Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 18. szám

LAJ3DAR0GÓ KÜLÖNKIADÁS, 18. SZÁM

Fradi műsorlap

A FRADIHOZ AKARNAK SZERZŐDNI

Ősszel már főszereplők lehetnek

EREMHAIMOZO FIATALOK KÜZOn KUPADÖNTŐK UTÁN

A Ferihegyi repülőtéren, több száz fős barát, rokon és szurkoló fogadta a moszkvai ifjúsági Európa- bajnokság győztes csapatát. Amikor feltűntek a siker részesei, köszöntésképpen a tömeg hangosan kiabálta egyenként a nevüket. Így Deákét, Haazét, a kis Zsivótzkyét, sőt a tartalék kapus Szederét is, hiszen ennek a szép diadalnak ki így, ki úgy, de valamennyien részesei. A Petry Zsolt mögött csak a kispad- ra szoruló „portás” például — egyébként ő is nagy tehetséggel megáldott kapus — azért érdemli meg az elismerést, hogy zokszó nélkül vállalta hálátlan szerepkörét.

Most mégsem ezekről a gyerekekről akarok írni, vagyis a mi Fradi-sráoainkról, hanem azokról, akik talán egy-két hét múlva már idetartoznak, ehhez a zöld-fehér családhoz. Az ifjúsági Európa-baj- nokságot nyert magyar együttes három másik tagjáról: Pintér Attiláról, Keller Józsefről és a Volánban szereplő villám jobbszélsőről, Zsin- káról.

Pintér engem alkatilag Páncsics Mikire emlékeztet. Százkilenoven centi körüli, kimondottan jó felépítésű labdarúgó. Középhátvéd, aki nemcsak kitűnően fejelj de jobbal, ballal is elég jól rúg, az ütemérzéke pedig átlagon felüli. Ezeket a tulajdonságait nagyszerűen kamatoztatta a szovjetek elleni döntő mérkőzésen, amikor a hazaiak valósággal a kapujukhoz szegezték a magyar együttest az első félidőben. Pintér a Salgótarján Síküveggyár területi bajnokságban szereplő csapatában játszik, sőt itt is van állásban.

— Ha jól tudom, tavaly már szerencsét próbáltál a fővárosban? —

kérdeztem a magyar labdarúgás kivételes reménységének tartott ifjú középhátvédet.

— Igen. Leigazolt az elmúlt esztendő őszén a Budapesti Honvéd, de csak rövid ideig voltam Kispesten. Egyszerűen nem tudtam megszokni azt a környezetet. Édesanyámnak elpanaszoltam ezit és ő azt válaszolta, hogy jöjjek haza Salgótarjánba.

— Persze lett ebből bonyodalom.

— Igen, a Honvéd nem tudott belenyugodni az elhatározásomba, pedig én közöltem, hogy semmilyen körülmények között sem maradok náluk.

— Mi lett az ügy vége?

— Szerencsére Szepesi Gyuri bácsi a szívén viselte a problémáimat. Mindenben segített, ezért is tudtam visszakerülni a Síküveghez.

— Most mi lesz ezen a nyáron?

— Szeretnék a Ferencvároshoz igazolni, mert gyerekkorom óta vágyam, hogy az Üllői úton játszam. A lelkes közönség^ a csodálatos légkör engem mindig magával ragadott, amikor nézőként ültem a Fradi pálya lelátóján. Tudom, hogy sokan most azt gondolják, hogy ezt a közhelynek tűnő szöveget már olyan sokan elmondták az ide szerződő labdarúgók. Azt hiszem érvként elég ha annyit mondok, hogy talán azért is éreztem olyan rosz- szul magam a kispestieknél, mert

naponta itt kellett eljönnöm a Fra- di-pálya mellett. A szívem sokszor megcsavarodott amikor arra gondoltam,, hogy de jó lenne ebben a klubban szerepelni.

— Akkor miért nem ide a Ferencvároshoz írta alá az átigazoló lapot?

— Egyszerű a magyarázat: az

FTC nem keresett meg.

— Most végre sikerül a zöld-fehérekhez szerződni?

— Tántoríthatatlan vagyok, itt szeretném folytatni a pályafutásomat. Deák, Haaz, Szeiler és Zsivótzky a barátom, ezért nem is lesz egészen ismeretlen a környezet.

