1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)

91. szám

SZURKOLÓINK lan színes egyéniség. — Mit jelent Önnek a Ferenc­város? — Mindent; szórakozást, örömet, ha nem így lenne, nem lennék vasár­nap reggeltől délutánig a népligeti pályán. Meggyőződésem, hogy csak a Fradisták tudnak igazán közönséget toborozni. A Dalnoki vagy Toldi- szerű egyéniségek vonzzák igazán a szurkolókat. — Milyen szurkolónak tartja magát? — Nehéz megítélni. Flangos va­gyok. Kiabálok, úgy buzdítom a csa­patot. De sohasem szidom az ellen­felet. Tisztelem őket, megemelem jel­képesen a kalapom előttük, ha jobbak. Török Imre 54 éves. Tőzsgyökeres pesti. Gyerekkora óta Fradista. Egy héten általában négyszer-ötször is megfordul a Fradi-pályán. — Hol dolgozik? — Az Országos Szakipari Vállalat­nál vagyok esztergályos. — Nem zrikálják kollégái, mert Fradista? — Nem, mivel a műhelyben levők 90 százaléka szintén zöld—fehér ra­jongó. Csak akkor kezdenek el froc- lizni, ha valami zűr van a csapat körül, mert tudják, hogy közel va­gyok a tűzhöz, sok barátom van a játékosok és a vezetők között. — Tudom, hogy sok társadalmi munkát is vállal a Fradiért. — Örömmel teszem és én ezt nem érzem valamiféle nagy tettnek. Az öregfiúk labdarúgó csapatánál pél­dául én gondoskodom arról, hogy a szerelés mindig pontosan érkezzen a mérkőzés színhelyére. A meccseken rendező vagyok, brigádvezető. S ha tehetem még az edzéseket is végig­nézem. — Milyen a mi közönségünk? — Lelkiállapotuk a csapat szerep­lésétől függ. Fia jól játszanak, akkor nincs gond. Még a játékvezető egyes tévedéseit is elnézik. Sajnos van egy réteg, amelyik hiába lenget zöld- fehér zászlót, magatartásával, visel­kedésével nem ide közénk való . . . Üvegeket dobálnak, trágárkodnak. csak örökösen balhét akarnak kever­ni, ezzel nem tesznek mást, csak ár­tanak a futballnak, a Fradinak. — Hogyan lett Fradista? — 1940-ben édesapámmal apálya mellett mentünk el villamossal, mivel Lőrincen laktunk. Pont egy mérkőzés folyt és tele volt a lelátó. A fatribün­nek, az atmoszférának olyan hatása volt rám, hogy azt mondtam apám­nak, na én holnaptól ezeknek druk­kolok. — Az első meccs? — Csóró gyerek voltam, nem volt belépőre pénzem, mi mást tehettem, felmásztam az egyik jegenyefára, s annak csúcsáról néztem áhított sze­mekkel kedvenceimet. 1943. február 28-a volt: 8 : 2-re legyőztük a Kolozs­vár csapatát. A fa többször megin­gott, mert nem egyedül ültem rajta, de én nem féltem, szinte transzban voltam. Lehet egy ilyen csodálatos meccset egy kis majré miatt ott­hagyni? — Kikre emlékszik? — Rudas Ferire, Sárosi doktorra, Mikére és Gyetvaira. — Kik a barátai? — Az öregfiúk csapatából csak­nem mindenki. Elsősorban Fenyvesi, Albert és Szűcs Lajos. A mai játéko­sokkal is jóban vagyok, szerintem jó kis társaság ez. — A legemlékezetesebb 90 perc? — Puskás Öcsiék ellen játszottunk a Népstadionban és a nagyhírű legen­dás Honvéd már 4 : 1 -re vezetett elle­nünk. A vége 4 : 4 lett. Borsos Miki három gólt rúgott. Csodálatos volt az a második félidő, amelyet az akkori Kinizsi produkált. — S a közelmúltból egy emlék? — 6 : 1-re győztük le a Győr csa­patát, s Szabó Ferike öt gólt ragasz­tott a Rába-partiak hálójába. Nem véletlen, hogy másnap 10-es osztály­zatot kapott a Népsporttól. — Mit jelent Önnek a Ferenc­város? — Nyugodtan mondhatom, hogy nekem ez a második otthonom. En tényleg ezt egy nagy családnak ér­zem. — Mit szól sportszenvedélyéhez a családja? — A lányom 25 éves, most már férjnél van. Szerencsére a vöm is nagy Fradista. Egyetlen szívfájdalmam van, hogy a feleségemet nem érdekli a labdarúgás. Ám nagyszerű asszony, sohasem tesz szemrehányást, azért, ha meccsre megyünk. Mert én aztán a jégkorongtól a kézilabdáig mindenen ott vagyok. — A stúdióval kapcsolatban mondjon néhány szót. — Nagyszerű kezdeményezés volt és mindenféle túlzás nélkül megálla­píthatjuk, hogy a stúdió vezetői igazi otthont, baráti hangulatot teremtet­tek az összejöveteleken. — Első számú kedvence? — Albert Flóri. Nálam ő az elmúlt húsz esztendő legnagyobb játékos­egyénisége. — Milyen vágya, kívánsága van? — A nemzetközi porondon végre egy kiúgró teljesítmény valamelyik kupában. Olyanra gondolok, mint amilyen az 1965-ös VVK-siker volt, s amely pezsdítőleg hatott az egész magyar labdarúgásra. Tekintélyünk, preztizsünk lett szerte Európában, a nagyvilágban. Mint szurkolónak, en­nél nagyobb vágyam nem is lehet . . . 1000 NAP A Ferencvárosi Torna Club -kiadványa. Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla írták: Nagy Béla, Gyenes András Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült: az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (82204) B9

Next

/
Thumbnails
Contents