Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 8. szám
1984/85-ÖS IDÉNY 8. SZÁM Fradi műsorlap A családi ebédeken dúlnak a szakmai viták Tulajdonképpen ott kezdődött minden, hogy Hudák papa szimpatizált az FTC-vel. Előszeretettel látogatott ki a Ferencváros labdarúgó-csapatának egy-egy nagy mérkőzésére s vitte magával nyolcesztendős fiát is. A lelátón persze nem titkolta érzelmeit, így nem csoda, hogy a gyerek is egykettőre „elkapta” a zöld-fehér színek szeretetét s rövid időn belül már módosított is az atyja meccslátogatási ütemtervén. Már nem nyaggatta hétvégeken szülőjét fociügyben, hanem barátokat toborozva menetrendszerűen indult az Üllői útra. A látszólag egysíkú programon évtizedekkel később sem változtatott, mindössze annyit, hogy a családi hagyományokat ápolandó, már ő is vitte magával fiait is a lelátóra. A két srác természetesen élvezte a dolgot, ők azonban nem elégedtek meg azzal, hogy csak nézzék a csapatot, a Fradit, ök maguk is játszani akartak. Hogy mit? Nos bármit, mivelhogy édesapjukkal nem csupán a labdarúgó-mérkőzéseket látogatták, hanem több más sportág versenyeit is. Például az izgalmas jégkorongcsatáit is a zöld-fehér klubnak. S mivel Hudák János jó barátságban volt Orbán Györggyel, a KSI akkori jégkorong-edzőjével, mindkét fiút levitte a sportiskolába, hokizni. Így ment ez kezdetben s a Fradi vezérszurkoló papa egy ideig nem csupán a zöld-fehér színeknek hódolt. Manapság viszont életbe lépett a régi menetrend s leszámítva a különböző válogatott találkozókat, a hétvégek az FTC rendezvényeire szólítják. Nem csupán mert ide húzza a szíve, hanem azért is, mert itt játszanak már a gyerekek. A nagyobb fiú, a 21 esztendős Gábor a jégkorong csapat erőssége, Zoltán — aki 17 esztendős — pedig az ifjúsági labdarúgó-csapat tagja. — Így már csak kényelmesebb, hogy nem kell más együttes buzdítására is energiát fecsérelni — kérdeztem a fradista család fejét, Hudák Jánost. • És még csak nem is én rendeztem így — mesélte. — A gyerekek maguk irányítják sportpályafutásukat, én mindössze igyekeztem megszerettetni velük az egészséges testmozgást, a sportot és kezdetben vittem őket az edzésekre, versenyekre. Szerencsére nem kellett sohasem ösztökélni, különösebben nógatni egyiket sem a ma már nem elsősorban szórakoztatást, sokkal inkább kemény munkát jelentő gyakorlásokra. Mentek szorgalmasan, pedig kezdetben a jégkorong-edzések rendszerint korareggel, már hat órakor elkezdődtek. Néha sajnáltam, egy- egy alkalommal szívem szerint hagytam volna elaludni őket, mert láttam milyen álmosak, fáradtak. Viszont ilyenkor percnyi pontossággal felébredtek s nem volt mese, menni kellett. A KSI-bői kinőve Gábor követte korábbi edzőjét s természetesen átigazolt a Ferencvároshoz. Zoltán pedig úgy döntött, a jeget felcseréli a focipályával. A Fradit választotta. Nem tanácsra, sőt arra külön megkért, hogy érdekében még csak véletlenül se tegyek lépéseket. Nem kell őt prote- zsálni, ha kell marad, ha nem, hát tovább áll. — Családi konfliktushoz vezetne, ha kikényszeríteném a családfőből a választ arra vonatkozóan, hogy melyik sportág áll közelebb a szivéhez. A hoki, vagy a foci? 9 Ugyan. Ha bármelyik felé elfogult lennék, természetesen megmondanám. A helyzet azonban az, hogy nem egy sportágat kedvelek s nem egy sportág