Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 76. szám

A tavaszi FTC - Nyíregyháza mérkőzésen történt... A kapufa tövében értem földet Ahogy egyre több meccs marad az ember háta mögött, úgy szelektál az emlékezőtehetsége. A jellegteleneket lassan elhagyja s csak a lát­ványos emlékeket raktározza. Legalábbis nagy összeségében véve. Más kérdés az, hogy sok­sok játéknak akadnak olyan mozaikjai, ame­lyek úgy töredékükben is rögtön képet adnak arról a kilencven percről. Mivel a nyíregyházi gárda meglehetősen fiatal tagja a labdarúgó él­vonalnak, túl sok találkozásom nem volt a sza­bolcsi labdarúgókkal, mégis kapásból tudok mondani egy kedves emléket egy meccsünk­ről. A kellemes emlék pedig egy gól. Egy szá­momra nagyon szép, nagyon emlékezetes fe­jes. Rúgtam én, meg fejeltem is annak előtte nem egyszer a hálóba, mégis erre a pillanatra megkülönböztetetten gondolok vissza. Onnan kezdeném, hogy nemrég kerültem akkor vissza a kezdő csapatba. Súlyos boka­sérülést szenvedtem, elég sokat kihagytam, így aztán időbe telt, amíg ismét összeszedtem ma­gam, míg elértem oda, hogy egy-egy rúgó mozdulatra nem kezdett sajogni a lábam, hogy már bírtam a terhelést, a sok futást s már nem vettem vissza a lábam, ha rúgásra lendült a rám támadó ellenfél lába. Ami az ellenfelet illette, nos az őszi talál­kozón, Nyíregyházán már bemutatkoztak. Megmutatták milyen hallatlan lelkesek, ener­gikusak, küdzőképesek, hogy nem állnak meg egy percre sem. Akkor onnan csak óriási küz­delem árán tudtuk elhozni a két bajnoki pon­tot. Nos az Üllői úton is a várakozásnak meg­felelően, nagy akarással harcolt a nyíregyházi együttes s hiába támadtunk többet, az első félidő gól nélkül telt el. Szünet után Nyilasi Tibi kétszer betalált, de még ez sem törte meg a lelkes ellenfelet. Ami engem illet, éreztem, hogy jó már a lábam s ha tehettem, mentem én is fel támadni. A mérkőzés hajrájában is így volt ez. Amikor Murai meglódult a jobb szélen és is megindultam „balkötőben". Remekül jött a beadás, de csak úgy értem el, hogy egy jókora lendülettel előre dobtam magam. Nagyszerű találkozás volt végülis a labdával, az is, én is röpültünk a háló felé. A labda be­ment, én a kapufa tövében értem földet. De jó is volt megint harcképesnek lenni s a visszaté­rést góllal ünnepelni. . . Külön boldogság volt számomra, hogy az akkor öthónapos fiam először volt mérkő­zésen, és ezt én góllal ünnepeltem. . . FTC csere: ______________________ N YÍREGYHÁZA csere:_____________________________________ j átékvezető:. _______góllövök:----------------------­p art jeliök:_______________végeredmény:— 3

Next

/
Thumbnails
Contents