Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 13. szám
1984. március 28. FTC—Vasas A lkát csapat egymás elleni bajnoki mérkőzései az elmúlt öt évben: 1979. június 9., Népstadion: Vasas—FTC 5-3 1979. szeptember 29., Népstadion: Vasas—FTC 1-0 1980. szeptember 6., Népstadion: FTC—Vasas 1-0 1981. március 21., Népstadion: Vasas—FTC 2-1 1981. november 8., üllői út: Vasas—FTC 3-1 1982. április 14., Népstadion: FTC—Vasas 4-2 1982. szeptember 25., Népstadion: FTC—Vasas 5-3 1983. március 30., Népstadion: FTC—Vasas 4-3 1983. szeptember 10., Népstadion: Vasas—FTC 4-2 A 114. FTC—Vasas bajnoki mérkőzés következik. Az eddigi mérleg a Ferencváros szempontjából: 113 53 28 32 226-169 Győzelem az utolsó pillanatban! 1983-ban március 30-án, idén március 28-án lesz az FTC—Vasas rangadó. Az egy évvel ezelőtti mérkőzés emlékezetes utolsó perceivel érdekesen alakult. Íme a mérkőzés rövid krónikája: A ferencvárosi gólok csak 0-2 u'in születtek! A 41. percben Rácz és Kakas harcolt Nyilasival az ötösön. A labda túljutott a kapuson, Kakas még utána vetődve ujjhegy- gyél bele tudott ütni, de Pölöskei ott termett és 6 méterről az üres kapu közepébe helyezett. Az 59. percben Szokolai ,.begyötörte” a labdát a kapuba, 2-2! Ezután ismét a Vasas szerzett vezetést, sőt 3-2-nél Váradi tizenegyest hibázott! Az utolsó 8 perc a Fradié volt: a 82. perében a piros^kékek kapuja előtt pattogott a labda, senki sem tudott felszabadítani. A kaputól mintegy 18 lm-re álló Takácstól mindenki leadást várt, ő azonban megcélozta a jobb sarkot és nagy gólt lőtt, 3-3! Már mindenki elkönyvelte a döntetlent, a nézők megindultak hazafelé. A ferencvárosiak azonban megérezték az ellenfél figyelmének csökkenését. A 90. percben Ebedli hosz- szú átadással indította Nyilasit, áki balra kisodródva kiugrott a védők közül. Kakas kifutott eléje és a válogatott játékos átemelte a kapus fölött a labdát, úgy, hogy az a hálóban kötött ki, 4-3! Újrakezdésre már nem volt idő ... GRATULÁLUNK! ^Vnnepi eseményekkel emlékez- II tek meg március utolsó he- v tében az 50 éve megalakult Magyar Teke Szövetségről. Egy olyan sportág szervezetéről, amelynek hosszú idő kellett amíg elismerték, hogy más a tekézés és más a kocsmai kuglizás, a sörös korsók közötti időtöltés. Igen, a teke nagyszerű sportággá nőtte ki magát, szerte a világon sokszázezres a tábora, s az eredményességből a magyar férfi és női versenyzők is kiveszik a részüket. Bennünket örömmel tölt el, hogy a jubileumi beszédekben többször is szó esett a Ferencvárosról, a klub egykori és mai bajnokairól, kitűnőségeiről, világklasszisairól. S közöttük első helyen szerepel Csányi Béla, aki az ünnepi versenyen viselhette 100. alkalommal a címeres mezt. Gratulálunk éhhez, a magyar tekesportban egyedülálló teljesítményhez! Már túl voltunk az „ünnepnapokon”, amikor újból találkoztunk a rekorder, jubiláns válogatottal, aki 16 év óta tagja egyesületünknek, s 15 esztendeje került a válogatottba. Milyen érzés „századosnak” lenni? — kérdeztük. — Rendkívül jól eső, s mivel ez nem maradt titokban, olyan sokan gratuláltak a jubileumomhoz, amire nem is számítottam — válaszolta, s mindjárt hozzá tette —: de lesz ennek még folytatása is ... Csányi Béla mint tehetséges ifjúsági versenyző Szegedről került az Üllői útra, s jóformán még meg sem ismerte a IX. kerületet, amikor