Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 17. szám

1983/84-BS IDÉNY, 17. SZÁM Fradi műsorlap 3 Kerekes és Torna csatája Hasznos tagjai lehetnek a válogatottnak Altorjai Sándort és Mókus La­jost, egyesületünknek két tornászát a válogatott edzésén kerestem fel. — Éppen az idén tíz éve annak, hogy a Bakáts téri általános isko­lában mint kisdiák meghallottam, tornászni lehet a Ferencvárosban — mondta a már nem kisdiák, de vál­tozatlanul elég kicsi, 163 centi ma­gas (alacsony?) és mindössze 54 ki­ló súlyú Altorjai Sándor. — Nem kellett sok biztatás, néhány tár­sammal együtt én is jelentkeztem, s mint tősgyökeres IX. kerületi bol­dog voltam, hogy a Fradiban spor­tolhatok. 'Csak később eszméltem arra, hogy mennyire igényes sport­ágat választottam, milyen sokat kell gyakorolni a jó eredmények eléré­séhez. Karácsonyi István edző, aki azóta is mesterem, mindig bizta­tott és biztat ma is, nagyon sokat köszönhetek neki. A tehetséges, szinte törékeny tor­nász mind ügyesebben mozgott a szereken, s ahogy teltek az évek, pályafutása kezdett felfelé ívelni. Meghívták a válogatott keretbe, elő­ször persze az ifjúságiakhoz, s ami­kor az Ifjúsági Barátság Versenyen harmadik helyezést szerzett, már so­kan mondták: rövidesen ott a helye a legjobbak között. — Két éve lettem a felnőtt válo­gatott keret tagja, s tavaly abban a nagy örömben és megtiszteltetésben lehetett részem, hogy szerepeltem a budapesti világbajnokságon, — foly­tatta. — Hatodikok lettünk, ez nagyszerű eredmény, hiszen a világ- klasszisok tucatjai vonultak fel a Budapest Sportcsarnokban. Bordán Dezső a válogatott főedzője nem is fukarkodott a dicsérettel. Nagysze­rű érzés volt ez a világbajnoki rész­vétel, s el tudom képzelni, milyen lehet egy olimpia! Mindennél több, a csúcs! Az FTC 21 éves sportolója külö­nösen a talajon villog, a lólengés­ben és gyűrűn idén Budapest-baj- nok, biztató az ugrása is, sokszor kapott már tapsot. De nem titkolja: a nyújtó változatlanul a gyengéje, s a kordát is csak a közepes minősí­tést érdemelheti ki. Alighogy befejeztük a beszélgeté­sünket, Bordán Dezső már hívta is Altorjai Sárid őrt. „Cserébe” viszont Mókus Lajos állt a rendelkezésem­re, s bevezetőként tőle is „névkár­tyát” kértem. — Én még öregebb fradista va­gyok, hiszen 1972-ben ismerkedtem meg itt a tornával — nyilatkozta. — A József Attila lakótelepen pajtá­saimmal sokat beszélgettünk, hogy melyik sportág lehet a legszebb, s amíg a legtöbben a szórakoztató futballra szavaztak, nekem a torná­hoz volt kedvem. Igaz, ebben közre­játszott, hogy László bátyám is en­nek a sportágnak volt a „rabja”, csak azzal a különbséggel, hogy ő a Spartacusban próbált szerencsét. Ne­ki egyébként nagyon sokat köszön­hetek. mert amikor egyszer-kétszer úgy éreztem, sok ez a torna, nem engedte, hogy abbahagyjam, bizta­tott, érdemes folytatni, gyakorolni, versenyezni. Deák Zoltán edző pe­dig soha nem hagyott el, tőle ta­nultam a legtöbbet. Mókus Lajos 22 éves, erősebbnek, izmosabbnak látszik, mint olimpi­kon klubtársa, igaz, magasabb is vagy 10 centivel. Eredménylistája gazdagabb, mint Altorjaié. íme, né­hány példa: 1980-ban az IBV-n ta­lajon bronzérmes, itthon ifjúsági bajnok; 1981-ben a római felnőtt Európa-bajnokságon az egyéni ösz- szetettben siker a 24. helye; 1982- ben az országos mesterfokú bajnok­ságon a talajon aranyérmes, ugrás­ban második; idén Budapest-bajnok talajon ... — Sajnos az 1983-as esztendő nem sikerült, mert egyrészt vesebáptal- mak miatt négy hónap pihenőre kényszerültem, másrészt — s ez na­gyon kellemetlen — gyakran meg­sérülök. Most is érzékeny a bokám, a talajon egy Cukahara ugrásnál kifordult, s emiatt több edzést ki kellett hagynom. Remélem, azonban egyszer már bekövetkezik egy sérü­lésmentes időszak, ‘S akkor a többi szeren is előbbre lépek. önkritikusan mondja: tudja, csak a talajon és az ugrásban kifogásta­lan, a lólengés pedig kimondottan gyengéje, aminek a magyarázata — rövid a karja. „Egyszer, ha csak megközelíteni tudnám Li Ning, vagy a másik kínai