Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 77. szám

Korongos tervek, célkitűzések ■í ^ft^^ik lehetnek egy csapat szurkolótáborá­ban a legveszélyesebb bel­ső ellenségek? Blum Zoltán edzőnk er­re 50 évvel ezelőtt így vá­laszolt: — Azok a drukkerek, akiknek mindig az a játé­kos jó, aki éppen nem ját­szik, akik tüstént ajánla­nak megfelelő csodabal­zsamot minden bajra, akik­nek a kisujjában van az egész fútba)/tudomány és akiknek legelső dolguk az, hogy keressenek egy fejet, amit le lehet nyisszantani a bűnbaknak kikiáltott nyakról. Amikor pedig a gyengeségi periódus szinte törvényszerűen bekövetke­zik, a vezetőségnek azt az igyekezetét, hogy ezt az el­kerülhetetlen hanyatlást minél szűkebb időtartamú­vá tegye — ezek a kívülről ható destruktőrök még „jóakaratú" súgdolózása- ikkal éket vernek játékos és játékos, játékos és tré­ner, játékos és vezetőség közé. Ezek a mondatok a Sport­hírlapban jelentek meg 1931. december 10-én. Pontosan 50 éve . . . JÉGKORONGCSAPATUNK BUDAPESTI BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI december 16. szerda: Ú. Dózsa—FTC december 17. csütörtök: FTC—Volán ' december 19. szombat: FTC—Ú. Dózsa január 6. szerda: Ú. Dózsa—FTC január 7. csütörtök: FTC—Volán január 9. szombat: FTC—Ú. Dózsa január 27. szerda: Ú. Dózsa—FTC január 28. csütörtök: FTC—Volán január 30. szombat: FTC—Ú. Dózsa február 17.szerda: Ú. Dózsa—FTC február 18. csütörtök: FTC—Volán február 20. szombat: FTC—Ú. Dózsa Ha egy utánpótlás edzőnek negyven játékosa kerül az élvonalba, s közülük tizenöt a válogatottnak is tagja lesz, akkor nem kétséges, hogy ez a szakember jól dolgozott az elmúlt években. Orbán György a Ferencváros jégko­rong szakosztályának vezető­edzője, a KSI-ben így tevé­kenykedett az elmúlt tizen­négy évben. Őt tekintik a ha­zai jégkorong egyik megszál­lottjának, azon kevesek egyi­kének, aki hisz abban, hogy felvirágzik egyszer ez a szép és érdekes sportág. — Milyen edzői képesítés­sel rendelkezik? — 1967-ben testnevelő ta­nári diplomát szereztem és szakedzői képesítést. 1977 és 1979 között Pozsonyban az elsőosztályú szlovák edzői tanfolyamot is elvégeztem. Oktatóm az a dr. Jan Starsi volt, aki a csehszlovák jég­korong egyik kiemelkedő egyénisége volt hosszú éveken át. Edzőként is nagyon elis­mert munkát folytat. — Beszéljünk most a Fe­rencvárosról. Először egy kel­lemetlen témáról, a fóti kité­rőről kell szólnunk. — Szerintem az emberek nagyon egyoldalú tájékozta­tást kaptak, s bizony nem is mindig a tényeknek meg­felelően. Ezek a játékosok igen is szeretik a Ferencvá­rost, a jégkorongért pedig élnek-halnak. Szót lehet ve­lük érteni, de csak abban az esetben ha partnernek tekint­jük őket. — Az a hír járta a csapat­ról, hogy cseppet sem köny- nyű közösség. — Az edzőnek mindig bonyulult a dolga, ez ilyen kenyér. Ahol huszonöt-har­minc játékossal foglalkozik a tréner, ott természetes, hogy van három-négy ne­hezebb fiú. Ezekkel is meg kell értetni, hogy fegyelem­nek kell lenni, mert egyéb­ként úrrá lesz az anarchia. Ha problémák vannak, ak­kor nem az a módszer, hogy tíz bajnokság után kicsinál­ják az egész csapatot. — Beszéljen arról a han­gulatról, ami ekkor uralko­dott a játékosok között. — Teljesen padlón volt a társaság, hetekig nem lehe­tett velük másról beszélni, csak a történtekről. — Mi hozta meg a fordu­latot? — Nagyon fájt nekik, hogy nem indulhattak a bajnokság­ban, ám az MNK meccseken jólesett nekik, hogy a Fradi közönség bíztatta régi játé­kosait, kedvenceit, annak el­lenére, hogy nem zöld—fehér, hanem fekete—sárga mezben léptek jégre. Ez feldobta az egész csapatot és én már tit­kon akkor abban reményked­tem, hogy a visszatéréshez nem lesz évekre szükség. Ma újra a régi, hagyományos ferencvárosi címeres dressz­ben játszhatnak, s nekik ez a legnagyobb boldogság. — Nem túl öreg ez a gárda? — A legújabb kanadai el­vek szerint ahhoz, hogy ütő­képes legyen egy csapat, egy- harmad részben idős, egyhar- mad arányban már érett, ta­pasztalt és végül egy harma­dában fiatal korongosokra van szükség, ugyanis így van a legoptimálisabb módon bizto­sítva a tapasztalatok átadása. Nálunk ez pontosan így van. — Mégis milyen a csapat- szellem? — Ritka az olyan együttes, ahol a közösségi lelkiismeret ilyen magasfokon van. Ezek a hokisták tudnak egymásért küzdeni, ezért nyerhettek az elmúlt évtizedben egymás után tíz bajnokságot. A fiúk kimondottan siker orientál­tak, tehát a siker a győzelem feldobja őket, meghatványoz­za az erejüket. — Mit vár az idei bajnok­ságtól? — Az Újpesti Dózsa sokkal erősebb és egységesebb, mint a korábbi években, a kitűnő szovjet hokista, a csapat jelen­legi edzője Vitalij Davidov, jól összehozta a lila—fehéreket. Ahhoz, hogy bajnokok le­gyünk, összeszorított fogak­kal kell küzdenünk, minden mérkőzésünkön. — A felkészülés garantálja a jó szereplést? — Ezen nem múlhat, úgy szárazon mind a jégen sokat és fegyelmezetten edzettünk. Persze a sikerhez szükségünk lesz az odaadó Fradi közön­ségre, akik bíztatásukkal, szurkolásukkal sokat tehet­nek a csapatért. 15

Next

/
Thumbnails
Contents