Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 85. szám
A felcsattanó nevetés jelzi, hogy „ült" a poén. Mint ahogy oly sokszor az Üllői úti klubházban. Ahol annyiszor mókáztak már, hogy lassan gondot okoz számukra olyan műsort összeállítani, amiből ne ismernének rá egy korábbi összejövetel tréfáira a hallgatóság humorra, nevetésre vágyó soraiban. — Hogyne jönnénk boldogan, amikor csak hívnak minket a Fradiba, hiszen ott mindig olyan szeretettel fogadnak bennünket! — mondja csillogó szemekkel Csák Hugó. — Emlékeztek, legutóbb milyen szép emlékplakettet kaptunk? — vág közbe Csala Zsuzsa. — Nem is tudom, van-e még egy klub a Ferencvároson kívül, ahol azzal is törődnek, hogy ilyen családias hangulatú összejöveteleket rendezzenek. Engem mindenesetre még soha máshova sportklub nem hívott... — Fura egy szerzet a színész — jegyzi meg közbevetőleg Berényi Ottó. — Ha egy fizetett „buliból" kihagyják az embert, legfeljebb legyint egyet. De ha egyszer nem hívS nának meg oda, ahova szerétéiből, barátságból megyek, mint például a Fradiba, vagy amikor a rokkantak megsegítéséért, vagy a szemműtétre várók operációját elősegítendő lehet fellépni, azt nehezen, csak nagyon fájó szívvel tudnám elviselni! Csala Zsuzsa élénken bólogat, majd hozzáteszi: — íratlan szabály köztünk, hogy mindent le lehet mondani — csak a baráti alapon megbeszélt fellépést nem. Ezek között pedig nem titok, hogy a Fradi áll az első helyen mindhármunknál ... A múltkor például a műsor után olyan jól esett elbeszélgetni a Toldi Géza bácsival. Jaj, és a Logodi Laci bácsi milyen drága volt: kaptam tőle egy sereg régi szép emléktárgyat, fényképeket, érmeket! A mérkőzésekre, a lelátóra csak nagyon ritkán sikerült kijutniuk. Hiába, többnyire nekik is akkor jelzi az ügyelő az előadás kezdetét, amikor Nyilasiéknak a bíró a sípjába fúj. Kérik, ne írjam meg, de pillanatok alatt több emlékezetes színpadi trükköt mesélnek el, hogyan, milyen módon szokták megszervezni egymás között, hogy az előadás alatt is pontosan tudják, mennyi az eredmény a Ferencváros mecscén ... Berényi Ottót szólítja a szinkron- stúdió könyörtelen időbeosztása. Miközben búcsúzik, egy kérése van: — Ha a Fradiról beszélgetünk, ne felejtsük el a tavaly elhunyt szegény Csorba Pistát, aki a kék ing alatt is zöld trikót viselt. Aki nélkül egyszerűen elképzelhetetlen volt régebben egy műsor a Fradiban ... A többiek szomorúan bólintanak. Aztán Csala Zsuzsa hirtelen — hiába, nagyszerű színésznő — indulatosan kifakad: — Csak azt nem értem, miért olyan durvák az ellenfelek a pályán Nyilasival szemben? Hát nem inkább vigyázniuk kellene a legjobb magyar focistára? . . . Olyan dolog ez, mint ha én mondjuk a csodálatos tehetségű Kabos Lacit megpróbálnám a színpadon lehetetlenné tenni. Ami ugye, természetesen elképzelhetetlen, sőt, azt lesi az ember, hogyan játszhat úgy, hogy neki méginkább bejöjjenek a gegjei! Válaszként Csák Hugó egy rendkívüli ötlettel áll elő: — Azt hogyan lehetne vajon elintézni, hogy a Ferencváros csatárainak minden meccsen legalább egy 16-os szélességű kapura kelljen támadni. Mert akkor ugyebár feltehetőleg még több Fradi gólnak örülhetnénk ... Nevettünk mind a hárman, miért is ne. Aztán lassan ők is szedelőzköd- nek. A csészék alján mozaikként virítanak a szűrőn átbújt kávészemcsék. Miután elköszöntünk, ahogy előttem mennek kifelé az ajtón, még hallom, amint Csák Hugó a nevetéssel küszködve meséli Csala Zsuzsának: „Emlékszel, amikor egyszer a Flóriéknak bemutattam a bíró-számomat? Milyen nehezen kaptam hozzá bokáig érő glottgatyát..." A választ már elnyeli a Körút morajlása. Ami biztos: ők hárman már nagyon várják az újabb meghívót az Üllői úti klubházba. Hogy megint nevettethessenek — szeretető rt. Zsiday István Hová menjünk szurkol ni? VÍZILABDA május 8. Sportuszoda: FTC—Szeged május 15. Komjádi u: Volán—FTC május 16. Komjádi u: FTC—Volán május 21. Sportuszoda: FTC—Eger KÉZILABDA - női május 9. FTC—Dunaújváros május 15. FTC—Építők május 18. Postás—FTC KÉZILABDA - férfi május 9. FTC—Bp. Spartacus május 23. FTC—Bp. Honvéd FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGSZ Nyomdában Felelős vezető: Tulipánt József Lapzárta: 1982. április 13. (82113) T7