Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 76. szám

Újoncok

TALALKOZASA A STÚDIÓ TAGJAIVAL

Zsúfolásig megtelt a Ferencvárosi Torna Club tanácsterme azon a hétfő délutánon, amikor Novák Dezső vezetőedző és Havasi Mihály a labdarúgó szakosztály technikai vezetője az FTC Sporttörténeti Stúdió tagjainak bemutatta az újonnan igazolt játékosokat. A szurkolók minden kérdéséből, érdeklődéséből kiderült, hogy milyen hallatlan nagy szeretettel és örömmel fogadják újoncaikat itt az Üllői úton, de az is, hogy mennyire leikükön viselik a fiatalemberek további pályafutását. Próbáljuk rekonstruálni milyen kérdések is hangzottak el. Először Novak Dezsőt fogták valla- tóra, amikor azt tudakolták, hogy vajon hogyan képzeli a csapatépítést.

— Mindenképpen be akarom tartani a fokozatosság elvét, — mondta a vezetőedző, majd így folytatta: — A fiataloknak sem tenne jót, ha egyik pillanatról a másikra egyszerre négy-öt újonccal állnánk ki. A tűzkeresztségen lehetőség szerint úgy essenek át, hogy a tapasztaltabb játékosok levegyenek valamit a felelősségből a vállukról és ne szakadjon a nyakukba egyszeriben annak a terhe, hogy egy fővárosi nagycsapatban játszanak.

— Kit milyen poszton kíván játszatni?

— Pölöskei elsősorban baloldali középpályásként nyújthatja a legtöbbet, hiszen munkabírása, a pályán való gondolkodása predesztinálja arra, hogy irányítója legyen a csapatjátéknak. Szántó a védelem szinte minden posztján kiemelkedő játékra képes. Beles Feri nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkezik, ám vannak alapvető helyezkedési problémái, ezért nagyon óvatosan csínján kell vele bánni. Szélső hátvédban és beállósban bármikor a csapat rendelkezésére állhat. Kvaszta Lajos gyors, robbanékony, ám olykor elég félszeg a pályán. Technikai képzettsége miatt, ha megerősödik, még nagyon sok örömet okozhat nézőinknek. Szabadi László rendkívüli módon érzi a kaput, de ahhoz, hogy igazán hasznára legyen aFerencvárosnak, le kell higgadnia, meg kell szokni az új környezetet. Fejjel és lábbal egyaránt egy pillanat alatt gólveszélyes helyzetet tud teremteni. Ezek olyan adottságok, amelyeket nagyon meg kell becsülni a magyar labdarúgásban.

— Az elmondottak után mennyire akarja átformálni a tavalyi bajnokcsapatot?

— Nem vagyok türelmetlen. Akkor nyúlok egy-egy fiatalhoz, hogy ha az idősebb játékos tartós formahanyatlása ezt szükségszerűvé teszi. Ez persze nem jelenti azt, hogy valamiféle félreérthető előjogok vannak. Senkit sem hatalmaz fel elbizakodottságra az, hogy korábban mit és mennyit tett a csapatért. Vannak elgondolásaim, amelyeket szeretnék megvalósítani, de ismétlem, nem pánikszerűen, hanem akkor, amikor időszerűvé válnak. Egy biztos, Pölöskeinek és Szántónak már biztos helye van a kezdő csapatban.

— Annakidején 1961-ben, amikor Ön ide került a Ferencvároshoz, a Szombathelyi Haladástól, nehéz volt a beilleszkedés vagy köny- nyű?

— Az olimpiai és a nagyválogatottban nagyon jó barátaim lettek a Fradi-játékosok, így nyugodtan mondhatom, hohy nem jöttem idegenként. Mégis azt kell mondanom, hogy egy vidéki labdarúgót, legyenek a körülmények bármilyen kedvezőek is, a környezet- változás, a sok-sok új emberrel való találkozás leginkább lelkileg megviseli, igénybe veszi. Játékosként Albert, Dalnoki, Mátrai, Vilezsál

és Fenyvesi között nekem könnyű helyzetem volt. Mert egyemberként álltak mellém, s egyetlen percig sem úgy kezeltek, mint egy zöldfülűt, hanem olyan emberként, akire szükség volt az Üllői úton, akit már két évvel korábban hívtak, és akit örömmel fogadtak. Én magam hasonló érzésekkel léptem át a Fradi-pálya kapuját.

Havasi Mihály technikai vezetőtől az igazolások felől érdeklődtek, az erősítések hátterét akarták megismerni a szurkolók. Ó így válaszolt:

— Az a véleményem, ami nagyon sok Fradi-szurkolónak, hosszú évek óta nem sikerültek így erősítési terveink. Lényegében csak egyetlen egy elképzelésünk nem valósult meg, a dunaújvárosi Sulija ügyében nem tudtunk dűlőre jutni. Az egész labdarúgó szakosztály, vezetés egyemberként dolgozott azon, hogy a ma körünkben ülő fiatalok itt legyenek, a mi nagycsaládunkhoz tartozzanak. Kiss László, Éry József, Szigeti Ferenc és Monostori Karcsi bácsi csakúgy, mint a klub ügyvezető elnöke Losonci Tibor több száz kilométert autózott azért, hogy minden érdekelt klubban szót értsünk, és a fiatal labdarúgókat meggyőzzük arról, hogy fejlődésük érdekében szükségszerű, hogy a Ferencvároshoz igazoljanak. Olyan összehangolt munkát tapasztaltam, amelyre megmondom őszintén, még sohasem volt példa. Mindenki pontosan az eredeti elképzelések szerint járt el, fáradtságot nem ismerve szívén viselte a szakosztály ügyét. Ennek eredménye az, hogy lényegében maradéktalanul megvalósultak terveink, és erősödött játékos-állományunk. Még valami, a szakosztályvezetésen belül mindenki tisztelte a másik munkáját és senki nem nyúlt át a másik feje felett. Novák Dezsőről sem szabad elfeledkeznünk. A vezetőedző amellett, hogy tulajdonképpen szabadságon volt, szinte végig rajta tartotta a szemét az átigazolásokon és egytől-egyig valamennyi új fiúval leült beszélgetni, tisztázta vele elképzeléseit és mindazokat a lehetőségeket, amelyek megnyílhatnak a tehetséges labdarúgók előtt.

