Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 83. szám
Beles Ferenc a tekintélyt parancsoló, ám mimóza középhátvéd míÉm eles Ferenc 1957. december 8-án született Kunadacson. 189 centiméter magas, és 88 kiló. Negyvennégyes cipőt hord, de leginkább hiúságból, ugyanis az a véleménye, hogy jobb ha egy Ipicit szorít. . . Az ismert pesti mondás szerint ha valakinek két híre van, egy jó és egy rossz, akkor ugyebár felajánlja, hogy partnere melyiket is akarja hallani éhgyomorra? Beles Ferencnek is vannak kellemetlen és kellemes kérdéseim. így hát aktualizálva a pesti viccet: melyikkel indítsuk a beszélgetést? — A rázósabbakkal — válaszolja, a beépített szekrények nagyságával vetélkedő középhátvéd. — Akkor íme az első szúrás: egyesek szerint lassú! — Ez a böködés igencsak nem jött be, a rosszindulatú bírálók nem járnak eleget a Fradi edzésekre és meccsekre. A rövidtávú gyorsasági futásoknál a csapaton belül általában a negyedik vagyok. — Érzékeny típusnak tartják. — Ebben nagyon sok igazság van, nehezen tudom elviselni ha frocliznak, főleg azt, ha úgy érzem, igazságtalanul bántanak. Arra pedig külön ugróm, ha érzem, hogy szórakoznak velem. — Ilyen ingerlékeny? — Szó sincs róla. Belőlem aztán harapófogóval is nehéz ilyenkor egy félmondatot is kicsikarni. Magamban füstölgők, magamba fojtom az érzéseimet. Ilyenkor tele indulatokkal jobb ha az ember alszik a dolgokra egyet-kettőt. — Volt már rá eset, hogy a Fradin belül valaki megsértette? — A játék hevében az etikett szabályait gyakorta megszegik a labdarúgók, nincs ebben semmi rendkívüli, a felfokozott hangulatban, a győzni akarásban kisebb gondja is nagyobb az embernek annál, hogy udvariaskodjon. Néha kicsúsznak olyan dolgok is a partner száján, amelyek higgadt körülmények között elképzelhetetlenek. Buta ember, aki ezt túlzottan a lelkére veszi. Egyébként a kérdésére válaszolva csak egyet mondhatok: nagyon jól érzem magam a Ferencvárosban, s mindinkább kezdek felszabadultabban játszani. — Egy néhány hónappal ezelőtti cikkben, durvának, kíméletlennek bélyegezték meg. — Emlékszem, a Baranyival történt szerencsétlen összecsapás után támadtak meg az egyik lap hasábjain. Borzasztóan rosz- szul esett, szinte napokig nem tudtam aludni. Aki látta a mérkőzést, annak felesleges magyarázkodnom, mert pontosan meg tudta ítélni, hogy a lehető legszabályosabban szereltem. Oly annyira, hogy az akciót még Kuti játékvezető le sem fújta. A sérülés hátterében egy szerencsétlen közbenyúlásvan. Egyszerre csaptunk össze Baranyival, hozzám közelebb volt a labda, ő pedig kinyújtott lábbal akarta elérni. Megfeszült a térde és ekkor érte a sérülés. Én nem is értem el a lábát, csak a labdát vittem el, s ez az erő elég volt ahhoz, hogy a Videoton játékos a földön maradjon. Semmiféle szándékosság vagy kíméletlenség nem volt a dologban, sőt hangsúlyozni szeretném, még szabálytalanság sem. Sajnos a cikk után a játékvezetők szépen odafigyeltek rám, s úgy hullatták a sárga lapokat nekem, mint a fák az őszi faleveleket. Akkor is sípoltak, amikor már a labda közelébe értem. — Novák Dezső vezetőedző mivel vigasztalta ebben a kritikus időszakban? — Ő egyáltalán nem tartozik azok közé az edzők közé, aki lelki prédikációt tart. Amikor nagyon magam alatt voltam, akkor legfeljebb csak any- nyit mondott: Fel a fejjel öreg! Ám a következő mondata már rögtön így hangzott: „Egyet azonban vegyél tudomásul, ilyen testtel mint a tiéd, másként kell játszani. Gyámoltalankodni nem szabad, a lehetőségek szerint maximálisan ki kell használni a fizikai erőt. Neked nem az a bajod, hogy durváskodol, hanem pontosan az, hogy egy picit mimóza vagy. Légy határozott, teremts tekintélyt, anélkül nem állhatod meg a helyed az NB I.- ben." Itt tartunk most és nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy Beles Ferenc mindinkább igazolja azokat, akik idehozták az üllői útra. Folytassuk a pozitívumokkal, az örömtelibb kérdésekkel. — Ki ajánlotta a Fradinak? — A Kecskemét edzője, Rákosi Gyula. Amikor először szóba került ez a kérdés, a KSC szakosztályának egyik vezetője. Körös Jani bácsi félrehívott, és azt mondta: „Kiadunk fiam. De becsüld meg magad és játsszál úgy, mint nálunk, s akkor meglátod, semmi baj sem lesz!" Aztán Szigeti Ferenc is megkeresett, neki is volt egy-két jó szava, bíztató megjegyzése. Ö arra hívta fel a figyelmem, hogy a kezdeti nehézségektől ne ille- tődjek meg, az új környezetben próbáljak minél előbb feloldódni. — Ha jól tudom, a közelmúltban fontos lépésre szánta el magát. — Igen. Február 20-án megnősültem. — Ki a játékos-ideálja, példaképe? — Egyértelműen dr. Páncsics Miklós. Jó lenne egyszer úgy focizni, mint ő. — Eddigi legszebb emlékű Fradi-meccsei? — A kispesti 2:0 a Honvéd ellen, és a tatabányai 4:1. Talán ezeken a meccseken éreztem leginkább felszabadultnak magam, úgy ítélem meg, ezeken a találkozókon ment leginkábba játék. — Mi ad örömet, kikapcsolódást egy-egy kemény edzés vagy nehéz mérkőzés után? — A zenehallgatás és az autóvezetés. Van egy Zsigulim, érdekes módon ha a volán mögé ülök, percek alatt megnyugszom, még ha ideges vagyok akkor is. — Kivel kötött a csapaton belül közelebbi barátságot? — Sokak tekintetéből érzem, — az elmúlt hetekben, hónapokban —, hogy befogadtak. Egyébként Kvaszta Lajossal vagyok egy szobában minden edzőtáborozás alatt, vele sokat beszélgetünk fociról, családról. — Mire vágyik? — Arra, hogy mind ritkábban tegyék fel a szakemberek és a szurkolók azt a kérdést, hogy ki hozta ide ezt a Belest, és minek?! Gyenes J. András 5