versenyeit látogatom szívesen. A hoki és a foci ráadásul nem is üti egymást, az egyik téli, a másik őszi és tavaszi sportág, tehát nem kell az egyik miatt a másikat elhanyagolni. Ott vagyok tehát a korongmérkőzéseken épp úgy, mint az ifi és a felnőtt labdarúgó-találkozókon. Általában családostól. Még az sem tesz pártossá, hogy nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy megválasztottak a jégkorong-szakosztály vezetőségének tagjává. Bár értük, mármint a hokistákért többet teszek, a futballt ugyanúgy szeretem. — Elégedett, hogy egyik fia már válogatott versenyző, s a másik is jó úton halad, hogy akár ismert labdarúgó váljék belőle? 9 Örülök, hogy a versenysportban is megállják a helyüket, bár sohasem akartam belőlük profi sportolókat faragni. Mindössze olyan egészséges embereket, akik igénylik a testmozgást s jól érzik magukat a sportpályán. Elvem az volt, hogy a legfőbb gondjuk a tanulás legyen, teremtsenek egzisztenciát maguknak, emellett azonban játsszanak, hokizzanak, focizzanak kedvükre. A nagyobb fiam vendéglátóipari szakközépiskolában érettségizett s ezt végzi a kisebb is. Ami a sportsikereiket illeti, nos Gábor már közel harmincötszörös válogatott, Zoltán pedig szeretne a junior futballisták közé kerülni. Mindkettőjüknek szorítok . — A szurkolók melyik kategóriájába sorolja magát Hudák János? 9 A kicsit elfogult, de nagyon lelkes Fradi-hívők táborába. Természetesen én is nehezen viselem el, ha kikap a csapat, de azért tudom tisztelni az éppen jobb ellenfelet is. — A gyerekek meccsein higgadtan szemléli az eseményeket? 9 Igen. És meglehetően szigorú kritikusa vagyok a srácoknak. A jó teljesítményt díjazom, de a gyenge játék esetén nem rejtem véka alá a véleményemet. — Tehát kiértékelik időnként a fiúk játékát? 9 Nem időnként, hanem rendszeresen. Általában a családi ebédek szolgálnak a legjobb alkalomnak a szakmai vitákra. Ilyenkor a feleségem is bekapcsolódik a diskurzusokba, ugyanis ő is rendszeres látogatója a gyerekek meccseinek, tehát van véleménye a látottakról. Parázs szakmai véleménycsere folyik, mert hát másként látja a dolgot, aki a lelátóról szemléli az eseményeket s másként, aki odabent a játéktéren döngeti a palánkot, vagy kergeti a lasztit. — A családfő fiatal korában melyik sportágnak hódolt? 9 Futballoztam kiscsapatokban. A labdát ma is imádom s bár nem vagyok már húszéves, de szívesen beszállok egy-egy kispályás játékba. Korábbi hivatalomban, az IBUSZ- nál rendszeresen játszottunk hétvégeken. Manapság már ritkán kerül ilyesmire sor. — Mit vár a labdarúgó-csapattól? # Hogy mielőbb kijut a jelenlegi kátyúból. Ennek a Sárosi vezette gárdánál már megmutatkoznak a jelei. A felzárkózás kezdeti lépései után pedig előbbre kell menni. Oda az élre. Ahová múltja, hagyományai kötelezik a Ferencvárost. — És mit remél hokisportunktól? 