Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 84. szám
Akinek minden vágya Szabadi László 1961. július 30-án született Barcson. A jókötésű kissrácról hamar kiderült, hogy a labda jelenti számára az igazi boldogságot. Míg mások kerékpár- túrára mentek vagy éppen a lányoknak csapták a szelet, ő napestig a falu fut- balIpályáján rúgdalta a bőrt. Egy-egy jól sikerült lövése után, amikor a felső sarokba vágódott a labda, a levegőbe bokszolt, mint az igazi nagy sztárok, s arról álmodozott, hogy egyszer a zsúfolt aréna is neki tapsol majd. Ám az út, amely akkoriban legfeljebb álommal és reménnyel volt kikövezve, hosszú volt az Üllői úti Fradi-pályáig. — Csokonyavisontán nőttem fel, s tizenhárom éves koromban itt lettem először igazolt játékos. Rögtön csatárposztra kerültem, s elég jól ment a góllövés. Amikor már megyei II. osztályban játszottam, híre ment a környező községekben és falvakban, hogy szemtelen módon mindig oda érek a kapu elé, a kapusok, a védők bosszantására. Rúgdalta k is annyit, hogy néha úgy nézett ki a lábam, mint Magyarország hegy- és vízrajzi térképe... — A családban volt még labdarúgó? — A védelemben a bátyám próbált a családnak respektet szerezni, amikor engem bántottak az ellenfél hátvédjei, akkor ő próbált törleszteni az öccsén esett sérelmeken. Olyan durva volt, mint a lópokróc. — Játszik még a csoko- nyavisontai csapatban? — Már nem, abbahagyta, ő tudta, hogy a fociból soha nem fog megélni. — Mikor fedezték fel? — Már 1978-ban a barcsiak megkerestek, hogy a megyei I. osztályban szereplő gárdájukba igazoljak át. Nem mentem, mert még korainak éreztem a szülői háztól való elszakadást. Egy évvel később aztán az NB II- es Sellye ajánlatát már elfogadtam, s őszintén megmon- don, nem is bántam meg, hogy igent mondtam. — A második vonalban már ha lehet azt mondani, már a szakemberek szeme előtt volt. — Jól is ment a játék, 20 gólt rúgtam az NB II- ben. Már szezon közben egymásnak adták a kilincset az NB l-es klubok. — Ki volt az első kilincselő? — A Zalaegerszeg. Aztán a PMSC következett, majd a Ferencváros és végül a Csepel. — Támadt is némi bonyodalom a nagy jövés-menésből. — Igen, 1980-ban kizártak az átigazolásból, mert a Fradinak és a Csepelnek is aláírtam, s ez a szabályok értelmében egyet jelent a legszigorúbb büntetéssel, az MLSZ tiltó határozatával. Magyarán sehova sem igazolhattam. — Miért, azt hitte csak autogrammért jöttek? — Meggondolatlan és forró fejű voltam, hogy a csepeliek elém tett papírját is könnyelműen aláfirkantot- tam, pedig már akkor is minden vágyam az volt, hogy a Fradiban játsszam. — Régi vonzódás volt ez a klub iránt? — Nálunk a családban mindenki fradista, úgy hogy mi már a pólyában zöld-fehér híveknek számítottunk. — Végülis 1981 júliusában az FTC igazolt játékosa lett, s pont került a tortúra végére. — Ez volt életem talán legboldogabb napja, s ráadásul az öröm nem jár egyedül, néhány nappal előtte nősültem. így a fővárosba már feleségemmel együtt jöttünk. — Kik a legjobb barátai a csapaton belül? — Pölöskei, Szokolai és Ebedli Zoli. — Mivel tölti szabadidejét? — Az asszonnyal együtt imádunk moziba járni. — Melyik volt az eddigi legnehezebb mérkőzése a Fradiban? — Talán a kispesti meccs, amikor 2 : 0-ra nyertünk. Utána a szurkolók közül sokan megkérdezték, honnan vettem a bátorságot, hogy szemtelen módon masnit kössek a Honvéd válogatottakból álló védelemre.. Húztam egyet a vállamon, s csak annyit mondtam: akkor ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. — Minden vágya teljesült eddig? — Igen. Fradista vagyok, az első csapatban játszom, számítanak rám. Csak a folytatás is legalább ilyen legyen! — Miben kell még javulnia, fejlődnie? — Sokkal higgadtabbnak kell lennem 3 kapu előtt, s javulnia kell robbanékony- ságomnak, s a bal lábam is sokkal gyengébb még, mint a jobb. — Amikor ide hozták, állítólag a sellyei vezetők út- ravalóul, használati utasításul azt mondták: Vigyázzanak a Laci-gyerekkel, mert ha fejébe száll a dicsőség, nehezen kezelhető. Tud erről? — Hallottam ilyesfélét, de szerencsére Novák Dezsőnek még nem volt velem komoly fegyelmi problémája. Gyenes J. András
