1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
87. szám
■MMMMWMÉ f í — Az 1979-es Szuper Kupa-győ- zelemmel egy nagyszerű sorozatra tették fel a koronát. — A Kupagyőztesek Európa Kupáját háromszor nyerték meg vízilabdázóink: 1975-ben, 1977-ben és 1979-ben. A Szuper Kupát 1977-ben és 1979-ben, remek játékkal, parádés teljesítménnyel vívtuk ki. Érdekes módon itthon, a mi sajtónkban sokkal kisebb visszhangja volt ennek a viadalnak, mint a nemzetközi sportéletben. Bármerre is jártunk ebben az időszakban, a Ferencvárost megkülönböztetett figyelem kísérte, minden külföldi mérkőzésünknek nagy visszhangja volt. — Beszéljünk azokról az edzőkről, akiknek döntő szerepe volt a sorozatos remeklésben. — Kezdetben Goór István volt a vezető edzőnk. Kitűnő erőlétet adott a csapatnak, nagyszerű taktikus, ráadásul rákényszerítette a játékosokat arra, hogy sokmozgásos, korszerű vízilabdát játszanak. Goór irányítása alatt a fiúk úszás-tudása is sokat fejlődött. Talán csak egyetlen gyengéje volt az akkori csapatnak, hogy távolról ritkán vették be az ellenfél hálóját. Kezdetben nem voltak olyan embereink, akik messziről bátran lőttek volna. Elképesztő rossz arányban értékesítettük emberelőnyös helyzeteinket. Jó példa erre: egy OSC elleni sorsdöntő mérkőzésünk, amikor hétszer voltunk emberforban, ám egyetlenegyet sem tudtunk értékesíteni a kínálkozó lehetőségek közül. Lövőereje miatt igazoltuk le a KSI-ből Debreczeni Zsoltot, valamint a Bp. Honvédből Győré Lajost. Velük lényegesen javult a helyzetkihasználásunk. — 1977-től új edző vette át a karmesteri pálcát, s ezzel párhuzamosan a szakvezetés koncepciója is változott. — Igen, dr. Mayer Mihály hallatlan lendülettel, újító szándékkal látott munkához. A vele szemben támasztott igényeket százszázalékosan beigazolta. Remek szakember, nem véletlen, hogy ma ő tölti be a szövetségi kapitányi tisztséget. Pontosan ugyanaz jellemzi edzőként, ami egykor játékosként. Hajtást, küzdeni- tudást vár játékosaitól, teljes odaadást. Fűti a győzniakarás, a vereségbe szó szerint bele tud betegedni. — Kik vitték a főszerepet a kupasikerekben? — Dr. Steinmetz János, Bállá Balázs, Wiesner Tamás, Fehér András, Gerendás György, Debreceni Zsolt, Szollár László. Fehér András az 1977-es Szuper Kupán olyan remekül játszott, annyira érezte a kaput, hogy a gólkirályi címet is kivívta. — Végülis ha összehasonlítást teszünk, az 1977-es Szuper Kupa-siker fényét csökkenti az 1979-es! Miért van ez? — Egyszerűen azért, mert a két dátum között komoly vérveszteség érte csapatunk. Olimpiai bajnok játékosunkat, Gerendás Györgyöt elvitte tőlünk a Budapesti Honvéd. Egy ilyen kivételes képességű, szervező típusú játékos távozása még a miénknél lényegesen nagyobb játékerőt képviselő együttesnél is törést okozott volna. Nálunk nem ez történt. Volt a csapatban annyi erő, hogy pótolni tudjuk. Ezért vagyok különösen büszke az 1979-es budapesti KEK-döntőn aratott sikerre, valamint a későbbi Szuper Kupa- győzelemre. — A jugoszláv és olasz újságírók csak felső fokon beszéltek a Fradi teljesítményéről. — Akkoriban többször elhangzott a Fradival kapcsolatban, hogy olyan játékerőt képvisel, mint egy nemzeti válogatott. Sőt, még azt is leírták rólunk, hogy alig lenne olyan válogatott, amely le tudná győzni az 1979- es Fradit. Játéktudásunkkal kapcsolatban csak egyetlen példát mondanék. A Komjádi uszodában lezajlott KEK-döntőn a játékvezető kimondottan ellenünk bíráskodott, nyomott minket. Tizenhárom emberelőnyt adott meg a Fradi ellen. De ez sem tudta megállítani játékosainkat, még emberhátrányból is mi lőttük a gólokat. Csodálatos, felejthetetlen este volt... — Miben volt az együttes igazi ereje? — Elsősorban abban, hogy a legtöbb fiú saját nevelésű játékosunk volt. Valamennyiünket hajtotta a legendás Fradi-szív, a győzniakarás. Nálunk hosszú évekig alig fordult elő, hogy valakit is más klubból igazoljunk. Arról már nem is beszélve, hogy mi sohasem folyamodtunk olyan módszerekhez, hogy más kluboktól elszipkázzunk bárkit is. A kupa-sikerekben elsősorban a nagyszerű csapatszellem játszotta a főszerepet. Akkoriban igazi közösség volt nálunk. — Mondana erre egy példát? — Londonban voltunk túrán és a fiúk — ne szépítsük a dolgot —, eléggé „belementek" az éjszakába. Másnap reggel a legtöbbjük karikás szemekkel nézett rám. Csak annyit mondtam nekik, hogy délelőtt az angol válogatottal játszunk, s ha nem nyernek; több ilyen kiruccanás nem lesz . . . Tizennégy négyre lépték le a remek játékerőt képviselő házigazdákat, úgy hajtottak, hogy valósággal pezsgett a víz. TI
