1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)

87. szám

illSSiSl» A Ferencváros Malagában tornát nyert, nagy közönségsikert aratott. A hazaérkezés után Friedmanszky Zoltán vezetőedző, örömmel nyilat­kozta : — Malagában tombolt a közönség, zúgott az „Öle", az éljen, viharosan megtapsolták a csapatunkat. Friedmanszky beszélt az átélt vi­szontagságokról is. Például arról, hogy az útiterv, s a mérkőzések idő­pontja nem úgy alakult, ahogyan kez­Jancsika, aki hamar a fradisták kedvence lett A Costa del Sol kupa a Lottó Aruház kirakatában detben abban megegyeztek. A mér­kőzések között nem edzésre, hanem pihenésre sem volt lehetőség. Volt olyan eset, hogy a repülőutat hosszú autóbuszozás előzte meg, aztán a rep­téren háromórás várakozás követke­zett, és a szállóban este 6-kor közöl­ték, hogy 9-kor játszani kell! Ez Ma­lagában történt. A fiúk „mérgükben" megnyerték a tornát. .. Almeirába pedig úgy utazott Mala­gából a csapat, hogy éjszaka 225 km-t tett meg társasgépkocsin, még­pedig a tengerparti sziklák, szakadé­kok között. Ez nemcsak fárasztó, hanem idegfeszítő is volt. Ezen a túrán négy újonnan iga­zolt labdarúgónk is szerepelt. Jancsi­ka, Nagy, Judik és Murai ekkor ját­szotta első mérkőzéseit a Fradiban. Jancsika keltette a legjobb benyo­mást, gyors, határozott játéka osz­tatlan sikert aratott. Jancsika azóta a csapat állandó tagja lett, csupaszív játéka miatt a ferencvárosi közönség egyik ked­vence. Hogyan emlékezik vissza erre a kezdeti időszakra? — Hogy rohan az idő! Mintha tegnap történt volna, úgy emléke­zem arra a nyári napra, amikor be­teljesült sokéves álmom, s bemutat­kozásra készülődhettem a Ferenc­városban. Hosszú reménykedés előz­te meg, amíg a zöld—fehér színek­ben pályára léphettem. Mert mindig reménykedtem, hogy egyszer Üllői úti labdarúgó leszek! S nem is akár­milyen mérkőzésen volt a premierem, hiszen egy világhírű csapat, a belga Bruges ellen léphettem először pályá­ra. Nem tagadom keveset aludtam a találkozót megelőző éjjelen, egyre az járt a fejemben, miként sikerül a be­mutatkozásom? Nos, úgy érzem, nem vallottam szégyent, hiszen sorozat­ban bizalmat kaptam a továbbiakban. Az első bajnokit a pécsi MSC ellen játszottam, az első és eddig egyetlen gólt viszont a Dunaújváros ellen sze­reztem. Persze, hogy erre mindig szívesen emlékezem vissza: Takácstól kaptam labdát, s végül nyolc méterről úgy lőttem a hosszú sarokba, hogy a ka­pufa is besegített. Hű, de boldog voltam... SLz FTC sportkrónikája során né­hány városról, kultúrtörténeti és sportmúltjáról is megemlékezünk. El­ső ilyen visszaemlékezésünk helyszí­ne — a Nemzeti Bajnokságok Kupájá­nak döntője kapcsán — Esztergom. Esztergom Magyarország egykori fővárosa rendkívül gazdag műemlé­kekben. Napjainkban 34 ezer lakosú város, nagyhírű turistaközpont. Tör­ténetéről dióhéjban annyit, hogy már a kőkorszakban is éltek Esztergom környékén emberek. A rómaiak, majd a honfoglaló magyarok teleped­tek itt le. 972-ben Géza fejedelem megkezdte a királyi palota építését. 970-975 táján itt született fia Vajk, akit 1001-ben István néven Esztergomban koronáztak királlyá. Tíz évvel később I István király Székesegyházat építtetett a Vár­hegyen. Ez az első bazilika a XII. század végén leégett. Az újjáépített bazilikából is csak néhány töredék maradt ránk. A következő építke­zést III. Béla rendelte el. A fejlő­désnek a tatárjárás vetett véget. Ma­gát a hegytetőn épült várat hősiesen megvédték ugyan, de a várfalakon kívüli részek teljesen elpusztultak. A tatárjárást követően IV. Béla Bu­dát választotta az ország fővárosá­nak és ezzel természetesen Eszter­gom fővárosi rangja megszűnt. Most pedig néhány sportvonat­kozású téma. Ennek a városnak soha sem volt NB l-es csapata, a Fradi mégis játszott itt bajnoki mérkőzést! Hogy ez hogyan lehetséges? Nos, 1957 tavaszán a Dorog néhány bajno­ki meccsét pályájának füvesítése mi­att Esztergomban játszotta. Az FTC elleni találkozóra 1957. március 24- én — tehát idén 25 éve — került sor. A zsúfolásig telt pályán a mieink 1:0-r? győztek. A Fradi egyetlen észté »mi bajnoki gólja Láng Karcsi neve ,úl fűződik. 1979. augusztus 22-én is sok fra- dista volt az esztergomi szigeti pá­lyán. Itt rendezték ugyanis a Nem­zeti Bajnokságok Kupájának döntő­jét. A Tatabánya elleni döntő úgy végződött 3:3-ra, hogy a bányászok a 90. percben egyenlítettek! A 2X15 perces hosszabbítás sem hozott dön­tést, büntetők következtek. Zsiborás ugyan előbb kivédett egy tizenegyest, majd feliratkozott a góllövő kapusok közé is mivel értékesített egy bünte­tőt. Mindez kevés volt. Rab Tibi hi­bázott és a kupa a tatabányaiaké lett. Még két egykori ferencvárosi spor­tolóról annyit, hogy ebben a város­ban születtek. Engelbrecht Zoltán a hetvenes évek jobbszélsője, és Lázár Péter úszó, aki fiatalon autóbaleset áldozata lett. Szurkolói ankét színhelye volt augusztus 24-én péntek délután az FTC Üllői úti sporttelepe. A Fradi induló hangjaira mintegy 100 szur­koló vonult be a játéktérre, ahol Mé­száros József köszöntötte őket. A szakosztály elnöke átadta a 10 éves törzsgárdaságot igazoló jelvényeket. Ezután Mészáros József így szólt a megjelentekhez: 3

Next

/
Thumbnails
Contents