már tagja lett az NB I-es csapatnak. Hamarosan erőssége lett a gárdának, s felfigyeltek rá a válogatott vezetői is. Nem kellett sokáig várnia a meghívásra, helyet kapott a országok közötti találkozókon szereplő csapatban, majd a világbajnokságon is bemutatkozott, összesen hat VB-n volt a magyar együttes tagja, s hogy milyen szintű tekéző lett, azt rövid felsorolásunk bizonyítja a legjobban: 4 világbajnoki arannyal büszkélkedhet, ebből kettőt az egyéni versenyben nyert, 1980-ban és 1982- ben; további 3 ezüst és 4 bronz egészíti ki a gyűjteményét. Húsz magyar bajnokságot szerzett, egyformán hatot az egyéniben és párosban, s nyolcat a csapatban. Főszereplésével az FTC együttese 1977- ben első lett a bajnokok Európa Kupájában, s még háromszor második helyet sikerült kiharcolni. — Sok felejthetetlen élményt szereztem, boldog vagyok, hogy részese voltam nagyszerű győzelmeknek — folytatta. — Valamennyi között talán a legizgalmasabb a két évvel ezelőtti világbajnokságom volt, amikor két fával nyertem, s csak az 599. dobásban dőlt el, hogy enyém az aranyérem. Sokat jelentett viszont és jelent változatlanul, hogy mindig akadnak nagyszerű társak, igazi partnerek. Kivételes képességeit bizonyítja az is, hogy amikor a sportágban megtörtént a teljes átállás az aszfalt pályáról a műanyagra, ehhez is mindjárt alkalmazkodni tudott. (Aki valaha megpróbálkozott ezzel a sporttal, játékkal, az tudja, milyen nagy a különbség a kettő között.) A napi edzések után egy ideig fáradtabb volt a több gyakorlástól, de mindez kamatozódott az eredményekben. — Hetenként általában ezer gu- rítás az adagunk, s ha ez beszorozzuk a golyó 2,90 kilós súlyával, szép kis mennyiség jön ki. Ezért a kondícióedzések is roppant nagy szerepet játszanak a felkészülésünkben. Így van most is, hiszen éppen a főszezonnál tartunk, s május végén Ljubljanában lesz a világbajnokság. Óriási események Ígérkezik, a híres Tivoli sportcsarnokban állítják fel a pályákat, s a tribünökön 12 ezer nézőnek van hely. A jugoszlávok nagyon szeretik a mi sportágunkat, nem lepődnék meg, ha többször is telt ház volna. S ha ehhez hozzávesszük, hogy eredményes, jó versenyzők is, akkor valóban az első számú favoritok. Nehéz dolgunk lesz! Csányi Béla 34 éves, sokak szerint a legjobb tekéző korban van. Nem is titkolja, hogy ezt az évtizedet még szeretné végig versenyezni, s a 150. válogatottságát is megünnepelni. A Fradiban pedig csapatával újból a csúcsra jutni: „Addig nem nyugszom, amíg nem nyerjük meg újból az Európa Kupát!” — mondta. Céltudatos sportember, akárcsak a felesége, Legéndi Ilona volt. Igaz, nem a tekézésben, hanem egy merőben más versenyágban, a lövészetben ért el szép sikereket. Csá- nyiék szerint azért a kettő között akad hasonlatosság: mindegyikhez jó idegek kellenek és célzási készség. Csak éppen a „kellékek” mások. Egyet azonban még nem tudtak eldönteni, mégpedig azt, hogy tízéves fiuk a golyókat és a bábukat, vagy a puskát és a céltáblát válassza majd. Mert sportoló lesz, az biztos! Illendőség egy jubilánstól azt is megkérdezni, hogy mi most a legnagyobb vágya, kívánsága? — Harmadszor is egyéni világ- bajnokságot nyerni! Szurkoljunk együtt. K. M. 1945. február 13-án véget értek Budapesten a fegyveres harcok. Az életben maradt telkes sportemberek 24 órán belül már sporttal foglalkoztaki Februári hidegben papírral tapétázták a Sportcsarnok ablakait. A szél ugyan befért rajta, de a labda pattogott. Kézilabdáztak, önfeledten, boldogan. Az MTK-pályán már nem volt ilyen derűs a kép - szinte romokban hevert minden. Az Üllői úti stadion aránylag szerencsésen megúszta a háború pusztításait. Az A és a B lelátó kapott ugyan belövést, de nagyobb baj nem volt, csak az állóhelyi részről hiányzott néhány deszka. Mindez örvendetes tény volt, azt jelentette, hogy egyenlőre nincs gond a pályával. Lassan rendeződtek a sorok és új élet indult a régi lelátók árnyékában. 1945. április 22-én, ezen a hideg áprilisi vasárnapon két szenzáció is örömet váltott ki. Az egyik az volt, hogy megindult az Üllői úton az 52-es villamos, a másik az, hogy az Üllői úti pályán megindult a rendszeres mérkőzések sora. A mi otthonunkba is beköszöntött a béke, felszabadult hazánknak ezen a kis területén is félelem nélkül sportolhatott, szurkolhatott a ferencvárosiak tábora. És azóta az évek évtizedekké kerekedtek... Élünk, dolgozunk, sportolunk - békében. Úgy ahogy azt a szabadság hajnalán békét és új rendet vágyó emberfők megálmodták. ban szerepe van a módszertani, illetve ahogy most már kiegészítve mondta a nevet, a szakmai-módszertani osztálynak. Ennek a „csapatnak” heten a tagjai, s hogy a Fradi-szurkolók, újságunk olvasói közelebbről is megismerjék az osztályt, felsoroljuk a részlegeit. A vezetője Sarlós György, az FTC egykori világhírű evezőse, olimpiai ezüstérmes, aki idén januárban kapta a fontos megbízatást, ö egyben a kimondottan szakmai részlegnek is irányítója, munkatársai Szer Kálmán, Surányiné Kovács Ilona és Koltai Károly. A szervezési munkákért dr. Füredi László- né, az utánpótlás neveléséért Ba- ráth Béla — korábban ez a munkakör megfelelt a sportiskolái igazgatónak —, a nyilvántartásért pedig Kocsák Béláné a felelős. — A nagy részleg azonban mégiscsak egységet képez, de a tennivalók így jobban eloszthatók, akár úgy is mondhatom, könnyebbé teszi a munkát — folytatta Kende György. — A szakmaiakhoz tartozik többek között a tervek készítése, a korszerű felkészítő munka, az ellenőrzések, edzőtáborok biztosítása; a szervezésihez a verseny- naptár, a szakosztályok programja, az egzisztenciális háttér megteremtése; az utánpótláshoz a testnevelési tagozatos iskolákkal a kapcsolat tartása, tanfolyamok szervezése, az úgynevezett együttműködő iskolákkal megbeszélések; a nyilvántartásban megtalálhatók az edzői szerződések, az eredmények, pontversenyek vezetése, ellenőrzése. És arról se feledkezzünk meg, hogy szívügyünknek tekintjük a mind szélesebb körben kibontakozó tömegsportakciókat, a Fradi-futást, a kerületi rendezvényeket, a lakótelepi sportot és a nyitottpálya-akciót. Mondják is sokszor, hogy nem irigylik a „módszertanisokat”, mert náluk soha sincs holtszezon, nekik valóban január 1-től december 31- ig tart egy év ... A felsoroltakon kívül például erősödött a kapcsolat a szövetségekkel, a felügyeleti szervekkel, s az OTSH irányvonalai szerint tevékenykedő tudományos-módszertani bizottság — amelynek négy szekciója működik — szintén igyekszik kielégíteni a mai igényeket, hozzájárulni a fejlődéshez. Az idei olimpiai esztendő, Los Angelestől alig több mint három hónap választ el bennünket. A szakmai elnökhelyettes hogyan ítéli meg az 1984-es tennivalókat, milyen