Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 6. szám
2 Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY, 6 .SZÁM Portré egy zöld-fehér családtagról II HUUSTAKENT NINCS SZOLGAlATI IDŐ... II Néhány adat, amely támpontot adhat -az interjúhoz: Monostori Károly (a labdarúgásunk történetében Mikes, és Mick formában is találkozhatunk nevével): 1933-iban a Kispest FC labdarúgójaként öltötte magára a címeres meggypiros dresszt. A korabeli krónikások feljegyezték róla, hogy a hátvédposzttól a fedezetig, sőt a csatárig mindenütt remekül használható labdarúgó volt. A válogatottban jobbszélsőként vették számításba, mert rendkívül gyors volt, és pontosan adott be. Ám azt is leírták róla, hogy ritkán tört kapura, nem volt igazán gólveszélyes csatár. (Az életben is ilyen típus, szívélyes, szolgálatkész, és annak örül, ha mások munkáját segítheti. S ha partnereinek sikerül az élet bármely területén „gólt rúgniuk”, Karcsi bácsi pontosan úgy örül, mintha ő lenne az ünnepelt.) Nagy Béla a zöld-fehér klub történetének örökös búvára, kutatója feljegyezte Monostori Károlyról, hogy '1934. november 1-én az Üllői úti pályán játszotta első mérkőzését a Fradiban, méghozzá egy olyan mérkőzésen, amikor az FTC és a Hungária vegyescsapata 3-1 arányban legyőzte az FC Palermo rangos, nemzetközileg jegyzett csapatát. Karcsii bácsi pályafutásának végére egy idő előtti súlyos lábtörés tett pontot. Ettől kezdve csak a Ferencváros öregfiúik csapatában szerepelt, ahol még a hatvanas években is gyakran vállalta a játékot. 1959-től dolgozik sportvezetőként az FTC-iben, s jelenleg is ő tölti be az NB I-es labdarúgó csapat intéződ posztját. Néhány szubjektív gondolat, amely szintén alap lehet a beszélgetéshez: (Karcsi bácsi számomra a megbízhatóság mintaképe. Ha valaki vele bármilyen témában is megállapodik, az nyugodtan leteheti a nagyesküt arra, hogy a lebonyolításba semmiféle hiba nem csúszhat, ő a lehető legtökéletesebben próbálja teljesíteni ígéretét. Mindig hajszálpontos, a találkozókra legalább 5—10 perccel előbb érkezik. S még valami: neki tényleg az arcára van írva, hogy a csapat hogyan szerepel, hogyan végzett a szombati vagy vasárnapi bajnoki mérkőzésen. Kedély állapotát a fiúk helytállása befolyásolja: az utóbbi időben, sajnos, egyre többet látni borúsan, kedvetlenül.) Találkozásunk helyszíne: a labdarúgó -csapat öltözője, amelyet a délutáni edzés után már az utolsó játékos is elhagyta. Ebben az ürességben van valami jelkép. A krónikás és a mesélő most olyan játékba kezd, amikor az emlékek szárnyán szinte egyik pillanatról a másikra szinte újra megtelik az öltöző régi nagy játékosokkal, sok olyan labdarúgóval is, akik, sajnos, ma már nagyon messze járnak. De igaz a mondás: minden labdarúgó addig él, amíg vannak szurkolók, barátok, akik emlékeznek rá. Karcsi bácsi pedig olyan típus, aki sohasem lesz hűtlen a régi játszótársaikhoz, haverokhoz. — Melyik grundon, hol kezdődött az életedben a labdarúgás olt- hatatlan szereteted — Kispesti vagyok, itt is születtem. Mint oly sok velem egykorú gyereknek, nekem is a kispesti terek, kisebb-nagyobb rétek jelentették a gyermekkort. Tulajdonképpen 14 éves koromban már fradista voltam, mert itt érettségiztem a Mester utcában. Ez olyan környezet volt, ahol az ember akarva-aka- ratlanul