Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 83. szám
„várostrommal gólokkal dűltek a buszok a klubház elől. Herceghalom és Bicske között kedves kis ünnepségre került sor a „zászlósbuszon". Az egyesület egyik törzsszurkolóját, Kulák Jánost kérte a stúdió vezetője a jármű elejére, ahol szépmívű emlékplakettot adott át a sportembernek, mellé a velejáró oklevelet. A kocsiban felcsattant a taps s a zöld nyakkendős férfi meghatot- tan mutatta körbe az emléktárgyat. Kulák János immár fél évszázada lelkes híve az FTC-nek, szinte él-hal az egyesületért. Bicske alsó és Bicske felső között ismét ajándékozás következett. A stúdióvezető ezúttal műanyag zacskóból ropogós sóstallérokat kínált körbe, tekintet nélkül arra, hogy ki mióta híve a klub színeinek. A kitüntetettek ezt az „emléktárgyat" is átvették s ünnepélyesen megették. Mindezzel a figyelmességeknek még korántsem volt vége. Nagy Béla később ismét aktatáskájába nyúlt s szétosztotta a jelenlévők között a Fradi műsorlap gyorskiadását. Az egyetlen lapból álló „újság" az elmúlt évek Tatabánya—FTC mérkőzéseinek felelevenítésén túl egészen friss információkkal is szolgált. Például: a délutáni csapatösszeállítással, edzői véleménnyel, esélylatolgatásokkal egyaránt. Tippelt a találkozóra Losonci Tibor a klub ügyvezető elnöke. Szűcs Lajos, Monostori Tivadar a két pályaedző, Monostori Károly intéző, Havasi Mihály technikai vezető és Pozsonyi Lajos a klub fotóriportere. Egy gól híján az ügyvezető elnök találta telibe a végeredményt, ő ugyanis 3:1 -es győzelmet várt csapatától. Túl sok kilométer a későbbiekben sem ment el ajándék nélkül. Előbb az ünnepelt sportbarát, Kulák János hordott körbe egy üveg vodkát, majd ismét a stúdió vezetője következett, aki az FTC Napló még kifejezetten nyomdaszagú, legfrissebb számával kedveskedett a jelenlévőknek. Tatabánya közvetlen közelében egyszerre csak megszűnt a szürkeség, a köd, s ettől kezdve már napsütésben gördült tova a két busz, s egy- csapásra még jobb lett a társaság hangulata. Tatán, közvetlen az öreg tó partján fékeztek a járművek. A társaság lecihelődött, hogy aztán Pozsonyi Lajos és Magdics László optikája megörökítse a lelkes kis társaságot, mielőtt még elindult, hogy „elfoglalja" a tatai várat. Jól esett a séta a festői tó körül, majd miután megszállták az ódon falakat, a csapat egy része újabb „ostromra" szövetkezett. A vár szomszédságában levő halsütő kicsiny házikóját végülis egyetlen rohammal bevették, hogy némi előételt s előitalt vegyenek magukhoz. Az ebéd, a tóparti étteremben — a neve Fenyves grill — kitűnő volt, így aztán az az egyöntetű vélemény alakult ki a társaságon belül, hogy dacára a közmondásnak, amely azt tartja, hogy jóból is megárt a sok, egy valami még hiányzik a teljes boldogsághoz. Egyetlen dolog, a — délutáni győzelem. Az étteremben egyébként találkoztak a szurkolók az egyesület ügyvezető elnökével. Losonci Tiborral is, aki Sós Károly társaságában érkezett a mérkőzésre. A pálya parkolójába bekanyarodó két autóbuszt szinte pillanatok alatt bekerítették zöld-fehér sálas, sapkás, zászlós fiatalok s, hogy míg meg nem érkezik a futballcsapat ne essenek ki a gyakorlatból, a törzsszurkolókat kezdték éltetni. Fradisták esetében még ilyesmi is előfordul. A meccs jó volt. Küzdelmes, izgalmas, s ami a szurkolók szívé-vágya, gólokban gazdag. S a Fradisták legnagyobb örömére az öt gólból négyet az ő fiaik szereztek. Hazafelé csupa boldog ember utazott a két Coop- turist buszon. Akik aztán a klubházban még sokáig ünnepeltek. V. S. T7
