Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 76. szám
héz útviszonyok mellett is időben Ostravába érjünk. Már mindenkin kitört a „meccsláz", de végül megérkeztünk utunk tulajdonképpeni céljához. A stadionban valamennyien éreztük, „idegenben" vagyunk. Óriási hangzavar, általános bizakodás és nyirkos, ködös idő fogadott bennünket. A pályán történteket a TV-n keresztül mindenki látta, így Önök is; velünk együtt egy szomorú tény részesei voltak. Csak mi közelebbről láttuk, és az ilyen mindig szívszorí- tóbb. Szívszorító volt azt is látni, ahogy a Fradi busz eleje kinézett. A szálló előtt állt, amikor vandál kezek, szélvédőjébe parkolást jelző oszlopot vágtak. Az óriási csörömpölésre a játékosok is kiszaladtak az étteremből és bizony a Nyilasi, Szokolai, Ebedli trió alapos „pusztítást" végzett a hatszoros túlerőben lévő ostravai huligánok között. A rendőrök így hamar lefülelhették az „üvegtörőket", de sajnos a város más pontjain is hasonló esetek történtek. Hazafelé jövet láttuk, amint az egyik szurkolókkal teli buszban az üveg helyét — ponyva borította. Az ostravai vezetők őszintén sajnálkoztak a történtek felett, hiszen ők aztán vendéglátásból tényleg jelesre vizsgáztak. Minden kívánságukat teljesítették, még a stadionban is külön Fradi vendégszobát létesítettek! Másnapra a Fradi buszt is rendbehozták, így néhány órás késés után a csapat is hazaindulhatott. Bizony ilyen szituációkat teremthet a kölcsönös vandalizmus. Mert nem szabad elhallgatni a szomorú tényt: a budapesti mérkőzés idején a csehszlovák autóbuszok és személykocsik tucatjával ugyanez történt! Azok a felelőtlen részeg vandálok akik Budapesten törtek-zúztak, sajnos nem gondoltak arra, hogy tettüknek azok isszák meg a levét, akik mindenben ártatlanok. Például az az idős házaspár aki személykocsijával elől-hátul teljesen kitört (!) üveggel jöhetett csak lépésben hazáig . . . Szerencsére a mi buszunk — a Cooptourist vezetőinek nem kis megkönnyebbülésére — sértetlenül tért haza. Csodálatos szép hegyek, völgyek, patakok mentén tettük meg túránk befejező részét. Szikrázóan sütött a nap, a természet tán így akart kárpótolni utunk egyetlen szomorú napjáért .. . A határon gyorsan elintézték a formaságokat és máris magyar földön voltunk. Úgy búcsúztunk, ahogy igaz fradistákhoz illik: — Viszontlátásra a következő mérkőzésen! Mert az élet nem áll meg, jönnek az új és új mérkőzések, az új lehetőségek. A fájó vereségek tényként megmaradnak, de érzelmeink változatlanok. Az ostravai kudarcot követő FTC—Tatabánya mérkőzésen Lakat T. Károly, a Népsport újságírója merengve mondta az ötödik ferencvárosi gól után: — Ilyenre csak a Ferencváros képes! Minden csúfos bukásából feltámad, önmagát újítja meg szinte napok alatt. Ez egy óriási erő. A nehézségek minden klubnál, így nálunk is adottak. Talpra állni, új sikereket elérni — ez a szakvezetéstől, játékosoktól és részben a szurkolóktól is függ. A realitások talaján maradva bízzunk az eljövendő jobb eredményekben, hazai és nemzetközi győzelmekben. És talán jövőre a kiutazó szurkolókat már nem csak az egyesület hajdani sikereire lehet emlékeztetni, hanem az éppen pályán lévő Ferencváros győzelmének is részeseivé válnak. Nagy Béla A Fradi a második otthonom volt Az október 12-i programunkat Gyenes András így kezdte: — A Sporttörténeti stúdió keretében arra törekedtünk, hogy olyan személyiségeket hívjunk meg, akik számunkra emlékezetessé tették a pályán az elmúlt évtizedeket. Most Rákosi Gyula a vendégünk, akiről ilyen jelzők jutnak az ember