Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 10. szám

Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY, 10. SZÁM STKIBRES IDÉNY VOLT Előttem a „Fradi műsorlap” őszi 7. száma. A második oldalon „Kár­pótlás a jégen” című cikkem* illuszt­rálva a hokicsapat hatalmas fény­képével. Mindez a jégkorongotok MNK győzelme után jelent meg, s Orbán György edző, a sikerek „ko­vácsa” többek között ezeket mondta: „Ha jól számolom, tizenöt válo­gatott szántű játékosunk hagyta ab­ba a korongozást... De elhatároz­tuk, igenis átjutunk a nehéz idő­szakon és rendezzük sorainkat, ki­alakítunk egy új csapatot... A Ma­gyar Népköztársasági Kupa meg­nyerése óriási fegyvertény volt.. Sajnos a budapesti pályagondok semmit sem 'csökkentek... Pedig ha egyszer felépülne nekünk is, olyan, amely csak a mienk ...” És még idézhetnénk tovább az akkori nyilatkozatból, amely óta sok víz lefolyt a Dunám átvészeltünk egy időnként kemény telet, csak ép­pen a jéggel volt többnyire baj. Ezért a bajnokság programja tel­jesen felborult, hetekkel elhúzódott a zárás ideje, s már a tavasz hónap­jába léptünk, amikor eldőlhetett: ki az új bajnok? A három csapatos bajnokság 8 fordulójának utolsó mérkőzéséig kellett várni a dön­tésre. De mi történt az őszi beszélgeté­sünk óta a „téli futball” hazai ber­keiben, az FTC házatáján? — erről beszélgettünk Orbán edzővel. — Annak idején említettem, hogy milyen sok kitűnő játékostól kellett megválnunk, és sajnos ez a sor to­vábbiakkal gyarapodott — mondta a történtek után érthetően nem a legrózsásabb hangulatban. — Alig néhány hónap alatt újabb négy ki­tűnőségünk mondott búcsút a hoki­nak, ez pedig alaposan jelborította elképzeléseinket, már a bajnokság kezdetén sok változtatást kellett eszközölnöm. Befejezte pályafutását a sportág egyik meghatározó játé­kosa, a sokszoros válogatott Mé­szöly András, aztán Hajzer János, Rasztovszki László és a mindössze 20 esztendős Tóth László is, aki a jövőjének biztosítása érdekében vá­lasztott más utat. Akik ismerik a jégkorongozást, tudják, hogy miilyen fontos a meg­felelő védőpárok, s a támadósorok kialakítása. Mennyi gyakorlás kell, hogy összeszokottak legyenek ezek az egységek ebben a roppant gyors, mutatós, izgalmas játékban. Tervei kútba esését hogyan vészelte át az edző? — Helyes a megállapítás, hogy kútba estek az előzetes tervek, hi­szen a felkészülésünk egyik kulcs­pontja volt a csapatrészek összeho­zása és a taktikai elképzeléseink begyakorlása. De még ezen túl, lel­kileg is megrázta a csapatot, hogy újabb fontos játékosok estek ki, már-már szinte teljesen elvesztette a gárda az önbizalmát, ami a baj­noki rajtnál mindjárt érződött is. A pályagondok, a sok herce-hurca a mérkőzések körül sem volt valami jó hatással ránk, többen már szinte le is mondtak arról, hogy beleszól­hatunk a bajnoki versengésbe. A Mester azonban — dicséret ér­te — nem vesztette el a hitét: „Tud­tam hogy ha megfogyatkozva is, de van erő a csapatban, nem vesz­het kárba az a sok gyakorlás, amit a fiúk elvégeztek, talpra állunk!” — emlékezett vissza Igaza volt. Mint egy hadvezérnek, át kellett rendez­nie a sorait. Két hátvédpárját Far­kas és Hajzer Tibor, illetve a