klasszis, Torig Fej gyakorlatait...” — mondta sóhajtva. Altorjai nem titkolja, ha újból kezdené pályafutását, ismét a tor­nát választaná; Mókus más véle­ményen van, ő a tenisszel próbál­kozna. Lehet, hogy abban is ismert sportoló lett volna? Miközben beszélgettünk, kemény munka folyt a teremben. Bordán Dezső jelenléte jó alkalmat kínált, hogy a két fradista felől érdeklőd­jem. — Mindketten igen tehetséges tor­nászok, mégsem tudom őket egy ka­lap alá venni, — mondta a váloga­tott vezetője. — Altorjai igen szor­galmas versenyző, már többször bi­zonyított, s remélem, erre még sok alkalma is lesz. Ha sikerül az alap­képzés-beli hiányosságokat felszá­molnia, hasznos tagja lehet a válo­gatottnak. Mókus még ifjúsági ko­rában kirobbanó reménység volt, de később fokozatosan csökkent a szorgalma, gyakran csak fellángolá­sai akadtak. Hátránya, hogy igen sérülékeny és ez visszaveti. A bi­zalmunk azonban változatlanul meg­van iránta, csak rajta múlik, hogy előbbre lépjen. Hát rajta, fiúk! Kozák Mihály Tegyen egy kísérletet! A kényelem nem szégyen! Mérkőzésjegy, mozijegy, cirkuszjegy, színházjegy beszerzésével bízza meg a BOY Vállalatot! Telefon: 323-523. Hidegtálak, cukrászati termékek beszerzésével, ebéd házhozszállításával bízza meg a BOY Vállalatot! Telefon: 290-290. Virág- és ajándékküldemények to­vábbítása. Telefon: 323-523. Ingyenes élelmiszer házhozszállítás. Telefon: 290-290. Tekintse meg a CENTRUM-BOY ajándékbemutatót, a BOY Vállalat Bajcsy-Zsilinszky út 20. szám alatti irodájában, ahol kiválaszthatja az ajándékot, amit a BOY kívánság sze­rint továbbít. A"’'»’"'/* : /■ V I A 91. PERCBEN A Pécs elleni mérkőzést sokan vízválasztónak tekintették. Azok a szurkolók, akik így vélekedtek, nem is jártak túl messze az igaz­ságtól. A nehéz helyzetbe került Ferencváros, ha ezt a találkozót nem tudja megnyerni, akkor bármily furcsa, de ottragad a kieső jelöltek négyes csoportjában. A pesszimista drukkerek azt mondták, hogy a Dózsa ellen a váratlan két pont csak felvillanás volt, míg mások ennek ellenkezőjét állították. Vagyis azt, hogy a nehéz perióduson túljutott a csapat. Egy szó mint száz, úgy kellett ez a siker, mint egy falat kenyér, s talán emiatt volt olyan ideges és vibráló a le­vegő az első negyedórában úgy a lelátón, mint a gyepszőnyegen. A mindenáron való bizonyítási vágy teherként nehezedett a Ferenc- város-játékosok vállára, s ez érezhető volt néhány elpuskázott le­hetőségnél, pontatlan labdatovábbításnál, elhamarkodott megoldá­soknál. És még valami: hosszú, de hosszú évek óta nem nyomta a zöld-fehér csapatot annyira a fokozott elvárás, mint ezen a tava­szon. Az edzőváltozás után tulajdonképpen minden pontnak az érté­ke meghatványozódott, lévén, hogy egy fiatal együttesről van szó, amelyiknek alapvetően szüksége van a sikerélményre. Ez a PMSC- vel vívott 90 perc fényes bizonyítéka volt annak, hogy küzdeniaka­rással, a győzelembe vetett hittel, szívvel-iélekkel való játékkal igen­is tűzbe-lázba lehet hozni a közönséget. Ez a Ferencváros nem ját­szott jól, de hallatlan nagy elszántsággal szinte „végigdarálta” a mérkőzést, szusszanásnyi időt sem hagyva az ellenfélnek. Ez volt a legfőbb pozitívuma ennek a szombati összecsapásnak. A 91. percben ismét nyilatkozatokat gyűjtöttünk össze a látot­takról. Kaszás Pál, a serdülő IV. csapat edzője: — Le a kalappal a fiúk előtt, mert ezzel a teljesítménnyel vé­leményem szerint visszaadták a közönség hitét, ismét maguk mellé állították a lelkes drukkertábort. Persze, hogy nem volt még töké­letes a támadás-szövés és nem úgy működött a csapat, mint egy jól olajozott gépezet. Ehhez még sok munkára van szükség, s ez nem megy egyik napról a másikra. Minden esetre öröm volt fel­fedezni egy-két igen biztató jelenséget. A lelkesedésen túl olykor- olykor már elképzelés is volt a játékban. Például Deák főnyeremény a csapat számára, hiszen 90 percen át képes megállás nélkül haj­tani, képes annyit futni, mint három másik középpályás. Remélem, nem száll a fejébe az a sok dicséret, amit az elmúlt időben