1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
90. szám
Bállá Jóska Elköszönt A tornászbajnokságot Szegeden rendezték. Ekkor búcsúztatták Magyar Zoltánt, minden idők legeredményesebb tornászát. Ekkor adták át — a sportág történetében először! — a Magyarország örökös bajnoka kitüntetést! Ünneplésének perceit a Népsport tudósítása alapján idézzük: Az első versenyzőtársakkal vonult fel. Azzal a különbséggel, hogy ő nem melegítőben, hanem szép elegáns szürke öltönyben érkezett, s neki külön népviseletbe ötlözött felvezető hölgy is „járt". S a Sportcsarnok közönsége vastapssal fogadta Magyar Zoltánt. Miután a katonazenekar befejezte a sportindulót, a Himnuszra kezdett rá. Magyar ott állt a középpontban, ki tudja, min járt a gondolata. Illetve sejteni azért lehetett . . . Megszokta már, hogy minden szempár rászegeződik, ha valahol megjelenik. Most azonban volt valami más is ebben a figyelemben: mindenki tudta, búcsúzni jött Szegedre. Néztük az arcát, figyeltük a jól ismert vonásokat, s közben filmként pergett bennünk nagyszerű pályafutása. A város nevében köszöntötték, meg is ajándékozták, Zoli mosolygott, és még egy meglepetés, egy ajándék . . . Elsötétült a csarnok, pillanatnyi tanácstalanság után elkezdett peregni a film. Most már nem gondolatban, hanem a leeresztett hófehér vetítővásznon. Blues Marvin jól ismert szintetizátor muzsikájára. A képen Magyar Zoli, amikor még egészen apró volt, aztán amikor már nagyobb, majd az első verseny. Később megelevenedtek az állóképek. Ismét lovon láthattuk, és tornázott a többi szeren is. A rendezők kedveskedése: A lóra termett... című portréfilmet vetítették. Igaz a tv-film csak az 1976-os montreáli olimpiáig követte nyomon, a folytatás már nem volt ezen a szalagon. De erre mindenki emlékszik s emlékezni is fog sokáig ... Szabó elöl ment a dunaújvárosi kapus. A háttérben Pogány (FTC—Dunaújvárosi Építők 6 :2 MNK) 67
