Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 81. szám

Jstvánosok” közel vannak az Üllői úthoz... Nagymultú, patinás tanintézet az I. István Kereskedelmi Szakközép- iskola. Falai között sok neves ember koptatta a padokat, későbbi miniszterek, egyetemi tanárok és számos neves sportoló is. Mert az oktatás mellett ebben az iskolá­ban a sporttal is ugyancsak törőd­tek, mi több szoros kapcsolatot építettek ki a kerület nagy egyesü­letével a Ferencvárossal. Hajdaná­ban, a negyvenes években Darnai László, az iskola igazgatója a ferencvárosi labdarúgók elnöke is 'olt, így aztán sok diákot, irányi­on a zöld-fehér klubhoz. így volt 'ez a múltban, de hogy fest a hely­zet napjainkban? Szeretik-e a Fe- ncvárost az „istvánosok" vonzza let a híres egyesület, megfordul­nak a tanárok, diákok az Üllői úton s ellátogatnak az ódon falak közé a klub szakosztályainak ve­zetői, edzői, hogy tehetségeket keressenek a gyerekek között? Minderre kiváncsi voltam s ezért kerestem fel az iskolát, ezen belül Patonyi László igazgató-helyettest. Az ajtón belépve óvatosan ara­szoltam a fal mellett, mert a folyo­són éppen testnevelési óra folyt, s a gimnasztikázó lányok lendülő karjai vészes közelségben süví­tettek el a fülem mellett. Hátul, a tanári mellett, az igazgatói irodá­ban már várt vendéglátóm. — Csak nincs valami probléma a tornateremmel, hogy egy osztály a folyosóra kényszerült? — kér­deztem az igazgató-helyettest, aki megnyugtatott, hogy nincs. A tor­nateremben is szorgoskodnak, de nagy a létszám, így aztán van amikor ütköznek az órák s ilyen­kor egyik, vagy másik osztály a szabadban gyakorol. Nyilván a be­melegítő lányok is kimennek majd a közeli térre, vagy a Húsos-pályá­ra, hisz kint már tavaszodik. A helyettes „direktorról” ha­marjában sok minden kiderült. Többek között, hogy túlsúlyban vannak szekrényében a zöld színű ingek, továbbá, hogy szereti és érti a sportot, különösen a labda­rúgást, hogy a középiskolás labda­rúgás szakágvezetője, s az iskola serdülő és ifjúsági válogatottjának az edzője s elsősorban az ő révén kitűnő a kapcsolat az iskola és a Ferenvárosi Torna Club kö^ptt. — Mi is elmegyünk az Üllői útra, a klub szakemberei, ver­senyzői is ellátogatnak hozzánk — kezdte az igazgató-helyettes. — Nem egy kulturális eseményre hívják meg diákjainkat, s váloga­tott versenyzők sora tartott már iskolánkban élménybeszámolót. Játszanak fiaink a labdarúgó csapa­tokban — serdülőben, s ifiben, — versenyeznek a birkózó szakosz­tályban, a kerékpárosoknál. Egy másodikos kislány — Bregócs Mária szerephez jutott az FTC NB l-es felnőtt kézilabda csapatá­ban is. Sokszor már a beiskolázás­nál figyelembe vesszük az egyesü­let kérését. Már most jelezték a labdarúgó csapat vezetői, hogy van egy hetedikes srác Soltvad- kerten, aki nálunk szeretne majd továbbtanulni, s természetesen az FTC-ben futbalozni. Mint érde­kességet, „azt is megemlíteném, hogy az Üllői úti stadion avatását követően hosszú ideig a mi gyere­keink takarították mérkőzések után a lelátót. Ezért természete­sen fizetett nekik az egyesület, sőt a mérkőzésekre is vendégül látta a gyerekeket. Persze nem csupán az egyesület kér tőlünk, de ha nekünk van kérésünk, min­dig