Keller József az ifjúsági válogatott balhátvédje technikás, kitűnően helyezkedő játékos. A moszkvai döntőn a magyar csapat egyik legjobbja volt, aki a külföldi szakemberek szerint is nagyon nagy ígéret. Remélhetőleg a Ferencvárosban igazolja majd képességeit az élvonalban. Az ő elhatározása is véglegesnek tűnik: az FTC-ben látja leginkább biztosítottnak a jövőjét.

— Az ifjúsági Európa-bajnoksá- gon melyik volt a legnehezebb ellenfél?

— Egyértelműen a szovjet csapat a fináléban, de a csoportmérkőzések során a spanyolok legyőzését is bravúrnak tartom. Remekül képzett, technikás játékosokból állt az a csapat is.

— Aláírta már a szerződését?

— Igen, lényegében már megállapodtam a Ferencváros vezetőivel és az előszerződést mór korábban megkötöttük. Annak ellenére, hogy más klubok is hívnák, az elhatározásom végleges: csak az Üllői útra akarok jönni.

— Kik azok, akik konkurrálni próbálnak az FTC-vel?

— Teljesen felesleges részietekbe bocsátkozni, hiszen nem érdekelnek a vonzó* ígéreteik, nem is figyelek oda azokra a mézesmadzagokra, amelyeket elhúznak az orrom előtt. Döntöttem a Ferencvároshoz kötöm az életem.

A kis Zsinkával is akartunk beszélgetni, de ezt nem sikerült, mert a Volán vezetői abban a pillanatban, amikor megérkezett, lecsaptak rá és kocsiba dugták a fiút. Olyan gyorsan elvi'haroztak a Ferihegyi repülőtérről, hogy még felocsúdni sem volt időnk. Talán hírét vették, hogy a gyors lábú 'kis szélső nem akarja meghosszabbítani a szerződését a közlekedési csapattal.

Zsinka nélkül csak a puszta tényeket tudjuk közölni. Ezek szerint a csatár bejelentette a Ferencvárosnál, hogy itt, a zöld-fehér klubban alkar a következő szezontól játszani. Az átigazolás kérdésében a két klub a Videoton bevonásával — a fehérváriak ugyanis csak egy évre adták kölcsön Zsin- kát — megkezdte a tárgyalásokat. Reméljük eredményesen zárultak ezek a „diplomáciai” lépések és újabb tehetséges labdarúgóval erősödik az FTC.

Vincze Géza csapatépítési elképzeléseiben fontos szerep juthat ennek a három ifjúsági válogatott játékosnak, ezért is olyan fontos, hogy minél előbb tető alá kerüljenek a függő szerződések.

Tulajdonképpen azért mentem ki a népligeti Építők sporttelepre, hogy három Európa-bajnokkal beszélgessek. Aztán úgy alakult a dolog, hogy a szóban forgó három fiatalember nyolcvan perc leforgása után kupagyőztes is lett.

A történet rövid krónikája: Június 6-án játszották az Országos Serdülő és Ifjúsági Lagdarúgó Kupa döntőit. Az ifik összecsapásában az FTC és az Ü. Dózsa fiataljai vettek részt. Népes nézősereg előtt került sor a fináléra, ahol nagy csatában a ferencvárosiak diadalmaskodtak. 2-1-re verték a lilákat s övék lett a trófea, valamint a vele járó aranyérem.

Az FTC ifik között pályára lépett Haaz, Deák és Zsivótzky is, akik ott voltak a nemrég befejeződött ifjúsági EB-n s részük volt a nagy siker kivívásában.

Még nagy volt a vigadalom a zöld-fehérek öltözőjében, de beszélgetőpartnereim már jöttek egymás után a megbeszélt randevúra. Elsőnek Deák Sanyi sántikált be a lelátó alatti tágas klubhelyiségbe. 0 csak egy félidőt játszott, mert időközben megsérült.

— Fáj? — kérdeztem rá a sérülésére.

# Ki lehet bírni — mondta a fiú rövid egyszerűséggel.

— Látom halmozzátok a sikereket. Tegnap EB aranyérem, ma ifikupa elsőség. Meddig megy ez

így?

Sanyi hamiskásan mosolygott.

# Kiskorunktól kezdve arra ösztökéltek bennünket, hogy gyűjtsük a fémet. Hát gyűjtjük.

— Beszéljünk az előbbiről. Az Európa Bajnokságról. Milyen volt?

• Csodálatos. Eddigi legnagyob sportélményem ez a mérkőzéssorozat.

— Hitted volna, hogy ekkora diadalt arattok?

• Merni sem gondoltam rá. Inkább csak arra számítottam, hogy minősítjük magunkat a Világkupára. Tehát a legjobb hatban ott

leszünk.

