Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 86. szám
AZ FTC KÉZILABDÁZÓI ÜNNEPNAPOK ELÉ NÉZNEK. ÜNNEPNAPNAK SZÁMÍT AZ, HOGY FŐVÁROSUNK IMPOZÁNS LÉTESÍTMÉNYÉBEN A BUDAPEST SPORTCSARNOKBAN JÁTSZHATJÁK MÉRKŐZÉSEIKET. BÍZUNK BENNE, HOGY A REMÉLT ZÖLDFEHÉR SIKEREK - A VÁRHATÓAN SZÉPSZÁMÚ FERENCVÁROSI KÖZÖNSÉG ELŐTT - BETELJESEDNEK. BÍZUNK ABBAN, HOGY SPORTSZERŰ LÉGKÖRBEN, IGAZI KÉZILABDA CSEMEGÉT KAPNAK A SPORTÁG HÍVEI. A MÁJUSI MÉRKŐZÉSSOROZATRA JELENTETJÜK MEG EGYESÜLETI ÚJSÁGUNKAT, AMELY TARTALMÁT TEKINTVE A FRADI MŰSORLAP KÉZILABDA KÜLÖNKIADÁSÁNAK SZÁMÍT. A SPORTESEMÉNYEKHEZ, VALAMINT A LAP OLVASÁSÁHOZ JÓ SZÓRAKOZÁST, KELLEMES IDŐTÖLTÉST KÍVÁNUNK. Kökény István Kiss Kálmán Cserháti László A KÉZILABDA SZAKOSZTÁLY VEZETŐSÉGE Elnök: Kökény István Elnökhelyettes: Cserháti László Szakosztályvezető: Vájná István Elnökhelyettes nők: Kiss Kálmán férfiak: Keleti Emil Vezetőségi tagok nők: Dr. Antal János Bajczi Gyula férfiak: Brogyai József Vezetőedző: nők: Elek Gyula férfiak: Horváth István Utánpótlás felelős: Tarsoly Viktorné Az edző három év híján két évtizede guggol, ül, sétál, áll, a kispadnál, kiabál, dícsér, szid, vagy csendben üldögél, nemegyszer magába roskad- va, máskor meg az elégedettség nem hoz, nem formál szavakat. Elek Gyula változott az alatt a tizenhét év alatt, mióta a Ferencvárosi női kézilabdázók edzője. Kicsit gyérült a haja, arcán több a ránc, testesebb is, viszont a játékot, a csapatát, a klubot mindig nagyon szereti. — Nemrégen számoltam ki: hatvan játékossal foglalkoztam a felnőtt csapatnál, olyanokkal, akik hosszú ideig szerepeltek is a Ferencvárosban — mondta Elek Gyula. Csak úgy mellesleg: egy kézilabda együttesben egyszerre ugye heten lehetnek a pályán, tehát majdnem tízszer kellett új csapatot formálni a „mesternek". Ki, vagy kik voltak a kedvencei? — Ez inkább legyen az én titkom, nem akarok senkit sem megbántani. A lényeg, hogy csakis olyanokat szerettem akik az edzéseken és a mérkőzéseken partnerok voltak, vagyis amit kértem tőlük azt a lehető legjobb tudásuk szerint meg akarták valósítani. A minap olvastam egy külföldi lapban, az egyik nyugatnémet labdarúgó edző nyilatkozatát, aki azt vallja, hogy a „játékosoknak rigolyáik vannak, s ezeket az edzőnek el kell nézni, mert a sportoló ebben his/'. Vallom ezt én is, bár lehet, hogy néhányan éppen emiatt mondják azt, hogy lágyszívű voltam. Az eredmények azért inkább az edzőt igazolják, semmint az ellentábort. Négy bajnoki aranyérem, ugyanennyi kupasiker itthon. ABEK- ben egyszer a döntőig jutott a Fradi, a KEK döntők közül — ebből kettő is volt — az egyiket megnyerte a zöld—fehér csapat. A közelmúltban azonban nem úgy állt az együttes a bajnokságban, ahogy azt sokan várták, no meg ahogy az előzőekben mindig megszokhatták a szurkolók. — Értek minket kellemetlen meglepetések az utóbbi esztendőben, de még a mostani bajnokságban is. Teljesen átalakult a csapat, sokan abbahagyták, mások meg távoztak. Ráadásul éppen azokról kellett lemondanunk, akik meghatározói voltak az együttesnek. Lelkesné, Oszwald, és a Békéscsabára költözött Csulikné hiánya túl sok volt. Most olyan a csapatom, hogy akik esetleg két-három éve nem látták a Fradit, legfeljebb egy-kettőt ismernek meg a pályán lévők közül. Lesz-e ismét nagycsapat? — Erre válaszolni, egyértelmű igennel nem lenne meggondolt dolog. 2
