Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 63. szám

Egy labdarúgó leírása és felemelkedése, “"Mucha József tanúlságos története A svájciak elleni luzerni világ- bajnoki selejtező mérkőzés előtt a tatai edzőtáborban be­szélgettünk Mészöly Kálmán szövetségi kapitánnyal. A döntések felelősségének ket­tősségéről, bumeráng jellegé­ről, kétélűségéről polemizál­tunk. — Szunyókálás közben, ha még nem jön álom a szemem­re, olykor középkori lovagnak látom magam, lelki szemeim előtt. Egy szál karddal hada­kozom az ellenfeleimmel az életemért, mert jól tudom jaj a legyőzötteknek. Vala­hogy így vagyok én is. Sokan alig várják az első nagy bu­kást, hogy a fejemre olvassák tévedéseimet. Szerencsére a közeli kollégáim és az MLSZ irányítói jó hátországot bizto­sítanak munkámhoz, velük lehet együtt dolgozni, gon­dolkodni. A társalgás hirtelen fordulat­tal a válogatott keret tagjaira terelődött. Mucha Józsefnél Mészöly Kálmán jóval többet időzött, mint másoknál. Né­mileg fefortyant, amikor a következőket modta: — Jó magyar szokás sze­rint,. szép suttyomban a há­tam mögött nyomták a szö­veget a jóakarók: mit akarok ettől a kiégett, öreg játékos­tól? Szerintük ugyanis nem a válogatottba való, mivel márcsak fellángolásai vannak. Sőt azt is ajánlották, hogy ke­ressek fiatalt, ne vele próbál­kozzam. — Mit lehet az ilyen alat­tomos suttogásokra vála­szolni? — Semmit, úgy kell tenni mint aki süket. Szepesi György az MLSZ elnöke és közvetlen segítőim: Mezey György és Száger György biz­tattak, a döntés helyességé­ben, Mucha tudásában. Mások pedig nem érdekeltek. — Mi szólt Mucha mellett a játékán, a bajnokságban nyújtott teljesítményén túl? — Az emberi magatartása, életfelfogása. — Szerkezetileg hogyan il­leszkedett a válogatottba? — Kitünően! A csapat kar­mesterével Nyilasi Tibivel, be­hunyt szemmel is ismerik egy­más gondolatát. Arról nem is beszélve, hogy az ellenfél tá­madásainál képes úgy véde­kezni, mint egy oroszlán. So­kat fut, olykor mások helyett is és ráadásul jól fog embert. — A szövetségi kapitány bizalma mennyire dobta fel lelkileg Mucha Jóskát? — Annak idején engem is próbáltak egyszer-kétszer le­írni és tudom, hogy mit jelent az ilyen embernek a „mentő­öv", a baráti kéz. A szezon kezdetén Novák Dezső bizal­ma szárnyakat adott neki és azt hiszem, hogy az én őszin­te szavaim is közrejátszottak abban, hogy ma itt van a vá­logatottban. Bár erről inkább vele beszéljen. Mucha Józseffel az utolsó riportot 1979 nyarán készí­tettem, elég drámai szituáció­ban. Röviden az történt, hogy túl akartak adni a játékoson, az a döntés fenyegette, hogy még a Ferencváros huszas ke­retéből is kihullik. — Pontosan emlékszem a cikked minden sorára — mondja Mucha József. - A hátam mögött akartak dönte­ni a sorsomról, elég tisztes­ségtelenül. Te pedig a Hétfői Hírekben azt firtattad, hogy ez nem éppen korrekt dolog egy olyan játékossal szemben, aki sokat tett az egyesületért, a zöld-fehér színekért 1970- től. Annál is jobban estek ezek a szavak, mert a kritikus időben éppen külföldön vol­tam a feleségemmel és a tör­téntekről csak utólag értesül­tem. — Áruld el az okát annak, hogy miért mellőztek lénye­gében 1978 nyarától egészen 1980 júliusáig? — Bár tudnám?! Egysze­rűen leírtak, átnéztek rajtam, figyelembe sem vettek. Hó­napokon át, még a kispad kö­zelébe sem kerültem. A fele­ségem tartotta bennem a lel­ket. Olyan éjszakáim voltak, hogy az ellenségemnek sem kívánom. Abba akartam hagyni a labdarúgást, elegem volt az egészből. — Tudom azt is, hogy hív­tak máshova. Sőt tárgyaltál is a távozásról, menekülni akar­tál az Üllői útról. — Mit tehettem ebben a helyzetben? Úgy elfogyott az önbizalmam, hogy a tartalék­ban is remegett a lábam, ami­kor pályára léptem. Egyszóval alaposan kicsinált ez a több mint másfél éves tortúra. — 1980 nyarán, amikor tudtad, hogy változás lesz a vezetőedzői poszton, ismét kérted, hogy engedjenek el. Nem reménykedtél abban, hogy új szelek fújnak majd a csapat körül? — Várható volt, hogy vál­toznak a dolgok, de abban nem hittem, hogy rám újra szükség lesz. A feltételezése­met igazolta, hogy a klub ve­zetői közül senki sem ült le velem hivatalosan tárgyalni a jövőmről. így, nem az edző­cserétől tettem függővé a tá­vozást. Ha nem érdemesíte­nek arra sem, hogy szót vált­sanak velem, akkor inkább félreállok. Ezért tárgyaltam alacsonyabb osztályú csapa­tokkal. — NB l-es klubbok szóba sem kerültek? — Megkerestek, de annyi­ra elegem lett mindenből, hogy szinte menekültem az élvonalból. Levezetésként még egy-két évet akartam ját­szani, de csak olyan csapat­ban, amelyik már nincs ref­lektorfényben. Körülbelül az ment végbe bennem is ami Vépi Petiben, Meggyesi Pistá­ban. A Ferencváros iránti olthatatlan szeretet és a sze­mélyes sérelmek, súlyos viha­rokat, konfliktusokat terem­tettek az emberben. — A Népstadionban a Va­sas elleni tavaszi rangadón, amikor nagyon jól játszottál, egy régi kitűnő edző kicsit gú­nyosan megjegyezte, milyen érdekes lenne ha most Mé­szöly Kálmánnak az NB 11-es Kecskemétből kellene beválo­gatnia Muchát. Mi lehetett a megjegyzés háttere? — Az illető talán arra akart célozni, hogy majdnem Rákosi Gyula játékosa lettem. O még hitt bennem, őszinte barátsággal hívott. — Végülis, szerencsére nem jött létre az átigazolás, Mucha József az Üllői úton maradt. — Ez csak egyetlen ember érdeme: Novák Dezsőé. Ami­kor véglegessé vált, hogy ő az új edző, nem habozott, leül­tetett és nyíltan feltárta előt­tem terveit, velem kapcsola­tos elképzeléseit. Kezet szorí­tottunk, éreztem, hogy meny­nyire tisztességes alkut kötöt­tünk. Jó játékot, becsületes helytállást kért tőlem, én pe­dig, képzelheted, hogy milyen boldogan kaptam az égből jött lehetőségen. Az első perc­től kezdve csapattag lettem, élveztem a szakvezetés, és úgy érzem a társak bizalmát. Novák Dezső a Mucha eset pontos hátterét így világítja 6

Next

/
Thumbnails
Contents