sokáig izomhúzódással játszó és ezért min­den elismerést megérdemlő Balogh Barna és Schilling alkotta. A táma­dósorok: Kereszty—Bálint—Molnár; Zoliéi—Farikas—Havrán és Hudák— Jécsi—Miletics. Óriási teher neheze­dett a csapatra hiszen az MNK megnyerése után bajnokságot is vártak tőlünk. — Nem is csodálkoztam, hogy já­tékunk enyhén szólva hullámzó lett, sziporkázások után mélypontok kö­vetkeztek, s amikor már azt hittük, hogy egyenesben vagyunk, újból minden nyílt lett. így történt ez a Budapest Sportcsarnok első bajno­ki jégkorong mérkőzésén is, amikor 6:5 arányú vereséget szenvedtünk az Üjpesti Dózsától. Az első harmad­ban olyan parádés játékot nyújtot­tunk, amire ritkán volt példa a ma­gyar bajnokságban, a 3-0-ás vezeté­sünk feltétlenül megérdemeltnek tűnt. A lendület később kissé meg­tört, s ezt sajnos az is „elősegítette”, hogy a játékvezetők elég sokat hi­báztak a mi kárunkra. Kétszer is emberhátrányba hozták a csapatun­kat, s ezt már valóban nem tudták a fiúk elviselni. Erről még annyit: nem kenyerem a játékvezetőkben bűnbakot keresni, de ezúttal való­ban nem volt velük szerencsénk ... A Budapest SportcSamok közön­sége viszont bebizonyította, hogy nem pártolt el a jégkorongtól, vál­tozatlanul kedveli ezt a nagyszerű sportot, csak megfelelő „körítés” kell a programhoz. Ha hétről hétre bi­zonytalan hogy lehet-e játszani a Kisstadionban, Újpesten vagy a Mil­lenárison, s az utolsó pillanatban el­maradnak a találkozók, a szurkolók előfob-utőbb ráúnnak erre. Mennyire érdekelték a ferencvá­rosiak a válogatottban? i— Nincs okom a panaszra, álta­lában 9 játékosunk kap szerepet a válogatott mérkőzéseken. Remélem, a szakvezető kollégám elégedett ta­nítványaim teljesítményével. Hallottunk az utánpótlás bravúr­járól — váltottunk át a fiatalok kor­osztályára ... — Erre bizony nagyon büszkék vagyunk! Az úttörő csapatunk, amelynek három év óta Szabó At­tila az edzője, szinte egyedülálló eredményt ért el: pontveszteség nélkül, 256-1 (l)-es gólaránnyal nyerte a bajnokságot. Lehet, hogy ez egy kicsit túlzottnak látszik, s az olvasó arra gondol: „na, milyenek lehettek az ellenfelek”, de akár­hogy is, remek teljesítmény. S meg­győződésem, évek múltán ezekből az ifjú gólgyárosokból sok kiváló felnőtt játékos lesz. Akárcsak a jégkorongozók sze­zonja, beszélgetésünk is a befeje­zéshez érkezett. Orbán György elé­gedett lehet, mert csapata becsüle­tesen, jól küzdött, s megteremthet­te az alapot a következő évek sike­reinek. Csak azt sajnálhatják ve­lünk együtt, hogy változatlanul „mi­ni” a magyar bajnokság, egyedül­FRADISTÁK FIGYELEM! Március 18-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Komjádi uszodában FTC-Vasas vízilabda-mérkőzés lesz. A bevételt a játékosok az épülő Nemzeti Színház javára ajánlották fel. Elő- mérkőzés: FTC—Vasas serdülő találkozó. Március 21-én, szerdán az üllői úton barátságos nemzet­közi mérkőzés lesz az FTC és a Beroe Sztara Zagora csapatai között. Szeretettel várjuk a kedves szurkolókat. Vallomások... Molnár Gyula KISZ titkár álló a világon a hároimcsapatos pontvadászat. Pedig milyen nagy­szerű sport a jégkorong, gondoljunk a szarajevói téli olimpia hokis ün­nepnapjaira! Kozák