1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)

95. szám

rá sem hederítettem. Mi arra töre­kedtünk a tapasztalatlan, fiatal játé­kosokból álló csapatunknál, hogy erőnléttel kerüljünk az ellenfelek fö­lé. Gondoljanak csak bele: Mátrai, Orosz, Fenyvesi, Kertész, mind-mind alacsonyabb osztályból jöttek. Tehet­ségesek voltak, ám nem rendelkez­tek rögtön olyan játéktudással, hogy Puskáséknak igazán ellenfelei legye­nek. Futással, sokmozgásos játékkal próbáltunk borsot törni az ellenfelek orra alá. Nem égtek ki nálam a játé­kosok, mert legtöbbjük 36—37éves koráig játszott az élvonalban, válo­gatott szinten. így volt ez Mátrai Sanyi, Fenyvesi Máté vagy szegény Vilezsál Őszi esetében is. — Amikor átvette a Kinizsit, kilencedik volt, elég mélyponton állt. — Az akkori vezetés, ÉDOSZ és Kinizsi szinten nagyon mértéktartó volt és reális. Nem kívántak tőlem egyszeriben csodát, hanem hagytak dolgozni. 1953-ban már negyedikek lettünk, később pedig a nagy Hon­véd és Vörös Lobogó mögött a do­bogó harmadik fokára is feljutot­tunk. Akkor pedig, az ötvenes évek­ben bronzérmesnek lenni a magyar bajnokságban, nagyon nagy rangnak számított. Gondoljanak csak bele, mi a francia bajnokot itt Budapesten 7 :0-ra léptük le ... — Milyen okok késztették arra, hogy 1957 legelején leköszönjön tisztségéről? — Négy felejthetetlen év után úgy ítéltem meg, már nem tudnék újat nyújtani. Búcsúzni is időben kell. — Hogyan alakult további pálya­futása? — 1957-től 1960-ig a Budapesti Honvéd edzője voltam, majd az NDK-ban dolgoztam, mint szövetsé­gi kapitány, egészen 1967 végéig. — S ekkor hazatért... — Igen, mert világéletemben op­timista ember voltam, s hittem ab­ban, hogy talán mint magyar szövet­ségi kapitány is produkálni tudok. Ám naív voltam, nem olyan körül­mények fogadtak, mint amilyenekre számítottam. Akkor már a hamu alatt erősen izzottak azok a problé­mák, amelyek a későbbiek során a magyar labdarúgás közel 10 eszten­dős mélypontjáig vezettek. A mai fejemmel semmiképpen sem ugra­nák be mégegyszer abba a mélyvíz­be, amit a szövetségi kapitányi tiszt­ség jelent. — Ennyire bántja még a Marseil­les bukás? — Nem a csehszlovákoktól elszen­vedett vereség miatt lettem hónapok­ra keserű ember, hanem amiat., hogy itthon sem labdarúgók, sem pedig edzők körében nem okozott lelki traumát, belső válságot mindaz, ami történt. Hamar túltették magu­kat rajta, talán csak én voltam az egyedüli, aki gyötrődötem. Egyéb­ként nem az a baj, hogy hamar el­felejtették ezt a vereséget, hanem az, hogy nem vonták le bizonyos emberek a megfelelő konzekvenciát, tanulságot. MÁJUS 5. ÜLLŐI ÚT: FTC- DVTK 1-1 G: Szó kólái Kakas—Jancsika, Beles, Rab, Ta­kács—Ebedli, Nyilasi, Pogány—Sza­badi, Szokolai, Pölöskei. Cs: Koch, Mörtel. Ezen a napon kétszer is felhang­zott az FTC szignál. Először az előmérkőzés a Hernádi Tsz-Balaton- füred Szabad Föld Kupa döntő előtt. A hernádiak (szintén zöld-fehér a színük) nevében Garas Mihály ügyvezető elnök helyezte el a meg­emlékezés koszorúját Dr. Springer Ferencnek, az FTC alapító elnöké­nek szobránál. A szép gesztust játé­kosok, nézők egyaránt megtapsolták. A második szignált követően - ez néhány perccel az FTC—DVTK meccs előtt történt — búcsúra került sor. Losonci Tibor az FTC ügyvezető elnöke meleg szavakkal köszöntötte a nyugdíjba vonuló Takács József gyúrót. Megható jelenet volt, amint az ősz mester átadta munkaeszközét — a gyúrói táskát — ifjú utódjának Bodnár Jóskának ... Aztán elkezdődött a bajnokság búcsúmérkőzése is. Nem úgy sikerült, ahogy azt a népes szurkolói sereg várta. Egy meg nem adott — teljesen szabályos - ferencvárosi gólt követő­en, a DVTK szerezte meg a vezetést. Ez, mint később kiderült pontot érő gól volt, mivel a Fradi a hátralevő időben csak egyenlíteni tudott. Szo­kolai, a csapat idei gólgyárosa a 41. percben egy szép Nyilasi—Ebedli— Szokolai akció végén a hálóba lőtt. All. félidő gyenge játékot, kiha­gyott gólhelyzeteket és — füttykon­certet hozott. Novák Dezső: — A találkozóra rányomta bélyegét az, hogy már nem volt szükségünk a pontra. így csináltunk egy tiszta mérkőzésből a közönség számára bundaízű talál­kozót. Sajnos a játékosok erre a 90 percre már leengedtek, nem tudták szokott formájukat nyújtani. A bajnokság befejeződött és az FTC immár 26. alkalommal ért el ezüstérmes helyezést! A lehangoló őszi teljesítmény után a Ferencváros bravúros tavaszi szereplése kellett ahhoz, hogy ez a 2. helyezés valóság legyen. Mindezt a csapat úgy érte el, hogy még a bajnoki címért is verseny­ben volt! Az elmúlt két bajnokság arany és ezüst érme a kisiklások elle­nére is tiszteletet parancsoló tény és vitathatatlan siker az egyesület életé­ben. És ez a teljesítmény azért megér­demel egy — most már csak képze­letbeli — „Szép volt fiúk!" kiáltást, és jövőre talán már a vastaps is fel­hangzik az Üllői úti stadionban. Nem csak egy-egy kiemelkedő telje­sítmény, szép győzelem után - ha­nem a bajnokságzáró mérkőzésen is. Mert a Ferencvárost története és hír­neve szívvel-lélekkel elért győzelmek­re kötelezi .. . „Futball-kánkán". Járják: Fükö, Nyilasi, Görgei. A búcsú percei. Balról: Takács gyúró. Bodnár gyúró. Losonci ügyv. el­nök, Havasi tech. vezető. 177

Next

/
Thumbnails
Contents