is magába szívta a zöldfehér klub szeretetét. — Hogy létezik az, hogy egy kispesti srác, aki ráadásul nem is a Fradiban játszott, hanem a pirosfeketéknél, mégis fradista lett? Hiszen mint az elején már említettem, hogy te még mint kispesti játékos szerepeltél a magyar válogatottban? — Nagyon szerettem azt a klubot is, hiszen közvetlenül az érettségi után 1932-ben profiszerződést kaptam tőlük. Nagyszerű társaságba csöppentem és a -baráti szellem is kifogástalan volt a Kispestnél, de mégis életem nagy élménye az volt, amikor Sárosi doktorral, Hádával, Toldi Gézával és a többi nagy játékossál egy csapatba kerültem. Ebben a gárdában egyáltalán szerephez jutni, játéklehetőséget kapni, az fantasztikus rang volt. Az az igazság, hogy én a Fradiban gyökereztem meg igazán, s lévén, hogy hűséges alkat vagyok — jövőre lesz 50 éve annak, .amikor hivatalosan is a Ferencváros tagja lettem — a nagy szerelmet nem hagytam soha cserben. S miért mondtam azt, hogy hűséges alkat vagyok? É-n 41 évet dolgoztam a Likőriparnál, s végül innen is mentem nyugdíjba.. . F-radistaként szerencsére nem lehet nyugdíjba menni, mert az érzelmeket -nem lehet szolgálati idővel mérni. .Ez a kapcsolat most imár á sírig tart. — Azt mesélik rólad, hogy más sportágakban is nagyon tehetséges voltál. — Az öregek összevissza 'beszélnek, ne higgyél nekik. Am komolyra fordítva a szót: akkoriban úgy tűnik, a gyerekek testkultúrájával, mozgásával .mintha jobban törődtek volna. A Mester kereskedelmiben mi kosaraztunk, kézilabdáztunk, atlétizáltunk. Jól is teniszeztem, és ez nem is volt ritka a labdarúgók között, mert például Sárosi Gyuri, vagy a Sárosi Béla, Toldi Géza és másak is átlagon felül játszottak ebben a sportágban is. Ha nem lettem volna profi labdarúgó, talán a versenyszerű teniszszel is megpróbálkozom, de a szigorú amatőrszabályok ezt nem tették lehetővé. A feleségem, Somlai Eta, ő szerepelt a Kispest csapatában. KUPA A BUSZBAN Székely Mihály, Operaházunk egykori világhírű énékese, nagy-nagy fradista volt. Amikor 1933 októberében Korányi az emlékezetes olasz—magyaron- a lábát törte, sietett őt a kórházban meglátogatni. E látogatásról néhány mondat a Nemzéti Sport korabeli tudósítása alapján: „Székely Mihályt Krómhoz még egyéb szálak is fűzik. Króni ugyanis a Fradi dalárdájának oszlopa. Hangj-a kellemes, mély csengésű és erős. Székely Mihály így mutatta be ifljiú feleségének Krónit: — Ez itt Korányi, neki van a Fradiban én utániam a legjobb hangja.-Korányi szomorúan felelte: — Kedves asszonyom, férje pedig -most jobban f-ufbai-lozik, mint én! — És szomorúan mutat a fehér gipszoszlopra, amely a -bal lábából -megmaradt.” Mindez ötven évvel ezelőtt történt. Talán Korányi sem tudta, hogy a világhírű operaénekes nem is bánt olyan ügyetlenül a -labdával. Székely Mihály ugyanis szülővárosában, Jászberényben Spa- gatner néven a Lehel ifiben futballozott! Ezt az érdekeséget a sporttörténeti stúdió jászberényi látogatásakor Andrássy József járási sportfelügyelőtől, kedves házigazdánktól tudtuk -meg. A stúdió -tagjai szokás szerint a Coopto-uris-t autóbuszával utaztak. Úti-célunk a jégkorongcsapat MNK-imérkőzése miatt Jászberény volt. Hagyomány, hogy az ilyen sportutakon mindig -megtekintjük a helyi kultúrtörténeti, sporttöntéraeti érdekességeket is. így történt ez a november 5-i FTC—Ü. -Dózsa jégkorong-mérkőzés alkalmával is. 'Először ellátogattunk -a Jász Múzeumba, megnéztük a híres Lehel- kürtöt, majd Andrássy József és Velki Pálné „idegenvezetésével” a szép kömye— Ki volt sportvezetőként a kedvenc labdarúgód? — Soha -nem akadt egy valaki, akit istenítettem és akiért egyedül rajongtam. Mindig többen voltak. Ha győzött a csapat, akkor persze minden fiút legszívesebben a tenyeremen hordtam volna. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Albert Flórit, Varga Zolit, Orosz Palit különösen közel éreztem -magamhoz. — S ki volt az az edző, akivel a legjobban megértettétek egymást? — Tátrai Pubi, aki játékosként is a -barátom volt -és trénerként pedig remek társnak bizonyult. Sajnos, ma már ő sincs köztünk. — Mennyi idő hivatalosan az, amelyet nyugdíjasként dolgoznod kell a Fradinál? — Havi nyolcvanöt óra. — Azt mondják, többszörösen túlteljesíted. Mit szól ehhez a család? — A feleségemmel van egy megállapodásunk a családi (béke érdekében : a Fradi az szent. Ha az Üllői úton tovább időzök, ittragadok az első vagy az öregfiúk csapatánál, azért sohasem -szól. — S milyen a kapcsolatod a kollégáiddal? — Pusztai Laci és Havasi Misi is agilis fiatalember. Velük öröm együttdolgozni. — Mi a vágyad? — Minden héten ugyanaz: győzzön a -Fradi! S amit még tudni kell Karcsi bácsiról: ha egy mérkőzés, mondjuk az Üllői úti pályán, délután hatkor kezdődik, ő egészen biztos már reggel 9-kor a pályán van. Átnézi az összes igazolást, átvizsgálja a szerelést, -még egyszer leellenőrzi, hogy minden a helyén van-e. Aztán várja a bírói sípszót, hogy elkezdődjön az „előadás”, az a bizonyos drámai 90 perc ... íme, en-nyi volt egy szerény, csendes fradista portréja, aki néhány nappal ezelőtt töltötte be 70. évét. Kívánjuk, -hogy -még hosszú évekig szeretettel és tisztelettel övezhesse őt a zöld-fehérek nagy családja. Megérdemli! Lapzártakor érkezett a hír: Monostori Károly „Kiváló munkáért” kitüntetésiben részesült! zétben fekvő Lehel -sportlétesítményeiben sétálgattunk. Még az automata tekepályát is birtokunkba vehettük, s -szorgos kezek próbálták Csónyi Béláék csúcsait döntögetni ... Az igazi döntő a jégkorong MNK- talá-lkozó már nem ilyen kedélyes játszadozgatás volt. Nagy-nagy örömünkre a fradisták tiszteletre méltó erőfeszítéseit siker koronázta. Ko- rongozóink bravúros győzelméről, a -szakosztály helyzetéről -lapunk következő számában részletesen írunk. Amiről azonban most illik megemlékezni, jégkorong szakosztályvezetőségünk -nagyszerű gesztusa: Orbán György edző és Balogh Imre szakosztályvezető a meccs után megköszönték a -leutazóknak a sportszerű buzdítást és a frissen nyert ik-upát felmutatták az autóbuszában. ülőknek. Ezzel a szép és örömteli jelenettel zárult a sport- történeti stúdió jól sikerült jászberényi „portyája” * Az FTC sporttönténeti stúdió évzáró programja november 28-ófi, hétfőn 17 -óra-kor kezdődik -az Üllői úti klub-házban. Vendégünk Kiszely István, a Ferencváros egykori válogatott csatára. Ezenkívül 'Magyar Zoltán beszél -angliai egyesületeknél tett látogatásairól és -bemutatja a szigetországból hozott híres klubi-e-m-ezekét, indulókat, különféle emléktárgyakat. A rendezvényre minden szurkolónkat szeretettel várjuk. Jegkorongcsapatunk bajnoki mérkőzései november 18. Üjpest: Ü. Dózsar-FTC november 30. Szfvár: Volán—FTC decemb*er 2. Üjpest: Ü. Dózsa—FTC december 16. Kisstadion: FTC—Volán december 21. Kisstadion: FTC—Ü. Dzsa január 6. Kisstadion: FTC—Volán január 9. Kisstadion: FTC—Ü. Dózsa január 23. Kisstadion: FTC—Volán január 25. Kisstadion: FTC—Ü. Dózsa január 30. Kisstadion: FTC—Volán február 8. Üjpest: Ü. Dózsa—FTC február 13. Szfvár: Volán—FTC február 15. Kisstadion: FTC—Ü. Dózsa Valamennyi mérkőzés 17 órakor kezdődik. Huszonhat év a klub szolgálatában Hír: Kiss József, az FTC számvizsgáló bizottságának elnöke a testnevelés és a sportmozgalomban szerzett kiemelkedő érdemei elismeréséül a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozatát kapta. O rvosa azt -tanácsolta, ne tegye ki magát a legcsekélyebb izgalomnak se. Márpedig az átadási ünnepség még oly jóleső és kellemesen ható feszültsége is megviselheti az utóbbi időben gyakran rakoncátlankodó szívét. Az intelmeket, mint annyiszor, most is figyelmen kívül hagyta. Ha az őt féltő doktorra hallgatott volna, akkor régesrég a nyugdíjasok csendes, kímélő életét éli, sok pihenéssel, hosszú sétákkal, néhány könnyed sakkpartival tölti napjait, heteit s nem visz az útja minden kedden az Üllői úti klubházba. Hogy ott órákat -tanácskozzon, ellenőrizzen, konzultáljon, majd akták, kimutatások, jelentések s számlák halmával térjen haza. Mert ez a pontos menetrendje. Ha egy hét elején nem nyit be az elnökhöz, a főkönyvelőhöz s a többi irdda ajtaján, már azt kérdezik egymástól az emberek, „csak nem beteg Józsi bácsi, hogy nem ugrott be a klubházba?” ... Mindig pontosan érkezik, s amikor elmegy, egy hétre való munkát visz magával, s azzal búcsúzik, a jövő héten természetesen megint itt lesz s hozza a leellenőrzött papírkötegeket. Amit kiad a kezéből, az mindig precíz s hajszálpontos. Világéletében ilyan ember volt. Amíg aktívan dolgozott, akár beosztottként, akár vezetőként, munkáját mindig és mindenütt becsben tartották s elismerték. Kitüntetésekből szép kollekciót mondhat magáénak. Amit az FTC-ért dolgozik, azért nem kap fizetséget, csak jó szót, meg köszönetét. De ennyi untig elég érte. Idestova ötven esztendeje tudja sajátjának ezt a sportegyesületet s amit érte tesz, azt úgymond a saját csaladjáért teszi. * 1925-ben Pataki Mihály vitte le először az Üllői útra. Bár nagy barátja volt a kerek bőrlabdának, s kint a téren napestig kergette, mégis a futballcsapat helyett az atlétikai szakosztály tagja lett. Átlagon felüli gyorsaságát a futópályán kamatoztatta s magasugró eredményei is figyelemre méltóak voltak. A háború vihara később elég messzire sodorta a sportpályától s 1957-ig csupán lelkes szurkolója volt a patinás egyesületnek. Akkor kereste meg Száraz [István az ÉDOSZ sportosztályának vezetője s hívta vissza az Üllői útra. Most már persze nem versenyezni. Dolgozni. Társadalmi munkában. Ment. Persze, hogy ment. Hosszú évekig állt az atlétikai szakosztály élén, majd 1962-ben beválasztották az FTC elnökségébe, 1971 óta pedig a számvizsgáló bizottság elnöki tisztét látja el. A szíve miatt 58 évesen, korengedménnyel ment nyugdíjba. Túl volt már egy infarktuson sok területen könnyített a korábbi tempón, sok évtized után egyik napról a másikra a dohányzást is abbahagyta. Egy dologról azonban nem hagyta lebeszélni magát. Arról, hogy ne dolgozzon már többé a Ferencvárosi Torna Clubért. * Az egyesület pénzügyeit úgy ismeri, mint a tenyerét s amelyik számoszlop alatt ott a kézjegye, abban hiba nem lehet. Szélesre tárnak előtte minden szekrényt, ugyanúgy, mint a páncélkassza ajtaját. Bíznak pontosságában, szakértelmében. Kiss József pedig mindenre figyel, szinte fejből ismeri valamennyi egyesületi tag tagdíjfizetési lapját. Ahogy ő mondja, ez az egyik nagy „heppje”. A tagdíjfizetés. A számvizsgáló bizottság elnöke azt vallja, hogy nem kötődik igazán az egyesülethez az a versenyző, aki a sok kedvezmény fejében nem teszi le a klub asztalára azt a pár forintnyi tagdíjat, ami sokkal inkább egyfajta szimbolikus kötelék, sem mint anyagi megterhelést jelent a sportolók számára. Ha szívét ugyan gyógyszerek nógatják, tele van energiával, vitalitással a 71 éves sportember. Szinte képtelen tétlenül üldögélni. -Naponta odaül az írógépe mögé, mert a jelentéseit, kimutatásait mindig maga írja. S ha elsétál egy-egy játszótéri bekerített sportpálya mellett, s ott futballozó gyerekeket lát, legszívesebben beáilna közéjük. Korábban hétről hétre járta a ferencvárosi sporteseményeket. Ott ült a kézilabda mérkőzéseken, az atlétikai versenyeken s a futballisták nagy csatáinak színhelyén. De nem csupán a bajnoki találkozókat látogatta, hanem az edzéseken is sűrűn megfordult. Ma már mindenről le kellett mondania. Közömbösen nézni kedvencei küzdelmét, erre egyszerűen képtelen lett volna, a fölös izgalmakat pedig már nagyon nehezen viseli a beteg szíve. A futballmérkőzések idején is csak egy-egy percig hallgatja a rádióközvetítést. Aztán kikapcsolja a készüléket, majd pár perc múlva megint visszakapcsolja. Az újabb egy percért. S ha nem megy kedvenceinek, így is nehezen viseli. Amikor elérkezik az év vége, a családban mindig felmerül a kérdés, jövőre kéri-e felmentését tiszte alól, vagy csinálja tovább társadalmi munkáját. Ilyenkor a neje csak ennyit mond: — -Ugyan, miért is mondanál le, hiszen akkor is ugyanúgy kijárnál az Üllői útra, legfeljebb az utódoddal együtt csinálnál tovább mindent. Mind eddig ... Jóska bácsi pedig mosolyog, tudja a feleségének igaza van. Mert tényleg eljárna továbbra is az FTC-hez s minden maradna a régiben. Mert amíg érzi, hogy szükség van rá, míg látja munkája eredményét, addig dolgozik. A Ferencvárosért. v. s. Nevezetes dátumok 4863. október 26.: megalakul az Angol Labdarúgó Szövetség, a Football Association. Röviden: FA. Ez a világ egyetlen labdarúgó szövetsége, amelynek nevében nincs benne az illető ország neve, illetve névrövidítése. <1871: kiírják az első Angol Kupát. A szabályok először engedik meg a kapusnak a kéz használatát. 1872: az első hivatalos, országok közötti válogatott mérkőzés: Skócia—Anglia 0-0 (Glasgowban). 1874: először használnak sípcsontvédőt a futballmérkőzéseken. 1875: bevezetik a félidőket, addig ugyanis minden gól után kaput cseréltek. 1878: a játékvezetők először vezetik síppal a mérkőzést. 1880: a profizmus megszületése. A 'Preston North End nevű angol csapat bejelenti a szövetségben, hogy fizetni fogja játékosait. 1882: először végeznek két kézzel partdo-bást. 1904. május 21.: Párizsban megalakul a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA).
