1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
96. szám
Csányi Béla világbajnok! Az 1982. évi teke VB-t Brnóban rendezték. Nagy várakozás kísérte a mieink, elsősorban Csányi Béla szereplését, aki a legnagyobb esélyesként érkezett a csehszlovák városba. Az FTC munkatársai is úgy irányították szakszervezeti kirándulásukat, hogy Béla első napi szereplését a helyszínen élvezhették ... A teke VB-t, erről meggyőződhettünk — csodálatos környezetben, egy új jégcsarnokban, ünnepélyes külsőségek közepette rendezték. A szokatlanul nagy és hangos közönség már a verseny elején megkülönböztetett figyelemmel kísérte világbajnokunkat, aki ezúttal sem okozott csalódást. Egyre jobban játékba lendült és a taps ismét neki szólt. A nagyszerű fináléról már mi is csak a Népsport hasábjairól értesülhettünk. Az első pályán Tismanaru, 1869 fával, a másodikon Csányi (1848), a harmadikon Liovic (1838), a négyesen Mészáros (1834) kezdett. És méghozzá hogyan! Az egyik 9-es jött a másik után! Fej fej mellett küzdött a legjobb húsz közé került négy versenyző. Vajon melyik bírja idegekkel tovább? Örömünkre Csányi fordult a legjobban 25 teli után és ekkor már jobban állt mint ellenfele. Tismanaru szépen hajrázott, tarolt, ennek ellenére az első 50 gurítás után Csányi vezetett. Kilenc fa előnynyel kezdte a második 50 tarolást. „Győzöl, Béla!,, - hangzott ütemesen a magyarok bíztatása, és egyre sűrűbben lengették a piros-fehérzöld zászlót. Béla néha körülnézett, törölközött és - újrázott. Három pályán gyulladt ki egyszerre az eredményjelző „szerencsemalaca”. Mészáros ugyancsak sorra dobta a 8-9 fákat. Ilyen versenyt az idei VB-n nem látott még a közönség! Csányinak az utolsó 5o dobás előtt már 16 fa előnye volt. Tismanaru, az igazi nagy ellenfél idegeskedett, rontott, telibe két fát dobott, aztán hármast, négyest. Csányinak pedig a 22. dobásnál ismét 9-ese volt! És ekkor már majdnem biztosan mondhattuk: Csányi a világbajnok! Megvédte az 1980-ban Mangáliában szerzett bajnoki címet. Egyre jobban „tombolt" a lelátó. Már csak 11 dobás volt hátra, amikor versenyzőnk már 928-nál tartott, és a többi világklasszis hiába igyekezett — Csányi Béla két fa előnnyel győzött. „Imádkozzunk a jó időért...” A Fradinak annyi a meghívása, hogy az év szinte minden napján hírverő, barátságos mérkőzéseket játszhatna. A mieink bárhol megjelennek „eseménynek" sokszor ünnepnek számít. A helyiek ilyenkor mindent megtesznek a mozgósításért, a mérkőzés minél nagyobb propagálásáért. A Rá- batótfaluiak az idén minden eddigit felülmúlva toboroztak. Levélrészlet a rábatótfaluiak Losonci Tibor ügyvezető elnökünkhöz írt soraiból: „Tessék elképzelni már a papunk is kiprédikálta a templomban, hogy: Híveim! Nagy búcsúra készülünk, mert a Ferencváros is a vendégünk lesz. Imádkozzunk a jó időért! — mire a hívek fennen zengték a miatyánkot.. Nos, az ég csatornái a májusi „Fradi búcsún" csendesek voltak, a hazaiak annál hangosabbak. 3500 néző előtt kezdődött a mérkőzés. amely természetesen biztos (6:1) ferencvárosi győzelmet hozott — de a szurkolók jól szórakoztak. A legnagyobb sikere Kocsisnak a rábatótfa- lui kapusnak volt, amikor Szokolai tizenegyesét kivédte ... Ennél nagyobb sikere már csak a mérkőzést követő vacsorának volt. A vendéglátás „mérkőzését" a szívélyes hazaiak klasszisfölénnyel nyerték. Visszavágót nem ígértünk — de Rábatótfalu egy kedves emlékünk. 188
