Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 85. szám

Mörtel Béla Neve már akkor közszájon forgott a szurkolók köré­ben, amikor még csak né­hány mérkőzést játszott a Budafok színeiben. A szak­emberek titkos kis note- szecskéjében is rögtön he­lyet követelt magának az ifjú csatárreménység. Ezt követően nagy versenyfutás kezdődött a tehetséges játé­kosért a budapesti és a vidé­ki NB l-es klubok között. Átigazolási lapokkal ostro­molták, autogramját úgy áhították, mint a legna­gyobb filmsztárét. Hajtot­tak érte, hogy végül is me­lyik egyesületnek áll kötél­nek. — Kik keresték meg? — Sok helyre hívtak, de konkrét tárgyalások stá­diumáig csak a Fradival, a Csepellel, a Dunaújvárossal és a Nyíregyházával jutot­tam el. — Mennyi idő alatt vívta ki magának azt a rangot, hogy ostromolni kezdték ezek a klubok? — Alig félszezon alatt, pusztán ennyit játszottam a Budafok első csapatában. — Nagyon nagy volt az ugrás az NB ll-ből az élvo­nalba? — Elsősorban fizikailag, kondicionálisan jelentett óriási különbséget itt vagy ott játszani. Amikor az első mérkőzéseimet játszottam az Üllői úton, valóságos lég­szomj fogott el. — Tudom, hogy banális a kérdés, de ilyenkor mégis úgy illdomos, hogy felte­gyem, hogy miért pont a Fradit választotta a sok ajánlat közül? — Erre én magam is csak közhellyel tudok válaszolni: nálunk ugyanis a családban a zöld—fehér színekért való rajongás már-már tradíció. Hallani sem akartam arról, hogy máshol futballozzam. — Mik az erényei? Akiért versenyt futottak — Ezt úgy hiszem má­soknak kell eldönteni, s nem nekem. — Azt mondják, hogy rendkívüli módon érzi a ka­put. — Csatár vagyok, muszáj, hogy érezzem. Ha mégis ki kell emelnem valamelyik ké­pességemet, az elsősorban a gyorsaság, a robbanékony- ság. 30—40 méteren pillana­tok alatt meg tudok ugrani a védőktől. — Ez létfontosságú, a mai, korszerű labdarúgás­ban. — Persze hozzá kell ten­nem, hogy csak akkor tu­dom ezt legalább 10-szer, 15-ször megismételni egy mérkőzés alatt, ha az erőn­léti állapotom kifogástalan. Az elmúlt időben ezen a té­ren is sokat fejlődtem, átéli alapozás után olyan kondí­cióba kerültem, hogy az volt az érzésem, hogy akár az Üllői úti pályát is arrébb tud­nám húzni. — Pedig korábban elég sok problémája volt az erőn­létével. — így igaz. De arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a fizikai adottságaim sem túl jók. Nem vagyok valami robosztus centeralkat. 189 cm-es magasságomhoz ké­pest mindössze 74 kg va­gyok. — Szélen vagy belül sze­ret játszani? — Akkor megy igazán a játék, ha van területem, vagyis lendületből tudom rá­vezetni a védőkre a labdát. Ha állóhelyzetben kapom, akkor lényegesen csökken­nek az esélyeim arra, hogy támadást tudjak kezdemé­nyezni. — Lehiggadt már? Azért kérdezem, mert korábban rengeteg helyzetet kapko­dott el, holtbiztos pozíció­ban. — Lassan túl vagyok a 20. NB l-es mérkőzésemen, s kezdem levetkőzni kezdeti lámpalázamat. — Minek örül? — Mint minden csatár annak, amikor gólt rúgok. A legbüszkébb mégis arra vagyok, amikor az én lövé­semmel 1 : 0-ra győztük le a Csepelt, itt az Üllői úton. — Hogyan fogadták be a csapattársak? — Nekem a Fradiban mindenkivel kifejezetten jó a viszonyom. Az igazi bará­taim azonban régi gyerekko­ri haverok. Többségük buda­foki srác. — Gyerek van már? — Bármilyen meglepő egy 21 éves fiatalembernél, de a lányom már 2 éves. Tündiké tényleg bearanyoz­za az életemet. — Soha nem voltak kilen­gései, fegyelmi ügyei? — Nem. A piával nem tudnak levenni a lábamról, mivel sohasem ittam, a do­hányzást pedig abbahagy­tam. Nem kis önuralommal, mert naponta egy dobozzal szívtam. — Mi inspirálta erre a lé­pésre? — Amikor idekerültem a Fradihoz, egyik napról a másikra eldobtam a ciga­rettát. Ennyi áldozatot meg kell hozni, azért, hogy az ember igazán labdarúgóvá válhasson. — A nyáron be kell vo­nulnia, mint hallottam. — Sajnos, így van. — Miért mondja ezt? — Egyszerűen azért, mert a tavaly augusztusi porcmű­tét után most kezdek újra formába lendülni. Ha elvisz­nek katonának, ismét kiesik egy fél szezon. Jó lenne 1 év halasztást kapni. — Mi a szakmája? — Hivatásos gépkocsive­zető vagyok, de nem elég­szem meg ezzel, tovább aka­rok tanulni.-Hol? — Vagy a vendéglátóipari vagy pedig a borászati tech- nikumban. Mindenképpen érettségizni szeretnék. — Mit szeretne még? — Gólokat rúgni, s olyan játékos lenni az FTC-ben, aki a közönség kedvence. Gyenes J. András

Next

/
Thumbnails
Contents