1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
95. szám
kronológia ÁPRILIS 24. Két csapatunk is 2-2 ponttal tért vissza Budapestre: FTC—Ózdi Kohász 24-22 (férfi kézilabda) Tenke 10 gólt dobott! FTC—Szolnoki Vízügy SE 10-9 (vízilabda). A Fradinak 6 mérkőzésből ez volt a 2. győzelme. MÁJUS 2. A Körcsarnokban az FTC férfi kézilabdázói 25—24-re legyőzték a Tatabányát! A győztes csapat ebben az összeállításban szerepelt: Hoffmann—Tenke 7, Kovács M. 4, Fábián 4, Szilágyi 4, Csizmadia 3, Majoros 3. Csere: Lettner, Mikus dr. A női csapat — szintén a Körcsarnokban - ezúttal 2 gólos vereséget szenvedett: Győri Textiles—FTC 29-27 Csiha 14, Csajbókné 7 gólt dobott. 1000 NAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla írták: Nagy Béla és Gyenes András Fényképek: Pozsonyi Lajos és Magdics László Készült az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (82145) Fradi szívre, mindenre. Az az igazság, hogy nem kellett sokáig koptatnia a száját, mert én már az első félórában ráálltam a dologra. — S hogy ment a védés? — Először is kuriózum vagyok, mert ilyen öreg ember még sohasem védett az OB l-ben, de azt hiszem, még a világon is ritkaságszámba megy. A térdem már sétálásnál is fáj, úgy hogy a lábtempóknál azt hittem, a hajamat húzzák, de a mérkőzés hevében egyszerűen elfeledkeztem fájdalomról, kínokról, győzni akartam, mint régen. — Na, akkor ez az a bizonyos Fradi szív. — 1953-ban taknyos gyerekként kerültem fel Egerből a Fradihoz, amelyet akkor Kinizsinek hívtak. Húsz éven át tapostam a vizet, s végül is 1969-ben, 36 évesen hagytam abba. Azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akik rengeteget kaptak a sporttól és ráadásul jó közösségbe, igazi barátok közt játszhattam. — A csúcs, gondolom az olimpiai győzelem volt. — Természetesen. Ráadásul Tokió számomra meghozta a régvárt elégtételt is, éveken át mellőztek, indokolatlanul kilöktek a válogatottból, amikor csak lehetett. A sorsdöntő olimpiai mérkőzéseken aztán egyszeriben elővettek és lám, a szürke kis Ambrus nem okozott csalódást. Az olasz és szovjet csatárok összesen háromszor tudták bevenni a hálómat. — Milyen pozícióban van jelenleg a zöld—fehér klubban? — Szakosztályvezető vagyok, de nyugodtan mondhatnám azt is, hogy egyszerű f rád ista maradtam. Azért vállaltam ezt a pozíciót, mert aggasztott az az út, amelyre a zöld-fehér szakosztály tévedt. A visszaesések oka elsősorban az utánpótlás-nevelés gyengesége, valamint a morális szétesés. — Ha ennyire keményen bírál, akkor gondolom néhány konkrétu- mut is tud. — Nézze meg a négy évvel ezelőtti csapatot és a mait. Sorozatosan mennek el a játékosok, olyan nagy egyéniségek, mint dr. Steinmetz János, Gerendás György, Bállá Balázs, a nagyobbik Udvardi és legutóbb Varga. Többségük olyan gyerek, aki itt nőtt fel nálunk, régi fradista és mégis hátat fordít a klubnak. Mi ez, ha nem morális szétesés? Nekünk, régi játékosoknak egyetlen feladatunk van. Visszahozni az egészséges szellemet, olyan légkört teremteni, amely biztosítja a felemelkedést. — Térjünk vissza a váratlan beugrásra. Szóval 1969-ben búcsúzott és most visszatért, ötven évesen. — Ha a Fradi bajba lenne és hatvan évesen nem fulladnék a vízbe, akkor újra azt tenném, amit most. Pedig, ha hiszi, ha nem, amióta abbahagytam 36 évesen, jóformán a vízben is alig voltam. A fiatal játékostársak is átérezték e veterán kapuvédő tettének súlyát, különös értékét. Ambrus Miklóst egy hatalmas habostortával köszöntötték fel, amikor kilépett a medencéből. így csaltak könnyeket az old boy szemébe, aki a Spartacus felett aratott 11 —8-ás győzelem főszereplője volt. ÁPRILIS 10. ÜLLŐI ÚT: Haladás- FTC 1-0 Zsiborás—Jancsika, Beles, Rab-Nyilasi, Takács, Ebedli, Koch—Szabadi, Szokolai, Pogány. Cs: Mörtel, Judik. Már a 7. percben gólt lőhetett volna a Ferencváros, mert egy bal oldali támadás végén Pogánya 16-oson belül járt már, amikor a labdáért vívott harcban összeütközött Fitossal. A Haladás játékosa fellökte a csatárt, a játékvezető nyomban tizenegyest ítélt. Pogány állt a büntetőnek, fél- magasan a bal sarokra helyezte a labdát, de nem pontosan, s így az a kapufán csattant. A Fradi sorra vezette támadásait, de a káprázatosán védő Haladás kapus — Hegedűs 10-es osztályzatot kapott! - rendre hárította a ferencvárosi helyzeteket. A 61. percben nem mindennapos eset játszódott le a pályán. Jancsika ugyanis tőle ritkán látható módon előretört, a jobbösszekötő helyén két játékost kicselezett, s amikor mindenki leadást várt tőle, bátran vállalkozott egyénileg. Kiugrott, Hegedűs kétségbeesetten kifutott a kapujából. Jancsika a 11-es pont magasságában járt, amikor a vetődő kapus fölött át akarta nyesni a labdát, de Hegedűs a levegőben kalimpálva, az utolsó pillanatban, reflexszerű mozdulattal szögletre ütötte a gólba tartó labdát. És a 79. percben „elment" a meccs . . . (Ilyen a sors, ez a labdarúgás! Támad az egyik csapat, szinte állandóan ellenfele térfelén tartózkodik, adódnak helyzetei is, és a másik csak rúgja a gólt. És az úgy születik meg, hogy az a játékos követ el nagy hibát, aki különben csapata legjobbja volt: Jancsika!) 170
