1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
88. szám
Zamat kupa Zaka István A rangos kerékpáros eseményről a Népsport március 6-i tudósításából idézünk: A múlt arról árulkodik, hogy a Zamat Kupát, ezt a háztömbkörüli versenyt Zaka Istvánnal találták ki. Ez a húsz év alatti kerékpáros az elmúlt esztendőkben akkor nyerte meg a 14 fordulós verseny bármelyik szakaszát, amikor akarta. A házak között kanyargó szűk utcákon idehaza ő a „császár”. Szerdán Zuglóban az Öv utca környékén volt az idei esztendő első versenyének, a Zamat Kupa nyitó fordulójának színhelye. A hideg, szeles idő ellenére jó versengést láthattunk. Ráadásul zenés kísérettel, hiszen az egyik rendező, az FTC hangosításról is gondoskodott. És amit ebben a sportágban járatosak, talán el sem fognak hinni: az utak állapotáért és kijavították az útburkolati hibákat! Az első forduló eredménye a „hagyományoknak" megfelelően alakult: Zaka István (FTC) ért elsőnek a célba .. . Két vereség után győzelem Az FTC labdarúgói két fájó vereség (Videoton 2 : 5, Ú. Dózsa 1 :4) után alaposan kitettek magukért. 2 : 0-ás félidő után úgy győztek 6 : 1-re, hogy ha helyzeteik nagyrészét értékesítik, akár kétszámjegyű győzelmet is arathattak volna a Volán felett. Két szép gól a hatból: a 41. percben Jancsika vezette fel a labdát, lövésszerű beadását a kaputól 13 m-re álló Szokolai lekezelte, aztán fordulásból nagy lövést küldött a jobb alsó sarokba. A 66. percben egy jobb oldali támadás végén Szokolai Pogányt szöktette és a szélső 14 méterről a jobb felső sarokba bombázott . . . Pogány László A kistermetű széleső az elmúlt években gyakran szerepelt előkelő helyen a góllövőlistán. Hogyan látja önmagát a kapu előtt? — Felemásan, — válaszolja a népszerű játékos, majd így folytatja: — kétségtelenül igaz, hogy sokszor kerülök gólhelyzetben, de arányában csak töredékét értékesítem. — Mégis mi kell a góllövéshez? — Szerencse, labda, partner és egy tátongó kapu, valamint egy kapus, aki beengedi a lasztit. De komolyra fordítva: rengeteg gyakorlás. Hiszen a góllövésben is igaz, hogy ismétlés a tudás atyja. — Milyen adottságokra van szükség? — Jó rúgótechnika és gyors reagáló készség. Minden helyzetben tudni kell, hogy hol van a kapu. — Gyerekkorában hogy rúgott, mondjuk if istaként? — Az átlagosnál jobban. A társaim pontosan ezért, mindig rám bízták a szabadrúgást és a tizenegyest. Egyszerűen bíztak bennem. — Idegekre is gondolom szükség van, a feszült helyzetekben amikor sorsdöntő szituációban kell az a bizonyos áhított gólocska. — Ha valaki jó formában van, akkor nem gond a ziccerek kihasználása. A koncentrálás ilyenkor köny- nyű, ám ha nem úgy megy a játék és véletlenül a kilencvenedik percben nekem a lábam elé kerül a labda, akkor az tényleg az idegek harca. — Keegen és Rummenigge azt nyilatkozta a közelmúltban, hogy a góllövéshez nagyon fontos a megfelelő kondíció, a kifogástalan erőnlét. — Ez tökéltesen így van. Ha az ember olyan erőben van, hogy éppen csak lézeng, kapkodja a levegőt, akkor örül, ha megszerzi a labdát és gyorsan lepasszolja. Amikor kirobbanó erőben vagyok, nem azon kell gondolkodnom, hogy jaj, csak oda érjek a kapu elé. Ilyenkor soha sem maradok le hajszállal a labdákról. Nem kell azon vacilálnom, hogy lemaradok-e a társak labdáiról vagy sem. — Melyik lábával eredményesebb? — Feltétlenül a ballal, bár a jobb sem süket. — Milyen távolságról mer bátran célozni? — Úgy huszonkét méterről is ha érzem, hogy megy a lövés. Általában tizennyolcról már jól el is találom a kaput. — Az edzők közül ki volt az, aki legtöbbet csiszolt rúgótechnikáján? — Budai Laci bácsi sokat foglalkozott velem, amikor katona voltam és a Kossuth KFSÉ-ben fociztam. Előfordult, hogy egy-másfél órán keresztül, csak velem egyedül gyakoroltatta a kapura lövést. Rengeteget magyarázott, nem sajnálta rám a fáradságot. Jó volt nála lenni, mert törődött a játékosaival. — Mégis lett az eredménye az örökös skálázásnak? — így igaz.mert harmincöt gólt rúgtam a Kossuthban, jobbszélső létemre. — Hogy rúgott a mester, az aranycsapat legendás szélsője? — Amikor egyénileg gyötört, sokszor ő maga is megmutatta egy-egy rúgásfajta fortélyát. Mint minden régi nagyság, ő is bámulatosan rúgott. De nem kell messzire menni a példáért, itt nálunk is job- bal-ballal tökéletesen lőnek az edzők: Novák Dezső, Monostori Tivadar, Szigeti Ferenc és Szűcs Lajos. — A Fradiban kiknek köszönhet sokat? — A tartalékcsapatban Novák Dezső emberileg és technikailag és taktikailag is sokat adott. Dalnoki Jenő bácsi is számomra jó iskola volt . . . — Mi a helyzet a tizenegyesekkel? — Ne is említse. Idén négyet hagytam ki és mindegyik sorsdöntő hiba volt. A Videoton, a Honvéd, a Vasas és a Haladás ellen is hibáztam. 32