— A legjobb meccsetek?

0 A csehszlovákok elleni. Azon igazán ment a gárdának.

— A legizgalmasabb csata?

• Természetesen a döntő.

— Mit éreztél, amikor a büntetőrúgásoknál két gólos hátrányba kerültetek?

0 Azt, hogy elbuktunk. Kapitányunk Bicsekei Bertalan azonban megnyugtatott, hogy Petry majd kifog három 11-est s mi nyerünk. Akkor egy kicsit furcsán néztem rá, de végül is neki lett igaza.

— Ha te is bekerültél volna a büntetőrúgók közé nagyon izgulsz, vagy nyugodtan viseled a felelősséget?

• Azt hiszem nagyon izgultam volna. Akkor az én arcom is egy lett volna a tanulmányarcok közül. Figyeltem a többieket, minden fintor, tekintet önmaga helyett beszélt.

— A nyári program?

• Vizsgák, aztán 18-tól készülődés a totó kupára.

— Szabadság?

0 Mindössze pár nap.

— Nem rövid ez a vakáció?

• De. Rövid. Mégis azt mondom — megérte.

Haaz Feri még szerelésben jött s csapzottan rogyott a székbe.

— Tőled is azt kérdem elsőnek, hogy milyen volt az EB?

• Felejthetetlen, Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem.

— Nem volt szokatlan, hogy a söprögető posztról szélsöhátvédbe kerültél?

0 Egyáltalán nem, hiszen korábban sokszor játszottam itt.

— Számodra melyik összecsapás marad a legemlékezetesebb?

0 A döntő. De a spanyolok elleni mérkőzés is felejthetetlen.

— Reméltél még a két elhibázott büntető - után is ?

• Nem nagyon. De aztán Petry jött és remekelt.

— Ti tudtátok, hogy ilyen nehéz neki berúgni a 11-est?

• Igen. Nem mozdul el s így nem egyszerű becsapni.

— Ha a kapitány téged is jelöl ítéletvégrehajtónak, vállalod?

0 Persze. Egyébként jelölve is voltam. Én jöttem volna Kovács után.

— A soronkövetkező napok, hetedt programja?

• Szóbeli érettségi, aztán néhány nap pihenő otthon a szüleimnél s utána minden megy tovább.

Zsivótzky Gyuszi is mezben érkezett, sőt neki még a nyakában függött a hosszú szalagon a kupa- győzelemért járó aranyérem.

Gratuláltam mindkettőhöz.

0 Köszönöm — mondta s meze aljában megtörölte verítékező homlokát.

Aztán arra kértem a fiút, meséljen ’ a minszki és a moszkvai napokról.

• Mint egy gyönyörű álom, olyan volt az egész. Ahogy jöttek a mérkőzések, gyűltek a győzelmek ...

— A te legemlékezetesebb mécsesed?

• A lengyelek elleni. A két gólból az egyiket én szereztem, a másikat pedig előkészítettem.

— A döntőben gondoltál arra, hogy nyerhettek is?

• Titokban. Mert végül is majd minden esély a hazaiak mellett szólt. Egy teli stadion szurkolt nekik, önbizalomnak nem voltak a híján, s jó volt a csapatuk.

— A 11-eseknél gondolom te is veszni láttad a reményt?

• Mármint a két gólos hátránynál? Nos bármennyire is hihetetlenül hangzik, én bíztam Pettyben. Hogy kifog egy-két büntetőt. Gyakoroltunk az edzésen elég sokat közösen, rúgtam neki nem egyet, innen volt a hitem.

— Mit éreztél a saját büntetőd előtt?

• Csak arra gondoltaim, hogy nem szabad hibáznom.

— Ügy tudom, a te vizsgáid is hátra vannak még?

• Igen, őszre halasztottam az HB miatt. Elsősorban arra készülök, majd június 18-tól már a pálya is vár.

Fiatalok, a jövő reménységei, akik már belekóstoltak a sikerbe. Van tehát ami fűtse őket.

v. s.

Bőiről: Haaz, Deák, Zsivótzky. Elől: Szeiler

Az FTC Országos Ifjúsági Kupa győztes gárdája. Álló sor, balról: Pertaky (szekcióvezető), Garas, Sándor, Haaz, Krecska, Szeiler, Répási, Kovács A., Lanczkor, Horváth (edző), ifj. dr. Juhász József orvos. Elől: Dukon, Szalai, Túrái, Molnár, Zsivótzky, Borbély, Baumgartner, Bart ha