Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 77. szám
A pólósok csapatkapitánya hasáb Az FTC novemberi elnökségi ülésén három napirendi pontot tárgyaltak. Az atlétikai szakosztály jelenlegi helyzetéről, majd következett a nevelési irányelvek végrehajtásáról szóló beszámoló. Javaslat hangzott el az FTC szervezeti és működési szabályzatának módosítására is. Mint, dr. Kovács Imre az FTC elnöke elmondta, ezek a protokol- mentes munkaértekezletek nagyban segíthetik a színvonalas egyesületi munkát. A decemberi elnökségi ülésen a labdarúgószakosztály és az úszó-vízilabda szakosztály helyzetéről, eredményeiről tanácskoznak. * * * Az FTC elnöksége fogadást adott a női teke BEK ezüstérmes csapatunknak. Lányaink nagyszerűen szerepeltek az olaszországi küzdelemsorozaton és második helyük dicséretesen szép teljesítmény. Szép az a trófea is, amit a szervezőbizottság részükre átnyújtott. Archívumunkban sok más kupával együtt ez is megtekinthető. Jövőre a férfi csapat is a BEK mezőnyében vetélkedhet, hiszen nagy örömünkre idén ők nyerték a bajnokságot. A kiváló eredményt elérő szakosztályról a Fradi műsorlap 1982. évi első számában részletesen is olvashatnak kedves szurkolóink. * * * Az FTC szakszervezeti bizottsága az év végéhez közeledve a legifjabbakkal és nyugdíjasaival foglalkozott. A Fradi buszon a Kékestetői ÉDOSZ üdülőbe kirándultak a régi ferencvárosi dolgozók, valamint a szakszervezeti tisztségviselők. A kicsik télapó estjén a csokis tej és a kakaós kalács perceken belül gazdára talált. A legnagyobb sikert a gyerekek kedvence Váradi Hédi aratta. A művésznő kitűnő gyermekműsorát nem egyszer vastaps és élénk tetszésnyilvánítás szakította félbe. Szép estéjük volt gyermekeinknek ... Wiesner Tamás végtelenül szimpatikus, kitűnő humorú sportember. Öröm vele beszélgetni. — Mikor kerültél a Fradiba? — 1969. január elsején, a Központi Sportiskolából, bizony nem kis huzavona után. — No, mi történt? — Két helyre írtam alá: a budapesti Spartacushoz és a Ferencvároshoz. Ez annyit jelentett, hogy kis rosszindulattal el is tilthattak volna, hiszen a szövetség az ilyen lépést a mi sportágunkban is bünteti. Volt azonban egy ember, aki megmentett, kihúzott a csávából, a BTST egyik vezetője. — Hogy hívják ezt a sportvezetőt? — Losonci Tibi bácsi, klubunk jelenlegi ügyvezető elnöke vágta át ezt a bonyolult gordiuszi csomót, s a Fradiba irányított. Egy hét múlva már magyar válogatott voltam. — Tényleg hányszor szerepeltél a legjobbak között? — A válogatottsággal egész pályafutásom alatt nagy pechem volt. Az olimpiákat megelező évben mindig biztos csapattagnak, biztos utazó kerettagnak számítottam. Ám amikor München, Montreal és Moszkva előtt kihirdették a végleges csapatot, velem a szövetségi kapitány barátságosan kezet fogott, biztosított a barátságáról, de itthon hagyott. — Ennek ellenére gyakran játszották neked is a himnuszt. — Száztizennyolcszor, de legalább százötvenszer ültem a cserepadon. Nem akármilyen rekord! — Kanyarodjunk vissza 1969-hez. Milyen volt az akkori Ferencváros, kik játszottak abban a csapatban? — Szerencsém volt, mert még Bolvárival, Felkaival és Kárpáti Gyurival is vízbe szánhattam,, óriási klasszisok voltak. — Kik lettek a legjobb barátaid? — Szerencsés ember vagyok, mert nekem alig van ellenségem, haragosom a vízilabdázók között. Rengeteg barátom van, de közülük is a legkedvesebb Kiss Egon, aki először vitt le gyerekként az uszodába és Kárpáti Gyurika, a nagy példakép. — A saját korosztályodból kik a haverjaid? — Gerendás, Horkai és a focista: Nyilasi, Ebedli, Szo- kolai és Esterházy. — A legnagyobb nemzetközi sikered? — 1977-ben Jönköpingben Európabajnokságot nyertünk, ezt az aranyérmet tekintem játékos pályafutásom csúcsának, no meg az 1979-es Világkupát. — A Ferencvárossal is sok szép sikert értél el. — 1969-ben magyar bajnokságot nyertünk, Gyarmati Dezső edző irányításával. Később hatszor miénk lett a Magyar Népköztársaság Kupa. Két Szuper Kupát és három KEK-et nyertünk, ezzel is öregbítve klubunk nemzetközi rangját. — Milyen a mostani csapat? — Felkai László, amikor átvette a csapatot, nagyon nehéz helyzetben volt. A fiatal edzőnek egy eléggé szétvert társaságba kellett lelket öntenie, mert rövid idő leforgása alatt Gerendás, Steimetz, Bállá, Müller, Kohán ment el tőlünk. Ezért érzem egyértelmű sikernek, hogy a fiatal lényegében rutintalan csapattal idén ötödikek tudtunk lenni a bajnokságban. A lehetőségekhez képest egy harcos, lelkes gárda jött össze. — Vannak-e reményteljes fiatal tehetségek? — Igen, Varga Jancsi, Molnár Robi, Ambrus Tamás és Rusz Zoli a következő évtized Ferencvárosának lehet az erőssége. — Mi kell ahhoz, hogy a jelenlegi együttes még eredményesebb legyen? — Néhány tapasztalt idősebb vízilabdázót kell igazolnunk, olyan pólósokat, akik nem ijednek meg a tétmérkőzéseken sem. Minden reményünk meg van rá, hogy végre az átigazolási terveink is sikerülnek. — A szakvezetéssel kapcsolatban is rebesgetnek bizonyos dolgokat. — Igen, én is hallottam, hogy Laky Károly az 1964- es tokiói olimpiai bajnok együttes szövetségi kapitánya, aki hosszú évekig Kubában dolgozott, hozzánk szerződne szaktanácsadónak. Nem tudom, hogy sikerült-e a mesterrel megegyezni? Mindenesetre nagy dolog lenne, mert óriási szaktekintély. — Hány éves vagy most? — Harmincegy. — Mik a terveid? — Addig akarok játszani, amíg a Ferencvárosnak szüksége van rám, utána pedig edzősködni szeretnék. — Van oktatói papírod? — Elvégeztem a TF-en a négy éves szakedzőit, most már hivatalosan is értek a vízilabdához. Tervem, hogy mint edző a Fradinál kamatoztassam mindazt, amit hosszú évek alatt tanultam edzőimtől, játékostársaimtól. — Mással is gondolsz a jö- vődre? — Nyitottam egy sportboltot, nem véletlenül itt a kilencedik kerületben, a Ráday utcában. A zöld—fehér hívek ismernek engem, tudják, hogy a vízben is megbízható voltam. Egyébként mindig tartok zöld—fehér melegítőt. Gy. A. a