ka­pott, sőt ez még többre sarkallja őt, az edzésmunkából még töb­bet vállal magára. Haaz a középhátvéd posztján egyre érettebb játékot nyújt és már csak egy-két alkalommal kapkod a leadások­nál. A rugótechnikáját is több bírálat érte az elmúlt időben, de meg kell mondanom, a sok gyakorlásnak lassan meglesz az ered­ménye, mert mind kevesebb hibát vét a labda pontos továbbítása­kor. Szántónál ugrásszerű formajavulás tapasztalható, de ugyanez mondható el Jancsikáról is. Zsiborás ezen a napon legszebb napjai­ra emlékeztetőén védett. Kerekes Gyuri pedig valósággal megújult az elmúlt két hétben. Sokkal többet küzd, harcol, mint korábban és a kapu előtt életveszélyes. A gólja valósággal élményszámba ment. Hajdú József, a labdarúgócsapat pályaedzője: — Én az elszántságot emelném ki legelőször, mert ezen a mér­kőzésen látható volt, hogy mindenkit egy cél fűz, mindenki egyet akar: a győzelmet. Már a meccs előtt egy órával ez az elszánt han­gulat volt tapasztalható az öltözőben és már ekkor tudtam, hogy nem lehet különösebb baj. Répásit emelném ki legelőször, aki még nem játszott olyan jól, mint ami tehetsége alapján elvárható tőle. De ő tényleg az utolsó lehelletéig hajtott, és csak akkor jött le a pályáról, amikor már képtelen volt egyetlen egy lépést tenni, mert a fáradtságtól görcsöt kapott. Ezt a mentalitást várom én a fiata­loktól. Egyébként Deák, Haaz, Szántó, Jancsika, Zsiborás, s ami a legnagyobb öröm, hogy az eddig passzivitásáért, lezserségéért agyon- szapult Szabadi Laci is egymást múlta felül. Szabadinál álljunk meg egy pillanatra. Válltig állítom, hogy olyan tudású játékos, akik­ből kevés rúgja ma a labdát az élvonalban. Mindent tud, techni­kailag abszolút felkészült és remekül rúg kapura is. Egyetlen egy baj volt vele korábban, az hogy nem hajtott eléggé, könnyen meg­adta magát. Ha így próbálja megragadni foggal-körömmel a lehe­tőséget, mint ezen a Pécs elleni mérkőzésen, akkor igazi klasszissá válhat, aki előtt még a válogatottság kapuja is kinyílhat. Kerekes Gyuri is sokkal többet adott ki magából, mint a korábbi mérkő­zéseken. Nem volt igazuk a pécsi védőknek, amikor a gól után sza- pulták Bodnár kapust, mert meggyőződésem, hogy nem hibázott. Kerekes nagy erővel rúgta meg a labdát és remekül csavarta meg, így pontosan a felső léc és a kapus feje fölött vágódott, szinte vil­lanásszerűen a hálába. Kovács Imre, az FTC propagandabizottságának elnöke: — Ezzel a győzelemmel megnyugtatta a csapat híveit és bebi­zonyosodott, hogy Vincze Géza, amikor belefogott a fiatalításba, jó úton indult el. Tovább kell erősíteni ezt a tendenciát és nem sza­bad azokra hallgatni, akik ilyen vagy olyan okok miatt ezt a fia­talítási folyamatot meg akarják törni. Ha sikerül még egy-két tehet­séges játékost véglegesen beépíteni a csapatba, akkor az FTC lépés­előnybe kerülhet a többi fővárosi klubbal szemben és riválisainak életét akár már a következő bajnokságban is gyakorta megkeserít­heti. Öröm volt látni a fradd szív diadalát, mert ez a győzelem en­nek a következménye volt. Nem játszottunk szemkápráztatón, de úgy, olyan elszántsággal, ahogy az elvárható azoktól, akik a zöld­fehér mezt magukra húzzák. Pályáról pályára NB-s ifjúsági és serdüld bajnokság, Keleti csoport: május 5. Üllői út: FTC ifi I—Békéscsaba 1-0 (0-0), Ferencváros: Szeiler — Túrái, Radics, Krecska, Sándor — Borbély, Molnár (Székely), Garas (Baum­gartner) — Fischer, Dukon (Bata), Zsivótzky. Edző: Horváth László. Góllövőnk: Krecska. FTC serdülő l-Békéscsa- ba 1-1 (1-1). MŰSOR: LABDARÚGÁS: Május 16. Népliget: FTC ifi I—Bp. Honvéd 16.00 FTC serdülő I—Bp. Hon­véd 16.00 Május 19. Népliget FTC ifi I—Kecskemét 10.00 FTC serdülő l-Kecske- mét 10.00 VÍZILABDA OB I: Május 19. Margitsziget: FTC—Szolnok 15.30 KÉZILABDA NB I Május 18. Körcsarnok FTC-BHG, női 16.30 FTC—Várpalota, férfi 18.00 KERÉKPÁR: Május 24—25. Millenáris: Melba Kupa pályaverseny Június 6-7. Millenáris: ARANY MOKKA GRAND PRIX nemzetközi pályaverseny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents