben már nadrágjukon is viselnek reklámfel­iratot. A TRIÄL mindezért sportru­házati felszereléseket, sportszereket ad cserébe. Puha vagy, Jenő! Megjelent és a hírlapárusoknál kapható Pongrácz György köny­ve. A Dalnoki Jenő életét bemutató munka színes, élvezetes és szó­kimondó. Egy rövid részlet kedvcsinálóul: A Sándor—Dalnoki pár­harcok az örökrangadóknak nagy eseményei voltak. Sokszor gladiá­torok küzdelmével felérő viadal zajlott le a két labdarúgó között. Volt olyan eset, hogy Dalnoki a cselező Sándort utolérve elka­szálta, fellökte, átszaladt a hátán, máskor Sándor Csikar úgy szállt bele az előle a labdát elrúgó hátvédbe, hogy kék-zöld maradt min­den stoplisának a nyoma Jenő lábán. Keringtek szájról szájra sokszor meg nem történt események is. Most a legilletékesebbet kérdezhetem meg, mi ebből az igazság? Jenő mosolyogva szippant egyet elmaradhatatlan pipájából, és derűs fintorral emlékezik vissza ezekre az eseményekre: — Ne hidd, hogy valaha is haragudtunk egymásra. Sőt, eskü­szöm neked, hogy barátok voltunk, és ma is azok vagyunk. Igaz, mindketten imádtuk az élcelődést, a zrikát, és mindketten meg­szállottjai voltunk a győzelemnek. Az egymás elleni mérkőzések előtt már hetekkel a sajtó valósággal hecceit minket, annyiszor cik­keztek párharcainkról. Ez is belelovalt, szinte fölspanolt a mérkő­zésre. Meg gondolom, Csikart is. Mindketten nagyon becsültük egy­más focitudását, és ez a virtus volt a meghatározó: mindenáron győzedelmeskedni a másik felett. Tehát, hogy megakadályozzam Sándor Csikart a góllövésben, neki pedig az, hogy túljárjon az eszemen, kicselezzen, és az én őrizetem ellenére gólt szerezzen. Természetesen nemcsak a játékban, hanem a mérkőzések alatti szövegekben is megnyilvánult ez a vetélkedés. Csikarnak például volt egy állandó dumája. Ha nem azon a részen folyt a játék, ak­kor odalépett mellém és mosolyogva kérdezte, miközben 80—90 ezer ember zsivaja hallatszott a katlanban: — Te Jenő, van otthon tíz mázsa fám, te egy nagy favágó vagy, nem jönnél el fölvágni? Persze nekem is mindig készen állt a válaszom. Például ilyen: — Karcsi, te tényleg egy lábbal is olyan gyors vagy? ... Mi mégis mindig barátok maradtunk. Hiszen nemcsak ellen­felek, de például a B-válogatottban szinte állandó csapattagok vol­tunk. Számtalan példát tudnék felsorolni barátságunkra. Közülük egy: amikor egy örökrangadó után a fegyelmi bizottság elé hivat­tak minket, ott Sándor Csikart is megkérdezték, mi történt? Karcsi szinte álmélkodva kérdezett vissza: „Miért? Töntént valami? Engem a Dalnoki Jenő nem bántott.” — A bírói jelentésbe azt is beírták, hogy milyen sértő kifejezé­sekkel illettem a játékvezetőt. Sándor Csikar erre is azt mondta a tárgyaláson: „Én ott voltam az eset közvetlen közelében, de ilyet a Dalnoki nem mondott.” Az ő vallomása után végül is felmentettek .. . NAGY VÁRAKOZÁS előzte meg a Hajrá, Fradi c. könyv beküldött szelvényei alapján megtartott sorso­lást. Az idénynyitó mérkőzés szüne­tében az első öt szelvényt Pogány László húzta ki a szerencsekerékből. A nyertesek: Deák Róbert (Szolnok): A Fradi- műsorlap egy évfolyamának ingye­nes megküldése. Csutak Sándor (Zamárdi): Egy 1000 Ft értékű Clentrum vásárlási utalvány, a Lottó Áruház ajándéka. Szécsényi Ilona (Budapest): Közös fénykép készítése az FTC csapatával Dolnay Ottó Tamás (Budapest): Egy tízkötetes Fradi-könyvtár. Pogány László (Szolnok): Utazás az FTC csapatával egy vidéki baj­noki mérkőzésre. Ezután Jancsika Károly követke­zett. Ö a következő öt szurkolónak hozott szerencsét: Szilas Gábor (Mátraverebély): Meghívó az FTC 1985-ös közgyűlé­sére, ahol szurkolónk ajándékot is kap. Kubinszky Antal (Budakalász): Két személyre szóló nyaralás a bol­gár tengerparton — a Cooptourist ajándéka. Nyeste János (Budapest): Ebéd az FTC-étteremben a szurkoló által ki­választott labdarúgóval. (Nyeste Já­nos Takács Lacit választotta.) Fülöp Zsolt (Jászberény): 10 évre szóló állandó, ingyenes belépő az Üllői úti stadionba. Földesi Jánosné (Mezőhegyes): Utazás Spanyolországba a Real- Madrid—Barcelona mérkőzésre, Első sor: Zsiborós, Horváth, Kvaszta, Koch, Répási, Szabadi, Pogány, Zsivótzky, Fischer, Pölöskei, iózsa Második sor: Pusztai szakoszt. vez., Jancsika, Takács, Mucha és Hajdú pályaed­zők, Vincze vezető edző, Szűcs pályaedző, Kovács, Rab, Havasi tech. vezető. Harmadik sor: Bodnár gyúró, Szántó, Zsinka, Haaz, Pintér, Keller, Rubold, Mo­nostori intéző Fiatalok, figyelem! Az FTC teke szakosztálya felvételt hirdet 14—18 éves fiúknak, lányoknak. Jelentkezés minden kedden, csütörtökön és pénte­ken 15 órától B. Tóth László (női) és Mészáros András (férfi) edzőnél. A pálya címe: XL, Hauszmann A. u., BHG tekepálya.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents