1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
93. szám
Gondolatok a tömegsportról Hazánkban alig egy évtizede beszélhetünk szervezett tömegpsortról. Milyen eredményeket értünk el ez idő alatt, s milyen feladatok várnak még ránk? — Többek között errről beszélgettünk Hargitai Károllyal, az FTC elnökhelyettesével. — Hogyan áll jelenleg a magyar tömegsport? — Sajnos, nem valami fényesen, a sikerek csupán felszíniek. Nem élnek kellően az emberek az utóbbi időben megszaporodott sportolási lehetőségekkel, a különböző akciók viszonylag szűk réteget érintenek. — Milyen okai vannak ennek az áldatlan állapotnak? — Egy ország testkultúráját elsősorban lakosainak edzettsége határozza meg. Magyarországon nincsenek hagyományai az „amatőr" testedzésnek, s a korábbi éveknek a testnevelés erkölcsi értékét erősen csökkentő oktatáspolitikája sem kedvezett a mozgás népszerűsítésének. Azóta jelentős változások történtek, — bizonyítják ezt a tömegsportrendezvények is — de az ugrásszerű javulás nem megy egyik napról a másikra. Az egyik legnagyobb bajnak azt tartom, hogy az alapok lerakása, az állóképesség növelése helyett - lásd az NDK-ban, Szovjetunióban! - a gyors eredményre törekszünk. A tehetségesebb gyerekek egyesületekbe kerülnek, a többiekre pedig alig figyelünk. Az élet egyéb területei komoly elszívó hatást gyakorolnak a sprotra; ezt, főleg a hétvégeken, közvetlenül a saját bőrünkön tapasztaljuk az úttörő, serdülő és ifjúsági csapatok ösz- szeállításánál. Azt reméltük, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével megnövekedett szabad idő egy részét mozgásra fordítja majd népünk — sajnos, nem ez történt. A tömegsportmozgalom eredményei nincsenek megfelelő arányban a különböző szervek által végzett erőfeszítésekkel. Ebben azonban ők maguk is hibásak: sok helyütt csak terhes kötelességnek érzik a testedzés fejlesztésével való törődést. Másrészt az emberek közömbössége is hozzájárul a jelenlegi helyzethez. Csak a mozgásért kevesen húzzák fel a tornacipőt — legfeljebb egy-egy sörmeccs kedvéért. — Hogyan segíti a Ferencváros a lakosság sportolását? — Noha a kiemelt egyesületek alapvető célja a nemzetközi szintű sportolók nevelése, néhány éve sokat fáradoztunk ebben az ügyben is. A tömegsporttal kapcsolatos OTSH-ha- tározatot követően felvettük a Club alapszabályába a tömegsporttal való foglalkozást, és létrehoztunk erre a célra egy bizottságot. Elsődleges feladatunknak a fiatalok megnyerését tekintjük, bár nem mondtunk le az idősebb generációkról sem; ám őket nagyon nehéz lecsalogatni a pályákra. Májustól felújítottuk egy korábbi akciónkat: népligeti sporttelepünket minden szombaton 8—14 óráig a sportolni vágyók rendelkezésére bocsátjuk. Bázisszervünkkel, az ÉDOSZ- szal, és a IX. kerületi intézményeivel kötött megállapodás értelmében segítjük a vállalatok sportversenyeinek lebonyolítását. Több testnevelés tagozatos iskolával van szoros kapcsolatunk, — mely természetesen az utánpótlásunkat is szolgálja — létesítményt, sporteszközt biztosítunk számukra. A tömegsport támogatását önerőből oldjuk meg, a felsőbb szervektől nem kapunk erre anyagi segítséget. — Milyen feladatok várnak a jövőben a tömegsportért felelős szervekre, és milyen tervei vannak az FTC- nek? — A legfontosabbnak a sporttal kapcsolatos szemlélet megváltoztatását tartom. Azt, hogy az emberek a mozgás, a friss levegő kedvéért menjenek le a sportpályákra, azt, hogy a sport rangjához méltó helyet kapjon életünkben. Ezt leginkább az eddiginél sokrétűbb, szélesebb, áldozatosabb propagandamunkával lehetne megkísérelni, az országos felhívásoktól kezdve a legkisebb iskolai-munkahelyi mozgalmakig. Szintén nagyon lényeges a lakóterületi sport fejlesztése, az otthonhoz közeli mozgáslehetőségek megteremtése. A „Nyitott pálya" akció bővítését, a Futapesthez hasonló, sok embert megmozgató rendszeres tömegversenyek életre hívását — országszerte és több sportágban — is a fontos teendők közé sorolom. Egyesületünk tervez ilyen megmozdulásokat; kerékpáros-akciónk közel áll a megvalósuláshoz. Végül, de nem utolsósorban szükség van kiemelkedő sportteljesítményekre és nagy egyéniségekre, akik sokakat ösztönözhetnek futásra, úszásra, különféle labdajátékok űzésére. A pillanatnyi helyzet tehát nem a legjobb. De ha a már meglévő alapokra támaszkodva megpróbáljuk közösen megoldani a felsorolt feladatokat, előbbre léphetünk. Margay Sándor 129
