Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 86. szám

miniposzter a múlté. Még ma is kiveri homlokát a veríték, ha eszé­be jut, ami egyszer Debre­cenben történt vele a len­gyelek elleni válogatott meccs félidejében: amíg ő a mosdóban a gyomrával kín­lódott, addig a csapat szé­pen kiment a folytatásra, őt meg bezárták. Már jócskán elkezdődött a játék, mire a gyúró kiszabadította a fog­ságból ... FODOR JÁNOS (1960. 190, 96 , 56, jobb szélső) Ha van balszerencsés em­ber, akkor ő biztosan az. Négy évvel ezelőtt elmoz­dult az egyik csigolyája, műtét, két acélcsavarral erő­sítették meg a gerincét. Er­re tavaly decemberben Trna- ván az egyik csavar kisza­kadt a helyéről . . . Újabb műtét, szenvedések, hosz- szú hónapokig játék nélkül. Pedig ha valakinek, neki aztán biztos helye volt a válogatottban is. Olyany- nyira, hogy amikor Faludi Mihály ki akarta hagyni a legjobbak közül egy inkább mondvacsinált, mintsem va­lódi probléma miatt, a csa­pattanács nyomására mégis visszakerült.. . — Alig múltam tíz éves, amikor idekerültem a Fe­rencvárosba kézi labdázni. Itt nőttem fel, ebben a cso­dálatos közösségben, hát csoda, hogy eszembe se jut feladni a tengernyi szenve­dés ellenére sem? Csak az orvosoktól félek, a fájda­lomtól, amit a műtétekkel okoznak . . . Legutóbb mondták: ha még egyszer rakoncátlankodnának azok a fránya csavarok, akkor már csak úgy tudnak „ösz- szedrótozni ( hogy civil­ként sétálhassak az utcán. . Már alig várom, hogy újra edzésbe állhassak! KOVÁCS MIKLÓS (1954. 187, 80, 18, jobb­átlövő) Az első edzésen mind­járt rajta ragadt a „Nyiki- ta" becenév, természetesen soha nem derült ki, hogy miért pont ez ... A válo­gatottban nem kapott sok lehetőséget, valahogy nem tudott eddig szorosabb ba­rátságot kötni a címeres mezzel. Mindenesetre a kez­déshez képest az utóbbi nyolc év folytatása feltét­lenül biztatóbb volt... — Amikor leigazolt a Ferencváros, az első bajnoki meccsemre jegyet kellett vegyek a kapunál az Üllői úton, mert nem akartak be­engedni . . . Nagynehezen bejutottam, erre kikaptunk a Debrecentől, és hogy tel­jes legyen a kép, azon a meccsen eltört a lábam ... CSIZMADIA JÁNOS (1953. 195, 86, 1, balátlö­vő) Posztja alapvetően meg­határozza pályafutását, hi­szen akit ki kellene szoríta­nia a válogatottból, az nem más, mint Kovács Péter... — Azt egy pillanatig nem vitatom, hogy Péter jobb nálam, de azért nem tudok beletörődni abba, hogy csereként, pontosan azért, hogy egy kicsit őt tehermen­tesítsem, ne kerülhetnék be a legjobbak közé! Nem vol­tam kint a világbajnokságon, de ez nem tör le, csak azért is meg akarom mutatni, hogy rám is lehet számítani! Öt évvel ezelőtt még az MTK—VM-ben kézilabdá­zott. Aztán egy evezőshöl­gyért elcserélték. Azóta szá­mítja magát igazából kézi­labdázónak ... LETTNER LÁSZLÓ (1944. 185,78, 3, kapus) A csapat nagy öregje meglehetősen regényes pá­lyafutást tudhat magáénak. Elvégre egyáltalán nem jel­lemző, hogy valaki ott­hagyja vezető beosztását azért, hogy esetleg reménye lehessen kijutni az olimpi­ára ... — A montreáli olimpia előtt feltették a kérdést a munkahelyemen: vagy a nyomda, ahol litográfus vol­tam, vagy a kézilabda . . . Persze, hogy eljöttem, hi­szen akkor bent voltam a keretben. Aztán mégsem vit­tek ki. . . „Lecsó" ragyogóan raj­zol. Jelenleg éppen a zsűri előtt van a női kézilabda világbajnokságra készített plakátja. Mellesleg a ferenc­városi kézilabda kapusokkal foglalkozik, sőt, most már az ifikkel is, miközben az edzői tanfolyamra jár. Las­san pedig kezd megbarát­kozni a visszavonulás gon­dolatával. No, nem azért, mert harmincnyolc éves, ugyan! A veséje rakoncát- lankodik az utóbbi idő­ben ... HOFFMANN PÁL (1948. 181,74,1, kapus) Neki köszönheti a Fradi, hogy Szilágyi Pista a csapat játékosa. Ugyanis Szilágyi­nak Hoffmann az unoka­bátyja, aki „Szacsát" tizen­öt évesen kézenfogta, és le­vitte az Üllői útra. Hoff­mann a Fradiban kezdett, aztán egy kis kitérővel érin­tette a Dózsát és a Sparta- cust, de néhány éve vissza­tért a Ferencvárosba. — Hiába, az itteninél jobb közösséget elképzelni sem lehet, csak legalább már egyszer tudtunk volna bajnokságot nyerni . . . Az ő specialitása a hét­méteresek előtti „műsor", amikor hosszasan a talpa alatt tartja a labdát, és csak aztán gurítja oda az ellen­félnek. Állítólag így, ezzel a „talpas" figurával lénye­gesen megnőnek a védésre az esélyei . ..

Next

/
Thumbnails
Contents