9 Hogy egyszer majd jobb feltételek között él ez a sportág is. Mert a mostaniak a szinten tartáshoz sem megfelelőek. Minden _ ott kezdődött, hogy Hudák papa szimpatizált az FTC-vel... V.S. Hogyan lettem Fradista ? PAYER ANDRÁS 1952-ben sokat jártam futballozni a grundokra egy nagyon kedves barátommal, és ugyanezzel a barátommal rengeteget gombfodztunk. Na most az illető barátom lakásán — hát ugyebár sokat találkoztunk a szülőikkel, többek között az édesapjával, aiki izig-vérig Fradi-drukker volt olyannyira, hogy miközben mi gombfociztunk, állandóan a Ferencvárosról mesélt. Egy szép napon elkértek a szüleimtől és kivittek az Üllői úti pályára egy Fradi-meccs- re és nekem nagyon tetszett az akkori Ferencváros lelkesedése, mert akkor volt az, hogy éppen toldozott- toldozott volt a csapat, az emlékezetes széthullás után pótolni kellett a klasszisokat mindenféle idősebb játékosokkal, majd később fiatalabb játékosokkal. Mindegy, egy a döntő, hogy azzal állított engem maga mellé a Ferencváros, hogy olyan elánnal és olyan lelkesedéssel játszottak a kilátástalan helyzetekben is a meccseken, ami egyértelműen imponált. Azóta is akkor szeretem igazán a Ferencvárost, amikor ez a lelkesedés megvan, mert enélkül a lelkesedés nélkül tulajdonképpen nincs értelme se sportolni, se drukkolni. SÓLYMOS ANTAL Tulajdonképpen a zenészek és a sportolók kapcsolata az nem egy ritka dolog és azt hiszem, a sport a művészetek közül talán a zenéhez, még inkább a tánc- vagy könnyűzenéhez áll a legközelebb. Mindegyikben a ritmus, a temperamentum, az idegek fölfokozott harca, szereplési vágy, hajtás és hát mindegyikhez alapos szív kell, ami a közönséget megdolgozza. Ügy érzem, hogy a családunkban otthon a Fradi szeretetére már az egyenes folytatás megvan, ugyanis kisfiam, aki most első osztályos, bármikor leülök a televízió élé és meccset nézek, rögtön odajön hozzám a fotelba, leül mellém és azt kérdezi: apu, melyik a Fradi? FÜLÖP KÁLMÁN és NÁDAS GÁBOR Vas megyében születtem és arrafelé nagy divat Ferencváros-druk- kernek lenni. Már gyerekkoromban kötődtem hozzá, ami majdnem úgy realizálódott, hogy Ferencváros játékos leszek. Próbajátékon voltam, meg is feleltem, amikor felvettek a Színi Akadémiára, és hót dönteni kellett. Ügy döntöttem, hogy mégis csak a színészetet — akkor még nem tudtam, hogy azt is abbahagyom az írás kedvéért. Talán, ha rögtön az írással kezdem, akkor végig futballozhattam volna a Ferencvárosban. Nagyon sajnálom, hogy nem így történt. Kisgyerek koromban, bár a VI. kerületben, a Terézvárosban éltem és a TTC-ben bokszoltam kicsi gyerek koromban Adler Zsiga bácsinál és ott kerültem össze a Fradis- tákkal, és attól kezdve hát természetesen a Ferencváros színét vallottam magamnak és büszkén mondhatom, hogy jelenleg Albert Flóri és Varga Zoli volt lakásában lakom. Amikor a Fradi-pályát lebontották, akkor a Fülöp Kálmánnal írtunk egy dalt, amit aikkor Koós János énekelt el. Az volt a címe, hogy „Búcsúzik az öreg tribün”. Majd az elmúlt években a Fradi- lemez másik oldalára „Fradi fiatalok indulója” című munkámmal járultam hozzá a ferencvárosi szurkolóknak az öröméhez. Egy szurkolónk emlékei... TÍZ ÉVE TÖRTÉNT Barátaink minden ttudó mosollyal és csipkelődő megjegyzések kíséretében engedtek útra bennünket. — Kér elmenni Belgrádiba — mondták —, itthon, a tévében is megnézhetitek a Fradi vereségét. Most már tudjuk, hogy nem nekik volt igazuk. — Néma Branikovits, Fradi kaput! — jelentette ki nevetve a jugoszláv vámos. Az úton még jó párszor hallottunk ilyeneket. Erről beszélt, mutogatott a pincér, ha kihozta a sört, a trafikos. ha odaadta a cigarettát, az újságos, ha a magazinjai körül sündörögtünk és minden autós, ha meglátta a Zsiguli magyar rendszámát. Fárasztó és kilátástalan volt feleselni