Mihály Lapzártakor kaptuk a hírt: A zöld-fehérek lösznek valószínűleg a jégkorongbajnokofc Ismeretes; hogy a február 17-én lejátszott, 4-3-as székesfehérvári győzelemmel zárult Sz. Volán—FTC bajnoki jégkorong-találkozón a győztes csapatban Gilján János jo­gosulatlanul szerepelt. A mérkőzés után a zöld-fehérek óvtak. Ennek a versenybíróság helyt adott, megállapítva, hogy Gilján valóban jogosulatlanul játszott, el­tiltás alatt állt ezen a 60 percen. Ezért az eredményt megsemmisí­tették, a 'két pontot az FTC kapta, 0-0-ás gólaránnyal. A tabellán a zöld-fehérek átvet­ték a vezetést, jelenleg 18 ponttal állnak az élen, és a hátralevő, Ú. Dózsa elleni találkozójuk eredmé­nyétől függetlenül bajnokok. A ta'bella az óvás után 1. FTC 18 pont (75:68) 2. Ü. Dózsa 14 pont (75:62) 3. Sz. Volán 14 pont (63:83) A Volán szakosztályvezetése nyolc napon belül fellebbezhet a döntés ellen. Tizenkét éven át aílétizáltaim a klub színeiben és amikor visszavo- nultalm, akkor ért a megtiszteltetés, hogy megválasztottak az egyesület KISZ-bizottsági titkárává. 1982-ben kezdtem ezt a munkát. Feladatom kétoldalú, hiszen egyben az FTC sportlétesítmények üzemfenntartási osztályának munkatárlsa is vagyok. Büszke vagyok arra, hogy az egye­sület ifjúsági mozgalmát vezethe­tem. Kitölti az életemet, és ha a mindennapi munkában elfáradok, ezek a feladatok tartják bennem a lelket. Megbízatásom kötelez, és tu­dom, mit jelent a szurkolóknak a Ferencváros. Amikor átvettem a KISZ-szervezet vezetését, 14 alap­szervezet működött. Jelenleg 16, de azt még megemlíteném hogy azóta négy szakosztály megszűnt... Legfontosabb feladatomnak tekin­tem hogy minden szakosztálynak legyen alapszervezete — eddig ezt sikerült is elérni. Jelentősen meg­könnyíti munkánkat az a tény. hogy az alapszervezeti titkárok egyben a szakosztályvezetőségek választott tagjai is. A kiemelt sportegyesületek történetében elsőként KISZ-titkár elődömet a sportegyesület elnökségi tagjává választották, így jómagam is az FTC elnökségének tagja va­gyok. A sportolás jelentős időlekötött­séggel jár. Sportolóink iskoláinkban, munkahelyeiken, az itteni kötele­zettségek miatt nem tudnak ott is közösségi életet élni. Fontos felada­tomnak tekintem, hogy minél töb­ben bekapcsolódjanak munkánkba, hozzánk tartozónak érezzék magu­kat. Lehetőséget kell adni tagijaink­nak, hogy felelősséggel részt vállal­hassanak a tervek meghatározásá­ban, érdekeltté kell tenni őket min­den ügyben, hiszen nemcsak a klu­bért, hanem az ifjúsági mozgalomért is dolgoznak. A programok szerve­zésénél nagy gondunk, hogy nincs az alapszervezetnek a klubházban egy önálló helyisége. Gyakran szer­vezünk élménybeszámolókat elő­adásokat. táncesteket, de az igazán pezsgő közösségi élet kialakításában jelentős segítség volna egy saját „fészek”. Jelenleg a KISZ-bizotitság 7 tagú vezetőséggel dolgozik. Az elmúlt év adatai szerint 317 KISZ-tagunk van. Ez a szám jó szervezéssel 400 fölé is emelkedhet. Ehhez azonban azt is el kell érni, hogy spotolóink is­kolát munkahelyei ne nézzék rossz szemmel, hogy fiataljaik a mi kö­zösségünkhöz kötelezték el magú­ikat. Új KISZ-bizottsóggak operatívabb irányítással próbáljuk