eszébe: szív, lélek játékos, kéttüdejű labdarúgó — egyszóval minden ami a Fradi szívvel együtt jár. Egy olyan játékosegyénisége a Ferencvárosnak, aki azt hiszem példa lehet mindenki számára. Ma már egyre kevesebb az ilyen csupaszív labdarúgó. Gyula, te mondtad, hogy te voltál a pályán az „iparos". — Természetes, hogy csak „iparos" lehettem, hiszen olyan nagytudású labdarúgó, mint mondjuk az Albert mellett, nem is lehetett ez másként. Mi elismertük Flóri tudását és mindenben „alájátszottunk". Bár most is így tennének a fiatalok. Most azonban sokszor mindenki csak dolgoztatni akar, dolgozni annál kevesebben. — Te mikor kezdtél el „dolgozni", azaz mikor mutatkoztál be a Fradi első csapatában? — 1957-ben a Flaladás ellen. Kikaptunk, de én góllal mutatkoztam be . . . — Életed élményei, leg-ek? — Az 1962—63-as bajnokság óriási élmány volt. Ma is megdobogtatja a szívem amit akkor éreztem amikor az ünneplő tízezrek előtt körbefutottuk a Népstadiont. . . A gólok közül az egyik Tatabányán lőtt a legemlékezetesebb 1964-ben ezzel nyertük a bajnokságot, azaz, ahogy akkor írták, pont került az i betűre, vagyis biztos lett az elsőségünk. Az első külföldi túra is örökké emlékezetes. Csapatunk az angol—német túrán nem szerepelt valami kiválóan, de mi Kárpáti Marcival, újonctársammal így is nagyon boldogok voltunk, hogy egyáltalán résztvehettünk. Még az sem bántott bennünket, hogy az „öregek" este nem vittek el bennünket moziba, hanem a szerelést ke'lett összeraknunk. Tudom ez ma már hihetetlen, de így volt. Egyébként hosszú pályafutásom alatt úgy érzem nem sok haragost szereztem, legjobb barátom pedig a Flóri volt. Hej, azokat a benyesett labdákat de sokat gyakoroltuk, bizony sokszor még edzés után is. — Amikor abbahagytad a labdarúgást korainak érezted? — Ez akkor nem csak az én problémám volt. Kikiáltottak bennünket (Mészöly, Farkas, Albert stb.) öregnek és ezt a közönséggel is elhitették. Bizony még egy-két évet én is eljátszottam volna. Nekem egyik pillanatról a másikra végbement a visszavonulásom. Az ifinél edzőt kerestek és a lehetőséget úgy éreztem nem szabad kihagyni. így továbbra is a Fradinál maradhattam . . . Más csapathoz pedig nem akartam menni játszani. Tehát úgy érzem, hogy idő előtt visszavonultunk és így a fiatalok nem tudták tőlünk a stafétabotot átvenni, mint ahogy mi vettük át annakidején Rudaséktól, Kispéteréktől. — Mit jelent a Fradi számodra? — Mindent! Második otthonom volt. Amit elértem azt mind az FTC-nek köszönhetem. Régen olyanok voltunk, mint egy nagy család. Ma már ritkábban találkozunk. Sokszor csak az egykori játékostárs temetésén, mint legutóbb szegény Vilezsál Őszién . . . — Ezt a stúdiót azért hoztuk létre, hogy ne csak ilyen tragikus eseteknél találkozzunk, hanem hogy élő kapcsolat alakuljon ki egykori játékostársak, szurkolók, napjaink fradistái között is. Ezért is örülünk, hogy eljöttél és személyedben egy olyan labdarúgót is köszönthetünk, aki szép szenvedélye révén még képekkel is tudja illusztrálni mondanivalóját. — Igen, a dia gyűjteményem jó 20 év anyagát rögzíti, a világ sok táján megfordultam és sok kis emléket „lediáztam". Most ezekből fogok Önöknek egy közel 1 órás összeállítást bemutatni. És Rákosi Gyula elkezdte a szebbnél-szebb színes diák vetítését. A kísérő szöveget pedig egy világlátott ember szellemes mondatai adták, aki előadásában elkalauzolt bennünket Amerikától—Japánig, Afrikától—Ázsiáig. Sok régi játékos egykori arcát láttuk, az emlékek sokaságát idéztük fel. Szép volt, és köszönjük. Gyula! 15