készségesen a rendelkezésünk­re állnak. Kapunk pályát, nem egyszer edzőpartnerei vagyunk a serdülő és ifi csapatuknak. S hadd legyek egy kicsit büszke eredmé­nyeinkre, esetenként a mieink hagyják el győztesen a pályát. Többek között most az idény kezdete előtt is megmérkőztek a serdülők is, az ifik is a zöld-fehé­rekkel s mindkétszer legyőzték neves ellenfelüket. Persze nem az ifi l-et, csak a lll-at, de nekünk ez is szép sikernek számit. — Aki például a Ferencváros­ban játszik, az nem szerepelhet az iskolai csapatban? Az igazgató-helyettes bólin­tott. — Nem. A mi labdarúgóink is igazolt versenyzők. — Mégsem gördít akadályt az iskola, ha tehetségeit elviszi a zöld-fehér klub? Hisz ezzel saját szakosztályát gyengíti? — Nem. Sőt, a tehetségesebb­jét én magam ajánlom a ferenc­városiaknak. Teszem mindezt azon egyszerű ok miatt, hogy úgy a jó, ha egy sokrahivatott tehetséget, már serdülő korától a sportegye­sület nevel. Ideális körülmények között, magas szakmai színvo­nalon. Persze mindez nem azt jelenti, hogy Patonyi tanár úr „fiai” nem kapnak sokrétű s körültekintő szakmai felkészítést, gondos okí­tást. A gárda a szó szoros értel­mében végigalapozta a telet, ke­mény munkát hagyott maga mö­gött. így csinálják ezt évek óta, télen, nyáron. Augusztusban ugya­nis még a bajnokság és az iskola­kezdet előtt a Balatonon edző­táboroznak egy középiskolás sátor­táborban. Van kifogástalan fel­szerelésük, — ezért nyaranta dol­goznak — az iskolában pedig a büfét üzemelteti a fociszakosztály s a hasznot a csapatokra fordítják, így aztán nem véletlenül aratják évről évre sikereiket. Az igazgatói szobában a sok serleg közül is ki­magaslik a Középiskolás Budapest bajnokság trófeája. Az 1975-ös évet egy másik kupa dicséri. Szin­tén első helyen végzett a közép­iskolák között az I. István. De nem csupán a focisták, a leány kosárlabdázók is rendre kitesznek magukért. Németh Margit test­nevelő tanárnő vezérletével úgy fest, idén meg sem állnak a baj­noki címig az országos küdelem- ben. — És nem csupán diákjaink versenyeznek a Ferencvárosban, de testnevelő tanárunk. Széles Lajos is az Üllői úton edzősködik. Az atlétikai szakosztálynál. így aztán az is természetes, hogy visz magával gyerekeket az iskolából. A közel száz éves iskolánknak szép hagyományai vannak a sport­ban is, s nekünk ezt a hagyományt kötelességünk ápolni. Van kint a folyosón egy tablónk s azon azok­nak az arcképe díszük, akikre méltán lehet büszke a tanintézet. És a jeles emberek között nem egy sportoló is található. Ha ki­felé megyünk, érdemes megtekin­teni . .. Búcsúzóul megálltunk a tabló előtt. Trethon Ferenc, Marjai József s több híres közéleti sze­mélyiség között ott volt Goór István vízilabda edző, s Tátos Nándor egykori Európa-rekorder úszó portréja is. A hagyományok köteleznek — így mondta ezt Patonyi László igazgató-helyettes — s ez így igaz. De, hogy mindig lobogjon az a bizonyos láng, ahhoz kell aki táplálja a tüzet, aki nap, mint nap tesz azért, hogy a sporttal törődjenek, hogy a sportot sze­ressék a gyerekek, hogy érte áldo­zatot is hozzanak. Az I. István Kereskedelmi szakközépiskolában pedig van ilyen. S ő — igazgatóhelyettes. V. S. T7

Next

/
Thumbnails
Contents