Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 76. szám
Kedves Stúdió tagok, kedves ferencvárosi szurkolók! A Fradi műsorlap őszi utolsó előtti száma egyesületi életünk azon területére viszi el sportbarátainkat, amely egy új kezdeményezés első évének történéseit örökíti meg. Az FTC sporttörténeti stúdió első összejövetelét — március 16-án — Losonci Tibor, az FTC ügyvezető elnöke, egyben a stúdió elnöke, ezekkel a szavakkal nyitotta meg: TISZTELETTEL KÖSZÖNTŐM ÖNÖKET! Tisztelettel azokat a sportbarátaimat akik meghívásunknak eleget téve eljöttek ide ma estére, egy új kezdeményezés sportnyelven szólva jelképes „kezdőrúgására". Az FTC dicsőségekben oly gazdag múltja indokolja, hogy egy ilyen baráti társaság keretében esetenként emlékezzünk régi nagyjaink- rói, egyesületünk és a magyar sport értékeiről. E stúdió keretében lehetőséget biztosítunk mindazoknak az egyesülethez való komoly kötődéshez, akik az első hívó szóra felkerestek bennünket. Örömmel jelenthetem, hogy tervezett taglétszámunkat elértük, így Önökkel az FTC sporttörténeti stúdiót, mint a klub hivatalosan működő egységét megnyitottnak nyilvánítom. Kérem, hogy mindenben a klub jelentőségéhez mérten tevékenykedjenek, és sport- szeretetükkel is segítsék az FTC hírnevének ápolását. És ezután elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a stúdió első vendégét szólíthattuk. Az est vendége Albert Flórián, az FTC örökös bajnoka, az egykori „aranylabdás" volt! Zúgott a vastaps amikor a terembe lépett, majd frappáns válaszai hasonló sikert arattak. Az élő riportot — mint az év szinte valamennyi rendezvényén — Gyenes András újságíró, a Táskarádió munkatársa vezette. A „poénok labdáját" mindketten jól játszották meg, így nem csoda, hogy a több mint százfőnyi közönség nagyszerűen szórakozott. Ebből és később a Mátraival folytatott beszélgetésből már idéztünk részleteket a Fradi műsorlap bajnoki emlékszámában. Ezúttal Albert Flóriántól olyant kérdeztünk amely azóta történt, edzői pályafutásával kapcsolatos. — Flóri! Ifjúsági csapatunk egy olyan nagy seregszemlén szerepelt, amelyre Európa- szerte odafigyelnek. Hogyan értékelnéd a Cali- garis tornán történteket, milyen különbséget láttál a külföldi és a magyar fiatalok játékában? — Először is, egy nagyszerűen megrendezett torna volt, amelyre az olasz csapatok mellett az FC Zürich és az FTC kapott meghívást. Az olaszok maximálisan kihasználták a csapatonkénti korengedményt, így sokszor 1 évvel idősebb játékosokkal kellett mérkőznünk. A mieink így is szépen helytálltak, hiszen bekerültek a legjobb négy közé és végig versenyben voltak a helyezésekért. Kis szerencsével döntőt játszhattunk volna. Az olaszoknál feltűnt a nagy gyorsaságuk és atlétikus képzésük minden előnye. Technikailag, taktikailag egyaránt jó benyomást keltettek. A legjobban a tornagyőztes Juventus csapata tetszett. A mieinknél a küzdenitudást értékeltem nagyra. A szép különdíjak, a látványos torna -- úgy érzem sokáig megmarad játékosaink emlékében. Fradisták a Sport múzeum ban A sporttörténeti stúdió első „házon kívüli" rendezvénye stílszerűen sporttörténeti bemutatóra, a Testnevelési és Sportmúzeumba invitálta az FTC tagjait. Bakonyi Károly a Sportmúzeum igazgatója fogadta a fradistákat, néhány kedves szóval köszöntötte a megjelent sportbarátokat. Majd bemutatta Keszthelyi János bácsit a múzeum tárlatvezetőjét, aki nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel beszélt az olimpiák múltjáról. Elmondta többek között, hogy az első olimpián az „aranyérem" is csak színezüst volt. Egyébként ezzel az „aranyéremmel" egész Európában csak a mi Sportmúzeumunk rendelkezik! Megtudtuk, hogy az 1908-as és 1912-es olimpiai bajnokok viszont színarany érmeket kaptak. Még egy érdekesség: 1908-ban Fuchs Jenő vívónk egyesületen kívüli sportoló volt amikor aranyérmet nyert. A magyar sport történetében az egyedi eset — a többi versenyző mind egyesületi színekből került az olimpiai csapatba. Az 1904-es olipmiáról is megtudtunk egy érdekességet: a 100 m-es úszószámnál a célt egy vízrebocsájtott hordó jelezte . .. A sok kiállított dokumentum között láttuk Hajós Alfréd Népstadion tervét, amelynek érdekessége, hogy Hajós fedett lelátóval és 70 000 szurkoló számára készítette tervezetét. Természetesen külön örömmel fedeztük fel a ferencvárosi vonatkozású emlékeket. Láttuk első érmesünk, Kóczán Mór olimpiai diplomáját és természetesen Magyar Zoli sikereinek dokumentumait. A stúdió tagok úgy búcsúztak, hogy a következő kiállítást is feltétlenül megnézik. Ilyent pedig esc'- akkor mondanak az emberek, ha valahol jól érezték magukat . .