Szabadi Lászlót beceneve felől fagatták a szurkolók, továbbá családi körülményei felől érdeklődtek.

— Már az első napokban rámakasztották a „Csávó" becenevet, nem haragszom érte, mert tudatában vagyok annak, hogy a játékosok csak azt „keresztelik el", akit befogadnak, aki a közösséghez tartozik. Egyébként nős vagyok, néhány hónappal ezelőtt mondtam ki a boldogító • igent. Úgy, hogy ebben az évben minden összejött, megnősültem, a Fradihoz kerültem, most már csak rajtam múlik, hogy valóban maradéktalanul boldog ember legyek.

Beles Ferenctől arra vártak választ, hogy szerinte hol van lehetőség arra, hogy gyökeret eresszen a Fradi első csapatában.

— Korai a kérdés, mert egyszerűen még azt is meg kell emésztenem, hogy itt vagyok, hogy NB l-es játékos lettem. Kecskeméten a védelem minden posztján játszottam, de az egészen más volt, hiszen az NB II összehasonlíthatatlanul kevesebbet kíván úgy edzésmunkában, mint játékkészségben a labdarúgóktól. Nem töröm azon a fejemet, hogy kinek lehetek leginkább versenypartnere a régi játékosok közül. Ez legyen a vezetőedzőnk, Novák Dezső gondja, no persze, mindez csak akkor jelenthet számára fejtörést, ha én magam is olyan teljesítményt nyújtok, úgy játszom.

hogy versenyre kényszerítsem valamelyik játékostársamat.

Kvaszta Lajostól a Csepel elleni bemutatkozás hátterére voltak kíváncsiak, arra a pályafutását eldöntő pillanatra, amikor először húzta fel a címeres Fradi-mezt.

— Amikor először fogtam kezembe az öltözőben a mezt, körbenéztem, hogy senki ne vegye észre, és megsimogattam, sőt nem szégyellem, meg is csókoltam. A Csepel elleni bemutatkozás jól sikerült, hiszen az egész csapatnak ment a játék. Mindenesetre a lehetőségek kapujában állok, és ezzel legjobb tudásom szerint élnem kell.

Pölöskei Gábortól arra voltak kíváncsiak, hogy mit jelent a közönség bíztatása az Üllői úton.

— Mint Rába ETO-játékos, már tapasztaltam ezt a korábbi években. Meg kell mondanom őszintém, amikor a Fradi-közönség rákezdett kedvencei bíztatására, akkor nekünk inunkba szállt a bátorság. Amennyire akkor a hátrányát éreztem annak, hogy tíz-tizenötezer ember torkából száll a bíztatás, a Hajrá Fradi!, az annyira felemelővé, nagyszerűvé teszi azt a pillanatot, amikor az ember már ferencvárosi játékosként érzi maga mögött a közönség szeretetét. Szárnyakat ad, hajtja-űzi a labdarúgót, egyszóval atmoszférát teremt, olyan légkört, amelyben semmi más nem jut az ember eszébe, csak a győzelem. A Budapesti Honvéd elleni első gólom után, amikor felém szállt a közönség hálája, madarat lehetett volna velem fogatni.

Szántó Gábortól azt tudakolták a Sporttörténeti Stúdió tagjai, hogy számára mit jelent a Fradiban játszani, és milyen a pillanatnyi csapatszellem?

— Nekem mindaz eszembe jutott, mindaz ami gyermekkoromtól kezdve felhalmozódott bennem a Fradival kapcsolatban. Nagy játékosok neve, Alberté, Szűcsé, Mátraié, Pán- csicsé, Nováké, Rákosié, azok a csaták, amelyeket a Fradi Diósgyőrben vívott, az egyesület múltja, dicső hagyományai, a lelkes és odaadó közönség, egyszóval minden, ami gondolatban ehhez a klubhoz kapcsolódik. Számomra a Fradiban játszani egyet jelent az álmok megvalósulásával. Kétségkívül biztos, hogy ebben a patinás klubban, jobb játékossá válhatok, méginkább elérhetőbb közelségbe kerül a korábban már kiérdemelt válogatott mez. A csapatszellemről pedig elég, ha annyit mondok, nincs áskálódás, nem folyik az újoncokkal szemben sem semmilyen intrika! Korrekt versenyszellem alakult ki, amelyből érzésem szerint hamarosan a csapatnak lehet haszna, mert olyan ütőképes gárda alakulhat ki, amely versenyben lehet az újabb bajnoki címért.

Gyenes J. András

)

A FRADI MŰSORLAP 73. számában kezdtük el ismertetni az elmúlt két évtized NB l-nek statisztikai összefoglalóját. Élénk érdeklődést kiváltó adattárunk — a stúdió célkitűzéseinek megfelelően — ezúttal is megtalálható lapunkban. Rá adásul éppen ferencvárosi sikereket mutatnak a „száraz számok" . ..