Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 86. szám
— Igaz barátok voltunk a nehéz csatákban, egymáshoz tartozó, egymásra utalt emberek, így aztán nem is tudtuk elképzelni az életünket a régi kötelékből kiszakadva — így kezdi Vitéz Tamás, az FTC Sport- létesítmények Intézményének munkatársa, a népligeti bázis „főnökei', az egykori NB l-es és a mai öregfiúk csapat egyik oszlopos tagja. — Valójában el sem váltunk egymástól, hiszen már 1968 őszén rendszeresen összejöttünk, „karcsúsító" kispályás focimérkőzésekre. Hangulatos és igazán hajtós meccseket vívtunk, kondiban is maradtunk, csak néhányunknak kellett egyre kritikusabb pillantásokat vetnie a mérleg nyelvére ... A „kiszolgált" játékosok különleges gárdájának élére Som Ferenc állt, vállalva a szervezés és az összehangolás egyre nehezebb feladaAz 1981—82. évi terembajnokság győztes csapata: Vízvári, Kovács, Struhár, Berendi, Tátrai, Lendvai, Konkoly, Dr. Per- ner. Som, Skoumál, Gyarmati, Dékán, Korócz, Iglódi. Elöl: Dr. Ivanics, Kele, Kőszegi, Bodnár, Dr. Götz, Cservák, Vitéz, Baják. tát. Elsősorban neki köszönhető, hogy a visszavonult játékosok néhány hónappal később már tétmérkőzésnek beillő összecsapásokat vívhattak a nekik megfelelő ellenfelekkel, a Dózsa és az Elektromos „öregjeivel", aztán a tatabányai kézilabdás „veteránokkal". — Mindannyiunkban a tatabányai vendégszereplések emléke hagyta a legmélyebb nyomot - folytatja —, azok a különleges alkalmak, amikor a saját szemünkkel győződhettünk meg a bányász mesterség nehézségeivel és veszélyeivel. Szinte egyszerre mondtuk ki a 600 méteres mélységben tett látogatás után, amit a szívünk diktált: előbb vagy utóbb minden sportolót le kellene vinni a szűk aknába, hogy aztán jobban elgondolkodjon magában, ha valami nem tetszik... Az 1970-es évek közepén a XIV. kerületi Test- nevelési és Sportfelügyelőség kézi labda-barát vezetői valósították meg a sportág egykori élgárdájának álmát: a Bosnyák téri pályán útjára indították az öregfiúk kézilabda bajnoki vetélkedőjét. — A csapat alapító tagjainak többsége időközben már átadta a helyét a fiatalabb öregfiúknak, de így is az egyik legerősebb együttesnek számítunk, amit a két, szabadtéren, illetve teremben kivívott bajnoki elsőségünk is bizonyít. Hetente egyszer nekigyűrkő- zünk, különleges gyakorlatokat természetesen már nem végzünk, de Som Ferenc irányításával azért any- nyit - legalább két órát - amennyire feltétlenül szükségünk van, mindig megcsinálunk. A kézilabdás öregfiú csapat gerincét jelenleg Kende, Konkoly, Vájná, Skoumál, Tátrai, Ivanics, Vitéz ösz- szetételű hetesfogat alkotja. A legeredményesebb gólszerzőként Vájná, Skoumál és Konkoly neve említhető, a legszívósabb játékosnak Tátrai számít, akitől pedig a legjobban tartanak az ellenfelek, az a csapat mostani „szóvivője", maga Vitéz Tamás. — Az elmúlt évek legszebb és legizgalmasabb mérkőzését tavaly, a terembajnokság döntőjében a Vasas ellen vívtuk. A piros- -kékeknél több olyan játékos is csatasorba állt, akik néhány éve még az NB / menőinek számítottak. Elég Hunyadkürti és Csik János, a női szövetségi kapitány nevét említenem. A rendes játékidő végén döntetlenre álltunk, a hosszabbítás kétszer öt perce — mondanom sem kell — mindkét csapatnak kínosan nehéz feladatot jelentett, de nem adtuk fel — egy góllal mi győztünk! A múlt sportnagyságai a szakmájukban is az élenjárók közé tartoznak, kivétel nélkül megbecsült emberek. — Som Ferenc barátunk az Orvostudományi Egyetem testnevelési tanszékének vezetője, Baják Ferenc az Országos Meteorlógiai Intézet közgazdász szakembere, Lendvai László a Pest Megyei Mértékhitelesítő Hivatal vezetője, Elek Gyula női NB l-es csapatunkat kormányozza, Kende György a Ferencváros módszertani osztályának vezetője, Havasi Mihály pedig a labdarúgó csapat technikai vezetőjeként tevékenykedik. Cser fai Tibor, az FTC létesítmények műszaki osztály- vezetője, ami pedig dr. Per- ner Ferenc barátunkat illeti, ő országos hírű sebészprofesszor — a veseátültetések egyik neves specialistája — az I. számú Sebészeti Klinika orvosa. Vájná István a sportágunkban belül él „kettős életef', az öregfiúk csapat biztos pontja, egyben a kézilabda szakosztály technikai vezetője. Ma is szívesen játszunk együtt, vállaljuk a játékot, hiszen örömünket leljük benne, kikapcsolódást-fel- üdülést jelent a számunkra! Sz. P.
