Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 80. szám

„írnék akár egy operát is a Fradiról...”- mondja fOlöp Kálmán szövegíró Ismét bebizonyosodott: kimeríthetetlen kincsesbánya a tollforgató számára az Üllői úti stadion lelátója. Elég csak ki­menni egy bajnoki mérkőzésre, és telje­sen biztos, hogy rövid időn belül talál­kozhatunk költővel, színésszel, sportoló­val, táncdalszövegíróval a szurkolók né­pes táborában. Valójában nincs ebben semmi különös, hiszen a fenti foglal­kozási ágak képviselői közül nagyon sokan kötődnek érzelmi szálakkal a Ferencvároshoz. De, hogy a felsoroltak egyetlen em­berben is megtalálhatók legyenek, hogy valaki ennyiféle területen is otthon érez­hesse magát? Nos, Fülöp Kálmán elmondhatja ma­gáról, hogy élete különböző szakaszai­ban hol párhuzamosan, hol külön-külön, de mind a négy, egyenként is akár élet­pályának beillő foglalkozást magáénak mondhatta! A KÖLTŐ „Gyerekkoromban szent elhatározásom volt, hogy én csakis költő lehetek. En­nek megfelelően egymás után írtam a verseket, olyannyira, hogy tizennyolc éves koromban már önálló kötetem je­lent meg... írtam a verseket mint jogász­hallgató Pécsett, és írtam, mint futballis­ta, két edzés között.. . És közben a jó Vas megyei hagyománynak megfelelően (merthogy Sárvárott születtem lassan hatvan évvel ezelőtt) a helyi csapat mel­lett szent áhítattal szurkoltam a Ferenc­városnak!" A FUTBALLISTA ,^Jogászhallgatóként Pécsett, a PEAC- ban rúgtam a bőrt, és talán nem is olyan rosszul, hiszen 41-ben csak alá kellett volna írnom az átigazoló lapot a Ferenc­városhoz. Csakhát én éppen akkor fordí­tottam hátat a jogi pályának, és mentem a színiakadémiára. . . így viszont képte­lenség lett volna komolyan futballozni, emiatt, ha fájó szívvel is, de elbúcsúztam a versenyszerű sportolástól. De azért centerként a színházak közötti bajnok­ságban egyszer rúgtam hat gólt az Ope­rettnek! Másnap hívatott is Fényes Sza­bolcs, és mint főiskolai hallgatónak, pompás szerepet ajánlott... Ezután még évekig játszottam a BEAC-ban a színházi munka mellett." A SZÍNÉSZ ,/\ főiskola elvégzése után csodálatos évek következtek azokon a bizonyos világot jelentő deszkákon a Déryné szín­házban, majd a Vígszínházban, no és a Kamara Varietében... Amolyan énekes­táncos bonviván szerepkör volt az enyém.. . A nagy szerepálom azonban elkerült, soha sehol nem játszhattam el Cyranot, pedig hogy szerettem volna. .. Aztán ötvenkilencben otthagytam a színpadot, mármint színész, és teljesen ráálltam a zenés darabok, sanzonok, táncdalszövegek írására. Azóta csak nagy ritkán játszom kisebb szerepeket filmekben, tévéjátékokban... Egyébként a színpadot tényleg nem lehet elhagyni, én is csak úgy voltam képes rá, hogy az általam írt szövegeket legalább más el­játssza. Ez olyan érzés egy kicsit, mintha én is játszanék. .." A SZÖVEGÍRÓ „Ez az én igazi világom! Már az ötvenes évek elején, még mint színésztől, kértek tőlem zenéhez szöveget, Tökfilkó volt a címe a ,/nűnek". . . Azóta nemrég mu­tatták be Nyíregyházán a huszonnyolca­dik darabomat, az Ez aztán szerelem című rockoperát. És ott vannak a tánc­dalok, amiket most már évek óta kedves barátommal, Wolf Péterrel közösen írunk. Egyébként ő talán még nálam is nagyobb Fradi szurkoló. .. Kétszer nyertem első díjat táncdalfesztiválon, talán még emlékeznek rá: Rövid az élet és a Nem várok holnapig. . . Majdnem mindegyik dalomnak itthon őrzöm a le­mezfelvételét, szerencsére mindig ka­punk egy tiszteletpéldányt. . . Azt soha nem felejtem el, amikor annak idején beadtam a Szeretni kell című dal szöve­gét, de visszaadták, írjam át. Négyféle változatot készítettem, azok se feleltek meg. Végül újra az eredetivel próbálkoz­tam — és mit tesz a sors: azzal lett slá­ger. .. Egyébként mostanában sokat morfondírozok egy sporttémájú musi­calen, van is határozott elképzelésem a megírásáról. De az az igazság, az ember többnyire nem magától ír ilyesmit, ha­nem ha felkérik rá. . . Ha például holnap megrendelnének egy operát a Ferencvá­rosról, akkor máris nekifognék. . ." Fülöp Kálmán boldog ember. Bol­dog, mert életében mindig azzal foglal­kozhatott, ami leginkább örömet oko­zott neki. Boldog, mert tíz évvel ezelőtt kohómérnök felesége egy aranyos kis­fiúval ajándékozta meg. Boldog, mert alaptermészeténél fogva egyszerűen kép­telen hosszabb távon a szomorúságra. Ezt is mosolyogva mondja: — Alapvetően romantikus és opti­mista ember vagyok. Hittel vallom, hogy az élet akkor is szép, amikor éppen csú­nyának tűnik! Lehetnek gondjaim, kisebb-nagyobb bánataim, de olyankor arra gondolok: süt a nap, vannak jó könyvek, itt a családom, vár egy jó tár­saság, győz a szeretett csapatom, tehát sokáig nem engedhetem meg magamnak a rossz hangulatot. És ugyanezzel a szemmel nézem a mérkőzéseket is. Meg­mondom őszintén, sokszor nagyon ne­hezen viselem el a közönség egy részét, mert olyankor szapulják a fiúkat, ami­kor azoknak a legnagyobb szükségük lenne éppen a bíztatásra! Emiatt több­ször is volt már nézeteltérésem a lelá­tón. .. Szeretem a játékosokat, és hi­szem, hogy ha kevesebb kritikát, és több jó szót kaptak volna az utóbbi tíz évben, akkor ma sokkal előbbre tartana a magyar futball! Nyíregyházán mostanság nagy siker­rel játsszák a Wolf Péterrel közösen írt rockoperát. Az előadás műsorfüzetébe Fülöp Kálmán a következő néhány mondatot írta a közönséghez: „Ha az ember valami belső sugallatra lelki kényszernek engedelmeskedik jó­kedvűen, szinte megszállottan, abból lesz a lelki-kényszermunka. Mint ez az előadás, amely szinte szerelemben fogant. Ezért is lett a címe: Ez aztán szerelem." Fenti néhány soron alighanem a sport világában is jónéhányan elgondol­kodhatnának egy-egy mérkőzésre való készülődés közepette.. . Zsiday István

Next

/
Thumbnails
Contents