célt tűzött maga elé a munkatársaival? — kérdeztem befejezésül. Természetesen szeretnénk és igyekszünk minden fronton előbbre lépni. Kiemelkedő, illetve kiemelt szakosztályaink például a labdarú- p gás, a birkózás, a kajak-kenu, javulást várunk vízilabdában, atlétikában az utánpótlás szinten, az úszósporton sokat lendíthet majd a felépülő létesítményünk, s tovább sorolhatnám a kézilabdát, a jégkorongot, a tekét, az evezést, a tornát, a kerékpárt. Jelen pillanatban 19 sportolónk tagja a különböző olimpiai kereteknek, s mi minden segítséget, támogatást, szakmai instrukciót megadunk, hogy minél többen ott is legyenek majd a nyári játékokon. Az FTC feladata 10,5 olimpiai pont megszerzése, s meggyőződésem, ez reális, elérhető, sőt kedvező esetben túlszárnyalható. A hazai versengésben pedig igyekszünk a tavalyinál több pontot gyűjteni, a számszerű feladat 900 pont. Ez pedig nemcsak a sportolóknak, a szakmai-módszertani osztálynak is jelentős feladat. Kozák Mihály ÜNéraz egyesületben Régi fradistákkal beszélgettem a minap, s emlékezéseikben visszatérő refrén volt, hogy „azok a szép napok”, meg „bezzeg a mi időnkben”, s az is, ,*ma már egész hadsereg irányítja az egyesületet, de minek?”. Szóval erről is beszélgettünk, s előbb-utöbh szót értettünk: más a mai sportolás, mások a mostani igények, ezért más feltételeket is kell biztosítani. A versenyzők, a szakosztályok, a klubok s az országok között olyan óriási lett a rivalizálás, mint még soha. S aki nem akar lemaradni, annak minden szakmai, módszertani és tudományos lehetőséget meg kell ragadnia. Ezért is több a megnövekedett létszámú egyesületekben a szakmai kérdésekkel foglalkozók száma, ma már elképzelhetetlen egy-egy jelentősebb klub például szakmai-módszertani osztály nélkül. A Ferencváros is igyekezett és igyekszik lépést tartani a fejlődéssel, a múlt év januárjában Kende György személyében szakmai elnökhelyettes került a vezetésbe, s elsősorban ő felügyeli, irányítja, segíti a szakmai-módszertani osztályt. Azt az osztályt, amelyet akár az egyesület ütőerének is lehetne nevezni, fontos funkciója révén. Több mint egy éve már, hogy módszertani osztályvezetőből szakmai elnökhelyettes lett. Miként értékeli elsősorban a múlt esztendőt? — kérdeztem beszélgetésünk elején. — Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy nagy ambícióval láttam munkához, jelentős támogatást kaptam, s a jó összhangnak voltak figyelemre méltó eredményei — válaszolta. — Az 1983-as célkitűzéseinket csaknem teljes egészében megvalósítottuk, a Ferencváros az egyesületek közötti pontversenyben a harmadik helyre jött fel az előző negyedikről, s az utánpótlásfronton maradtunk másodikak. Ezt szervezett munka, a szakosztályokkal történő fokozott gondoskodás nélkül aligha tudtuk volna teljesíteni. Egyesületünkben jelenleg 12 sportágban 14 szakosztály működik, a versenyzők száma 1700 körüli, s ebből mintegy 1200 a fiatal. Hét nemzetközi kategóriába sorolt sportolónk közül három birkózó, Bíró László, Bállá József és Gáspár Tamás; kettő kézilabdázó, Csajbókné Németh Erzsébet és Fodor János; s ennek a felső kategóriának a tagja a tekéző Csányi Béla és a tornász Altorjai Sándor. De mindjárt hozzáteszem: a hetet kevésnek tartjuk, reméljük, idén növekszik ez a szám. Az elnökhelyettes szerint a lényegében pozitív mérleg kivívásáÍ t
