1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)

96. szám

4. Sportolna-e ingyen, ha a Ferencváros nem tudna fizetni?

Csajbókné:

— Igen, mivel annak idején sem azért kezdtem sportolni, hogy egyszer majd fizetnek is érte. Azt hiszem ingyen is sportolnék, mert szeretem annyira a klubot.

Szilágyi István:

— Öt évig úgy játszottam, hogy egy fillért sem kaptam érte, nem lenne új a számomra, persze az életmódomon alapvetően változtatnom kéne ebben az esetben, olyan munkahelyet kellene keresnem, amely nem akadályozná azt, hogy sportoljak.

Szabadi László:

— A Ferencvárosban azt hiszem így is játszanék, sőt talán még akkor is, ha nekem kéne fizetni.

Pogány László:

— Fociznék, de akkor nem hiszem, hogy ennyi időm jutna edzésre. Ahhoz, hogy a családomat fenn tudjam tartani, nyolc órát kellene valahol dolgozni és csak utána focizhatnék ingyen, no persze akkor is csak a Fradiban.

Jancsika Károly:

— A labdarúgás az életem, a Fradi pedig szent dolog. Természetes, hogy ingyen is fociznék.

Koch Róbert:

— Állatorvos akarok lenni, ezt tekintem az életcélomnak. A labdarúgás, az valami különleges, csodálatos ajándék. Azt hiszem mindenféle juttatás nélkül is csinálnám.

Ebedli Zoltán:

— Másképp kellene az embernek az életét felépítenie, ha mondjuk holnaptól kezdve egy fillért sem kapnánk a fociért. Maradnék a Fradinál, de egészen biztos, hogy ritkábban járnék edzésre, mert valahol a kiesett pénzt meg kellene keresni. Családos emberek vagyunk, a gyerek pedig éhes.

Szokolai László:

— Én is maradnék a Fradinál, de egy felelősségteljes munkakör mellett

az embernek persze, hogy nem jutna annyi ideje a labdarúgásra.

5. Milyenek a lakáskörülményei?

Csajbókné:

— 1977 óta van saját lakásom.

Szilágyi István:

— Nagyon szép, egy + két félszobás lakásom van.

Szabadi László:

— IBUSZ-lakást bériünk, talán majd egy-két év múlva sikerül valamilyen megoldást találni.

Pogány László:

— Szép, hangulatos lakásunk van, igaz évekig vártunk rá, de ennél nincs nagyobb boldogság, ha az embernek végre saját otthona van.

Jancsika Károly:

— Most kaptam lakást néhány héttel ezelőtt. Nálam aligha van boldogabb ember pillanatnyilag.

Koch Róbert:

— Egyedülálló vagyok, úgyhogy nekem majd a következő években kell önálló otthont teremtenem.

Ebedli Zoltán:

— Megoldott a lakáshelyzetem.

Szokolai László:

— Szerencsére nekem sincs lakás- problémám.

6. A Ferencvárosban ki a legjobb barátja?

Csajbókné:

— A csapaton belül mindenkivel jóba vagyok, de a legjobb barátnőm a Vasas válogatott játékosa. Angyal Éva.

Szilágyi István:

— Hoffmann Pali a kapusunk a legjobb barátom, továbbá a Honvéd csapatkapitánya és a válogatott erőssége, Kovács Péter.

Szabadi László:

— Pölöskei Gabi és Ebedli Zoli.

Pogány László:

— Takács Laci, a balhátvédünk a legjobb barátom.

— Jancsika Károly:

— Pogány László és Takács László.

Koch Róbert:

— Murai Sanyival vagyok a legjobb viszonyban.

Ebedli Zoltán:

— Általában az öregekkel vagyunk jó haverok, Nyilasival, Szokolaival, Takival és Pogival, de nyugodtan mondhatom azt, hogy az összes srácot kedvelem. Nekem nincsenek ellenségeim.

Szokolai László:

— Nyilasi, Ebedli, Takács, Pogány, és Szabadi a legjobb barátom, de tulajdonképpen mindenki.

7. Mi a legfőbb vágya a magánéletben:

Csajbókné:

— Boldogság és egészség a családomban.

Szilágyi István:

— Valamelyik fiamból jó sportoló legyen, legalább olyan mint belőlem.

Szabadi László:

— A válogatottság.

Pogány László:

— Egyszer talán a válogatottnál is figyelembe vesznek, na és természetesen boldogság, nyugodt élet.

Jancsika Károly:

— A labdarúgásban és az életben is előrébb lépni.

Koch Flóbert:

— Jó állatorvossá válni és a Fe- recváros első csapatában végre gyökeret ereszteni.

Ebedli Zoltán:

— Még egy gyerek és sérülés nélkül befejezni a labdarúgó pályafutásomat.

Szokolai László:

— Kikerülni külföldre profinak és ott is bizonyítani a képességeimet. Talán egyszer erre is lehetőség nyílik.

IB7