eredménye­sebbé tenni munkáníkat, ennek se­gítségével el tudjuk érni, hogy ne csak kérjünk, hanem adjunk is. If­júságunkat igyekszünk minél job­ban foglalkoztatok és bízunk abban, hogy eredményeink megváltoztatják vezetőink rólunk alkotott vélemé­nyét), és a jövőben több segítségre számíthatunk tőlük. Kiemelt feladatunk ebben az év­ben a népligeti sporttelepünk átadá­sának előkészítése, majd gondozá­sa. Nyolc szakosztály fog itt mű- ködnk nagy jelentőségű ez vala­mennyiünk számára, de egyben sok feladatot is jelent. Öröm számunkra, hogy élspor­tolóink jó partnerként tevékeny részt vállalnak szervezetünk mun­kájában, többen szakosztályuk KISZ-'alapszervezetének titkárai. Így például Csányi Béla a tóközök­nél, Bállá JózSef a birkózóknál. Jancsika Károly a labdarúgóknál. Apropó, labdarúgás! Valameny- nyiünknek szomorú emlék az őszi pályabetiltás. Ezúton is kérem az FTC-t szerető fiatalokat: ügyelje­nek a helyes szurkolásra, a sport- szerűségre, és kérem őket, szűrjék ki mindazokat, akik a lelátón elfeled­keznek arról, hogy sportpályán, van­nak, és botrányokozásukkal az FTC-nek ártanak. Úgy érzem, ezt valamennyi igaz fradista nevében kérhetem... Lejegyezte: Spangel Péter Az FTC KISZ-szervezete február 14-én tartotta kül­döttértekezletét, ahol a bi­zottság beszámolt az elmúlt évi mozgalmi munkájáról. Az értékelésből kitűnik, hogy a kampány jellegű feladatokat jól hajtják végre a fiatalok, de még mindig kevés az egyéni kezdeményezések szá­ma. Jancsika Károly, a labda­rúgó alapszervezet titkára hozzászólásában elmondta, hogy őt most választották meg erre a posztra és Ígéri, hogy a régi titkár Pogány László által megkezdett hagyomá­nyokat folytatja. Űj KISZ-bizottsági vezető­ség választására is sor került. Az FTC KISZ-bizottsági tit­kárának újra Molnár Gyulát választották. A vezetőség tagjai: Illés Bálint szervező- titkár, Sajti Károly ágit. prop. titkár, Kluka Józsefné érdekvédelmi felelős, Közép László kultúros, Richtarek Anikó gazdasági felelős, Da- róczy Ferenc sportfelelős. Csal; röviden A Budafok elleni vasárnap délelőtti MNK mérkőzésnek néhány olyan élményét szeretném megosztani az olvasókkal, amely nem a zöld gyepen, hanem a kulisszák mögött játszódott. A 8-0-ról felesléges hosszasan beszélni, mert a területi bajnokság­ban szereplő ellenféllel szembeni imponáló játéík 'túlértékelése alapo­san tévútra vezethet. Ami a legfontosabb, hogy volt elképzelés a tá- madásszövésben, az összjátékban. A szünetben Szűcs Lajos pályaedző pontosan ezt fejtegette, majd a fiatal középhátvéd Haász teljesítményével kapcsolatban így értékelt: — Örülök annak, ha bátran játszik, s ha lehetősége van rá, akkor megpróbál indítani; s nem rúgja el vaktá'ba a labdákat. Elég gyors, aránylag jól fejel, de sokszor feleslegesen indul ki oldalra keresztezni. Háromszor is előfordult a kilencven perc során, hogy gyámoltalanul lépett ki az ellenfél csatáraira, amikor egyedül vezették rá a labdát. A védelem tengelyében tudni kell, hogy mint utolsó ember a kapus előtt, nem tétovázhat, vastörvény a határozottság, a gyors reagálás. Azért mondtam el mindezt, mert úgy ítélem meg, hogy tehetséges labdarúgó, akivel érdemes foglalkozni! Ráadásul