Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 100. szám

dó tehetsége került a klubhoz. Hamar lehetőséget kapott az első csapatban, de eléggé vibráló egyénisége, kiszámíthatatlan hangulatváltozásai sok fejtörést okoztak a szakvezetésnek. Egy tény, Muraival erősebb a csapat, játéka, ha formában van, magával ragadja a társait, meghatározó egyéniség.

— Mi az oka ennek az érzelmi hullámzásnak, amely gyakori formahanyatláshoz vezet?

— Bár tudnám az okát, akkor én is jobban tudnék ellene tenni. Sokszor törtem a fejem ezen és nem riadtam vissza attól sem, hogy Juhász Józsi bácsival, a Fradi orvosával, aki nagyon sokat tett értem, leüljek beszélgetni, őszintén feltárjam előtte gondjaimat, problémáimat. Megpróbált a lel kém re beszélni s azt hiszem az utóbbi hónapokban érezhető ez a játékomon. Nem vagyok egyáltalán felelőtlen és az sem igaz, hogy a magánéletem kicsapongó vagy éjszakázom. Szó sincs erről. Egyetlen egy dolog akadályoz abban, hogy egyenletes teljesítményt nyújtsak, ez azt hiszem a túlérzékenységem.

— Mit ért ezen?

— Nekem egyetlen rossz szó elég ahhoz, hogy kizökkentsenek hangulatilag. Más esetleg ezt fel sem veszi, elengedi a füle mellett. Nekem óriási hibám, hogy mindenre odafigyelek, ha megbántanak azon napokig rágom magam. Ez nem jó, és ebben Juhász Józsi bácsinak van igaza, hogy a sportoló olyan, mint bárki más, aki vállalja a nyilvános szereplést. Kritikák záporoznak felénk, olykor bántanak minket, máskor ünnepelnek. Mindent el kell viselni.

— Milyen a kapcsolata Novak Dezsővel?

— A magam résuéről igénylem azt, hogy leüljenek velem, ne sajnálják a fáradtságot arra, hogy meggyőzzenek. Jószóval nálam bármit el lehet érni. Persze az edzőnek arra nincs ideje, hogy minden játékoshoz külön receptje legyen. Úgy érzem, most sokkal jobb a légkör körülöttem, mint korábban. Az is igaz, hogy rengeteg türelem kell hozzám. Terhes lehet ez a sok tépelődés. Úgy érzem bíznak bennem, a játékomra számítanak és ez a leglényegesebb.

— Súlyos gerincmütétje volt, most már teljesen rendben van?

— Iszonyú kétségek között feküdtem a műtőasztalra, mert az is megfordult a fejemben, hogy esetleg soha többé nem léphetek pályára. Még az is, hogy mozgás- képtelen leszek. Sikerült, hála az orvosoknak, ez a súlyos operáció, teljesen panasz- mentes vagyok, nem riadok vissza a közelharctól, sőt bátrabb vagyok, mint valaha. Rossz, fájós gerinccel lehet olyan csukafejes gólt fejelni, mint amilyen nekem sikerült a Vasas ellen?

MÜLLER ANDRÁS

Amikor bevonult katonának, kiválása a lehető legérzékenyebben érintette vízilabda csapatunkat. Közvetlenül azután, hogy felhúzta az „angyalbőrt" hosszú polemizálás kezdődött a klubnál, hogy vajon Müller visszatér-e egyáltalán, vagy ő is úgy tesz, mint Gerendás György, aki bizony végleg becsapta maga mögött a Fradinál az ajtót.

— Mennyi volt igaz abból, hogy Ön is ottmarad a Budapesti Honvédnál és végleg búcsút int a zöld—fehéreknek?

— Most utólag bármit mondhatnék, le is tagadhatnám, hogy ilyet forgattam a fejemben, de akkor nem lennék korrekt. Hívott a Honvéd, hogy a leszerelés után, úgymond továbbszolgálóként a hadsereg kötelékébe maradjak. Heteken át törtem a fejem, hogy melyik utat válasszam. Őszintén megvallva, kacérkodtam a gondolattal, hogy a Honvédnál maradok. Rengeteg kétség volt bennem a Fradival kapcsolatban. Rossz emlékek, keserű tapasztalatok.

— Halljuk, mi minden, ne szégyeljük a nyilvánosság előtt.

— A szakosztályon belül nagyon rossz volt a légkör. A vezetés sokszor felelőtlenül ígért, ha jó hangulatuk volt, akár a napos oldalt is fölkínálták volna. Ám ebből csak töredéke realizálódott, az ígéretek nagy része ígéret maradt. Ilyen előzmények után csoda-e, ha távozni akartam. Nem éreztem bizalmat a szakosztályvezetés iránt és azt hittem, hogy most is minden szó szalmaláng lesz, egy pillanat alatt füstté válik.

— Ma más a véleménye?

— Igen. Teljesen megváltozott a hangulat a vízipólósok körében amióta Ambrus Miklós és dr. Kárpáti György vette át a vezetést, a szakosztály irányítását. Rengeteget dolgoznak azért, hogy felemelkedjen ez a patinás sportága a klubnak a régi színvonalra. A széthúzás helyett ma az összetartás a baráti szellem jellemzi a csapatot. Ennek pedig gyorsan híre megy a többi egyesület között, úgy, hogy ma már itt-ott lehet azt is hallani, hogy válogatottszintű játékosok örömmel jönnének hozzánk. Ez is nagy

dolog, mert korábban csak elmentek tőlünk és alig tudtunk igazolni valakit. Megmozdult valami, a korábbi állóvíz most újra pezseg, a Ferencváros vízilabda szakosztálya feléledt a mély álomból.

— Mennyi idő kell ahhoz, hogy a csapat a tabellán is feljebb verekedje magát, jobb helyezést érjen el?

— Egyik pillanatról a másikra nem lehet eredményt produkálni ebben a sportágban. Egy biztos, jövőre sokkal ütőképesebb, jobb csapatunk lesz, mint most.

— Érdekes döntése volt az Uszószövet- ségnek, hogy nem engedte sem Önt, sem Udvardit játszani, amikor visszaigazoltak a Fradihoz.

— Ezen mi is csodálkoztunk és azt hi- I szem Riskó Gézának van igaza, aki azt írta az Esti Hírlap szakírójaként, hogy milyen feledékeny a szövetség. Annak idején 1968-ban, amikor Szívós Pistit elvitte az OSC a Fraditól, akkor ő játszhatott egy fordulót az egyik klubban, másikat a másikban . . .