velük. Így hát kiraktunk egy táblát: FTC—Zvezda 1:0. Mondhatom, ettől aztán roppant ,.népszerűek” lettünk. Olyan volt kora reggel az újvidéki országút, mint valami közlekedéstörténeti rezervátum. Rozzant Opel előzött nyögve egy lovaskocsit, éktelen hangú motoros tricikli kergetett egy áramvonalas fűrészgépet, macska-puha rugózású Citroen-cápa falta a betonsávot, derék szamara hátán kocogott egy nagybajuszé parasztbácsi, karfoatefct kézzel fütyörésző biciklis száguldott le a lejtőről, végül az útpadkán felbukkant egy izzadó férfi, aki erőltetett menetben hátán vonszolta a kerékpárját... Újvidéken a Magyar Szó szerkesztőségében barátok fogadtak. Árok Ferenc jött velünk Belgrádba, a mérkőzésre. Nemcsak ír a fociról, hanem műveli is. Több helyen — évekig Ausztráliában — volt edző, most az FK Növi Sad labdarúgó-iskoláját vezeti. — A belgrádi piros-fehérek hasonló boldog-bolondos éjszakára készülnek, mint amilyen a Real elleni győzelmet követte — beszélt a Zvezdáról. — A sok névtelen játékos erősen eltökélte, hogy nevét rátukmálja Európára. Mert a döntőben játszók nevét már közli egész Európa sportsajtójá. De lehet, hogy ez a névsor úgy kezdődik majd, hogy: 'Géczi — Martos... Belgrád már reggeltől futball-lázban égett. Éneklő, trombitáló szurkolók járták a várost. Két órával kezdés előtt már ötvenezer ember -füttykoncertje és hangorkánja fogadta a pályát vizsgáló fradistákat. Fél hatkor már a jegyüzérek készlete is elfogyott. Egy szurkoló maroknyi százdínárost tartva elénk, könyörgött belépőért. A kezdést jelző sípszó -után tucatnyi petárda hasított fényes csíkokat a stadion feletti sötétségbe. Géczi kapuja is eltűnt egy füstbomba kék függönyében. Száztízezer ember próbálta Baselig harcolni csapatát. Pokoli volt a hangulat. Egymást követték a verekedések, taposások a lelátókon. A szünetben összetűztek a hazaiak és a Fradi maroknyi hívei. A rendezők — -akár az ENSZ-katonák — a be nem avatkozás elvét követték. Pusztai gólját narancszápor, a hazaiakét pedig újabb petárdasortűz és óriási ordítás fogadta. Ekkora zajt -még sohasem hallottam, de akkora csendet sem, mint amikor a bíró megítélte a 11-est. Megmerevedtek a nézők, sírva borultak a fűre a Zvezda-játékosok. Elúszott a tizenkétezer dollár — állítólag ennyi volt a hazaiak győzelmi jutalma. A szurkolók jó része ezután elindult hazafelé. A csodálatosan küzdő Fradi-játékosok boldogan ölelkeztek össze, majd menekülték a pályára zúduló narancs- és üvegzápor elől. A lelátókon meggyújtották a fél órája még diadalmasan lengő csíkos zászlókat — és az üléseket. A tömeg nekizúdult a kijáratnák. A rendezők — ki tudja, miért — mindössze másfél méteres ajtót nyitottak szektorunkban. A teve végül átfért a tű fokán, de hogy hány ember sérült meg — azt nem tudom. Röpke két óra alatt kiértünk Belgrádból. Kétszer eltévedtünk, majd a csomagtartóban kiömlött a tartalékbenzin, ezért a kocsit áttoltuk a drávaszabolcsi hídon. Hajnali fél négyre érkeztünk haza, holtfáradtan, de boldogan. Barátom — aki szinte egész nap vezetett — szűkülő szemeivel rámnézett: — öregem, azért Baselibe nem megyünk él... Mi aligha, de a Fradi igen, és ez a fő... Dobrovodszky József jpfKl Hármon hazai pályán — címeres mezben. Balról: Zsinba, Pintér, Kovács. Üllői út, Ma- gyarország—Hollandia 1-0, Utánpótlás EB