olyan típusú játékos is, aki igényli azt, hogy bírálják, ta­nítsák őt. Ez pedig önmagában is jó tulajdonság... Mucha Józseffel az idősebb játékosok teljesítményét taglaltuk: — Nézd meg, milyen nagyszerűen játszik Takács Laci. Arról írjatok, hogy milyen jó versenyző alkat, aki soha sem riad meg egyetlen feladattól sem. A téli alapozás után fokozatosan lendül játék­ba. Nézd meg* menyire akar, s milyen remekül érzi imagát a bálhátvéd posztján. Kevés ilyen jól képzett labdarúgó. van a jelenlegi magyar élvonalban. Véleményem szerint tavasszal a csapat egyik legnagyobb erőssége lesz. Na és az Ebedli Zoli! Őszintén ismerd el, láttad-e őt ennyit a földön, s ilyen sokszor becsúszni, bedobni magát? Érezni rajta, hogy semmit sem akar a véletlenre bízni, s ezért mindent meg is tesz. Ha ilyen sokat fut, akkor igazi kanmestere lehet a 'Csapatnak... Egyéb­ként az edzéseken is példamutatóan hajt, gyötri magát... Pogány Laci nehezebben lendül formába, de az ő elszántságával sem lehet 'baj. A tréningeken a maximumot adja ki önmagából. Egyre jobban magára talál és sorsdöntő góljaival nagy hasznára lehet a csa­patnak ezen a tavaszon. Hajdú József Zsiborásról és még másokról mondta el véleményét: — Szerintem az ország legjobb kapusa, persze csak akkor, ha jó idegállapotban van. Az ősszel, amikor rosszul ment a csapatnak, persze, hogy neki is akadtak szarvashibái. Egyszerűen azért, mert túl­zottan nagy felelősség hárult rá. Csodálatos adottságai vannak, öröm vele dolgozni az edzőnek. Szerintem most ismét csúcsformába kerül­het, s könnyen elképzelhető, hogy a válogatottban is visszaszerzi a helyét a kapuban ... Nekem a kis Koch is nagyon tetszik, mert a tehetségén túl sokat javult az erőnléte. Olyan kvalitású labdarúgó, aki képes magával ragadni a társait is; ha formában van. Az igazság az, hogy még jobb fizikai állapotba kell, hogy kerüljön és akkor az egyik vezéregyéni­ségévé válhat az együttesnek. Rab Tibit sokan már leírták. Azt mondták, hogy megállt a fejlő­désiben, játéka is egysíkúvá szürkült. Az ősszel keveset szerepelt a csapatban, s talán némileg ő is kedvét vesztette. Most tanúi 'lehetünk megújhodásának, mert ishiét a régi Rab Tibort láthatjuk az edzése­ken és az előkészületi mérkőzéseken. Az ő példája is bizonyítja; hogy óriási hiba lemondani bármelyik labdarúgóit is. Arról már nem is beszélve, hogy kevés olyan színvonalú védőjátékos van ma a magyar élvonalban, mint ő. Még egy információ a szurkolók részére, amely, igaz, nem kifeje­zetten a labdarúgással kapcsolatos, de mégsem 'áll túl messze tőle. A népligeti sportlétesítménynek néhány napja új gondnoka van* Ferenczi György személyében. A lelkes fradista nemcsak több szak­mának mestere, hanem a focinak és más sportágaknak is megszállott híve. Fia, Zsolt a Ferencváros serdülő IV. csapatában szerepel, mint reményteljes tehetség. Egész biztos, sok örömet okoz majd nemcsak édesapjának, de még a klub szurkolóinak is. Edzője szerint ehhez csak a mainál sokkalta nagyobb szorgalom kellene. Most aztán előtte mindig nyitva a pálya, van rá lehetősége, hogy kedvére túlórázzon. Gyenes J. András 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents