Fradi műsorlap (1984/85)
1984 / Nosztalgiamérkőzés
Fradi műsorlap Rab: Alberttal a bücsúmérkőzésén játszottam egy csapatban Szabadi: Azt mesélték róluk, hogy remek futballisták voltak Minden jelentősebb labdarúgómérkőzés előtt megszólaltatja az újság a résztvevőket Nyilatkozik edző, játékos, intéző, gyúró, szertáros a váriható esélyekről, elmondják elvárásaikat, beszél ki-ki a másikról, tippel, jósol boldog, boldogtalan. Miérlt tennénk hát kivételt a nosztalgia-találkozó előtt, hisz ezúttal nem mindennapi összecsapásról van szó. Minden húszéviről. Hogy kí kiről beszéljen, az úgy hisszük egyértelmű. A húsz esztendővel ezelőtti sztároknak könnyű a maiak játékáról véleményt mondani. Annál nehezebb a mai Fradlstáknak arról csevegni, milyennek látták az egykori hírességeket. Nos, a nagy csata előtt állítsuk őket a keményebb feladat elé, ugyanis a játéktéren úgyis az „öregeknek” jut a fárasztóbb munka, hisz „csikókkal” kell versenyt futniuk. Egy idősebb s egy fiatalabb játékost fogtunk vallatóra. A korosabb saját nevelése a zöld-fehér klubnak, míg a társa vidéki kiscsapatból került az Üllői útra. Ki mit tud a húsz évvel ezelőtti csapatról? Ez volt mindkettőjükhöz az egyetlen kérdés: Rab: Jaj, én nagyon sokat, ugyanis húsz esztendővel ezelőtt már a kilencedik életévemet tapostam, s ugyebár az ilyen korú férfiú felestek van élettapasztalattal. Na, de komolyra fordítva a szót, már akkor igen nagy becsben tartottam az FTC-t. Komoly családi kapcsolatom Rab Tibor is volt a klubban, hiszen két bátyám zöld-fehér színekben kergette akkor már a labdát. S mivel ők igencsak gyakori vendégei voltak a Fradii-pályának, természetesen ugyanígy voltam én is. Mentem velük, ha akartak vinni, ha nem. Eleinte csak nézelődtem s természetesen minden vágyaim az volt. hogy egyszer én is az egyesület játékosának vallhassam magam. Sok nagy meccset láttam sráckoromban az Üllői úton, a Népstadionban s csoSzabadi László dúltam az akkori nagyokat. Aztán 1967-ben én is Fradista lettem. A húsz évvel ezelőtt szereplők közül később még játszottam Juhász Pistával. Albert Flóriánnal is egyszer egy csapatban voltam. Amikor a búcsúmérkőzését játszotta. Én nem csupán a régi nagyok mérkőzéseit látogattam rendszeresen, de még az edzések jórészén is oitt támasztottam a kerítést. Mint kölyök játékos hátul a földes pályán tréningeztem társaimmal Agárdi Feri bácsi keze alatt. Sokszor akkor kezdtek a felnőttek, amikor mi abbahagytuk, hát persze, hogy mentiem nézni őket. Hogy tanuljak tőlük. Abban az időben más volt a futball. Nagyobb volt a varázsa, a vonzereje, szinte pirosbetűs ünnepnek számított egy nágy futballcsata. Azt hiszem, mi gyerekek is egész más szemmel láttuk, mint a mái srácok. Más volt mága a játék is. Látványosabb, szemet gyónyörködtetőbb, s nem elsősorban ember-ember elleni harc, mint manapság. Akkor még jobban hagyták egymást játszani a labdarúgók, nem ültek egymás nyakán, nem szívták el egymás elől a levegőt. Nos, ezért egyértelmű a nosztalgiamérkőzés végső kimenetele. Mi nyerünk, mert mi nem engedjük játszani az öregeket. Jó, jó, tudom, hogy ők húsz évvel idősebbek, ezért lesz könnyű a dolgunk. De a húsz évvel ezelőtti csapatot is megsanyargatnánk, mert erőben jobbak vagyunk, mint ők voltak s bár a technika az ő oldalukon nyomna többet a latban, de manapság is megverik az álldogáló technikás csapatokat a kevésbé képzett együttesek azzal, hogy szétfutják őket. Tehát mégegyszer; aki tippel a találkozóra, ránk adja a voksát. Ez utóbbi mondat közben jócskán mosolygott a bajusza alatt. Szabadi: Én, sajnos, csak hírből ismerem a húsz évvel ezelőtti Ferencvárost. Akik beszéltek róluk, azok viszont olyán áhítattal emlegették tetteiket, hogy ismeretlenül is nagy tisztelője lettem a zöld-fehéreknek. Amióta az eszemet tudom, FradiSta vagyok s ha gyerekkoromban más csapatnak szurkolókkal vitába keveredtem, ón is büszkén ci- táltáim a nagy neveket, Albertot, Novákot, Varga Zolit, meg a többieket. Pedig játszani csak filmen láttám őket. Bár nem Pesten éltem, mégis az FTC volt a kédvenc együttesem, s ha tehettem, ha a környékünkön, Kaposvárott, vagy Pécsett vendégszerepeltek, természetesen ott ültem a nézőtéren. Egy összecsapásról vannak halvány emlékeim, Albert búcsújátéka alkalmából emlékszem egy olyan jelenetre, amikor a Flóri nagy parádét rendezett s ösz- szevissza cselezte a védelmet. Öt láttam régi válogatott felvételeken is, mondhatom megtáncoltatta a környezetét. Amikor azokat a húszegynéhány évvel ezelőtti meccseket figyelem, mindig sóvárgok. De jó lett volna abban az időben futballistának lenni. Annyi menő között focizni, abban a légkörben, amikor még nem ültek a hátvédek a csatár hátára, amikor még hagyták átvenni a labdát s nem jöttek nyomban a nagy „kaszával”, hogy rendet vágjanak szegény támadók között. Mert a mostaniak sűrűn „aratnak”. Mondjuk, ha az ember a labda felé nyúl. A mostani találkozóról még annyit, hogy egyesélyes. Remélhető, hogy e két nyilatkozat kellően felbosszantja a húsz évvel ezelőtti csapat tagjáit s ha csak egy rövid ideig, de megmutatják a fiaitaloknak, hogy milyen volt régen egy nagycsapat. Akik önöket szórakoztatják: a nyíregyházi Móricz zsigmond művelődési ház fúvószenekara ÉS EZREDDOBOS CSOPORTJA A csoport 15 éve alakult, karmesterük Tonté László. A 85 fős csoport a „Szocialista kultúráért" érdemérem tulajdonosa, nívódíjas. Műsorukon könnyűzenei számok koreográfiával és fúvós indulók szerepelnek. Az ezreddobos lányok a zenekarral együtt már számtalan hangulatos bemutatót tartottak. 1984. október 13-án az Üllői úti stadionban is bemutatkoznak... MTK—FTC wwadé * Hua«*rta úton. A kk Tu« a kék-fehérek kapusa (ts Koala későit FÉLEZER GÓL - JOBB LÁBBAL Abszolút egylábasok voltak... Túlzás leinme azt állítani, hogy aikii nem tud mindkét lábbal rúgni vagy passzolni, nem lehet klasszis futballista. Vajon ki állíthatja ennek az ellenkezőjét Takács Il-ről, minden idők egyik legjobb magyar jobbösszekö tőjéről? Pedig Takács II csakis jobblábbal tudott rúgni. Még késő „öregségében” sem tudott ballal. Hia amiatt húzták őt, csendesen ezt válaszolta: — Igazatok van, nem tudok ballal rúgni. Mutassátok meg azonban nekem azt a „kétlábas” csatárt, afc,i több gólt rúg a mérkőzéseken, mint én. Kohut Viil'i is egylábas volt. A leglehetetlenebb helyzetekből ágyúként lőtt kapura — ballal. Ha a jobb lábára került a labda, akkor a népszerű Vili „szenvedett”... HÉTKÖZI MÉRKŐZÉS AZ ÜLLŐI ÚTON- Főnök úr kérem, délután ki kell mennem az anyósom temetésére.- Rendben van, de nekem is vegyen egy jó jegyet az üllői úti stadionba ... EDZŐI BÁNAT A nyolcadik vereség után az edző így kesereg: - Nekem csak az fáj, hogy rvem tudom kipróbálni azt az elvet, hogy „győztes csapaton ne változtass!" Rengeteg gólt rúgott, de akik látták, azok előtt örökké emlékezetes marad az a gól, amit 1926-ban Budapesten a csehszlovák válogatottnak. illetve a legendáshírű Planics- kának rúgott. Negyvenezer néző Őrjöngött. perceken keresztül tapsolt, majd zúgta: — Kohuuut, Kohuuit, Kohuut! A mérkőzés után az öltözőben Flamicska ezt mondita: — A labdát nem, láttam, csak a szelét éreztem. Pedig vártam a lövést, de mire felemeltem a kezem, már a hálóból szedhettem ki a labdát. Schlosser Imréről, a Slóziról még az ellenségei sem állíthatták, hogy nem tudott futballozna. Pedig ő is „csak” ballal tudott rúgni. A leg- lehe tétlenebb szögből, .helyzetből úgy lőtt a ballábas válogatott bal- összekötő, hogy az csodálatos volt. Amikor a tízes évek elején az FTC Angliában portyára utazott, Slózi lábát az egyik biztosító intézetnél váratlan baleset ellen biztosították. Amikor a biztosítást intéző tisztviselő elkövette azt a „Végzetes” hi- hát, hogy megkérdezte, melyik lábról van szó, a biztosítási tárgyalásnál jelenlevő igazgató magából kikelve rárípakodott: — Ember, hot él. maga? Nem tudja, hogy Sióéinak csak egy lába van? De az többet ér, mint egy egész csatársor! Három régi játékosunkról azért írtunk, hogy kedvet csináljunk szurkolóinknak, régi labdarúgóinknak ahhoz, hogy megemlékezzenek hasonló esetekről. Varjaik leveleiket — az FTC címére — az egyilá- bas fradisíákróL... Villámsikerek " Az FTC a magyar válogatottba 1984. szeptember 26-ig 113 játékost adott. A (Fradii 113 válogatott játékosának pályafutását tanulmányozva -érdekes tény, hogy a gárda fele idekerüLése után jó egy fél éven belül vts-elte a címeres mezt! Igaz, voltak közöttük olyanok, akik már válogatott játékosként kerültek a Fradiba. Felsorolásunkban nevüket csillaggal jelöltük: Név Berán József Pokorny József Holtai József Gorszky Tivadar Manglitz Ferenc Weisz Ferenc Schlosser Imre Rónay Zoltán Payer Imre Blum Zoltán Tóth Potya István* Kiss Béla Szabó József Hungler II János Nikolsburger Rezső Obitz Gábor* Amsei Ignác* Eisenhoffer József* Kohut Vilmos Sándor József Huber Rezső Bukovi Márton Rázsó Mór* Dán Vilmos Turay József Szedlacsik Ferenc Takács n József* Toldi Géza Berkessy Elemér Táncos Mihály Lázár Gyula Korányi Lajos* Dr. Sárosi György Móré János* Kemény Tibor Kiss Gyula Gyetvai László Magda Béla* Kiszely István Csikós Gyula* Finta Károly Mike István Ónodi Andor Kispéter Mihály* Deák Ferenc* Budai László Czibor Zoltán Dr. Fenyvesi Máté Albert Flórián Szűcs Lajos Máté János* Pusztai László* Rab Tibor Szokolai László Szántó Gábor* Pölöskei Gábor* Az FTC-ben első mérkőzését játszotta 1901. március 1901. március 1902. február 1902. március 1903. február 1902. február 1906. február 1908. február 1910. április 1911. április 1912. szeptember 1913. április 1919. június 1920. február 1920. április 1920. június 1922. május 1923. augusztus 1924. április 1924. június 1923. június 1926. augusztus 1926. augusztus 1926. október 1927. március 1927. augusztus 1927. augusztus 1928. február 1928. június 1929. június 1930. április 1930. június 1931. március 1933. augusztus 1933. augusztus 1934. november 1937. július 1937. szeptember 1939. március 5. 1940. február 1940. március 1944. augusztus 1945. május 1947. február 1947. augusztus 30. 1948. július 1948. július 1953. február 1958. november 1966. január 1973. augusztus 1974. július 1974. október 1977. augusztus 1981. július 1981. július Első válogatottság 1902. október 1902. október 1902. október 1903. április 1903. június 1903. június 1906. október 1908. június 1911. november 1912. június 1912. július 1914. május 1920. november 1920. október 1920. november 1921. november 1922. szeptember 1923. október 1925. január 1925. május 1926. június 1926. december 1927. április 1927. április 1928. április 1928. május 1927. szeptember 1929. április 1928. november 1930. április 1931. április 1930. szeptember 1931. május 1934. április 1933. október 1935. szeptember 1938. december 1937. szeptember 1939. március 16. 1940. március 1940. szeptember 1945. augusztus 1946. október 1947. október 1947. augusztus 1949. május 1949. május 1954. szeptember 1959. június 1967. április 1974. március 1975. szeptember 1975. szeptember 1978. szetpember 1981. október 1982. február Néhány érdekes, egyedi eset: TÖTH POTYA ISTVÁN vált tulajdonképpen az FTC első igazolt válogatott labdarúgója. (Borbás 1910-ben csak visszatért anyaegye- sületébe, az FTC-lbe.) Potya átigazolása 1912 nyarán történt, így ,már, mint ferencvárosi játékos szerepéit a magyar válogatott moszkvai mérkőzésén. A Fradiban a bemutatkozása csak ezután történt! DR. SÁROSI GYÖRGY 12 ferencvárosi mérkőzés lejátszása után újoncként került be a magyar válogatottba! KEMÉNY TIBOR úgy került be a válogatottba, hogy előtte mindössze 3 bajnoki meccset játszott! MAGDA BÉLA esete is egyedülálló: szeptember 12-én a Lazio elleni KK-döntőn mutátfcozotst be a Fradiban és egy hét múlva a nemzeti tizenegybe is bekerült! Tehát ő -i:s előbb játszott a válogatottban, mint .bajnoki meccsen a Fradiban ... KISZELY ISTVÁN 1939. március 5-én játszott először a Ferencvárosiban és 11 nap múlva a nemzeti tizenegyben szerepelt! CSIKÓS GYULA már egyszeres válogatottként került a Ferencvároshoz. Hét mérkőzésen védett zöld-fehérben, utána — először mint firadista — nemzeti színű ,mezt kapott.. . DEÁK FERENC esete is érdekes. Ó előbb játszott igazolt FTC- j át ék ősiként a válogatottban, mint a Ferencvárosban! A Fradi ugyanis .1947 augusztusában Mexikóban portyázott, és köziben idehaza Deákot a Ferencvároshoz igazolták. Augusztus 17-én válogatott mérkőzés volt, így ott már fradlistaként játszott. A Ferencvárosban az első meccsét csak 13 nap múlva, augusztus 30-án játszotta! ALBERT FLÓRIÁN 15 bajnoki .mérkőzés lejátszása után újoncként, a csapat legfiatalabb -tagjaiként került a magyar válogatottba. összeállította: Nagy Béla
