Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 75. szám

A mi játékosunk.

MflVV«l IIJOZJEF

„Gyerekei" kifejezetten szeretik. Mind a tízegynéhány. Ha magyaráz, ha oktat, ha egy-egy gyakorlatot bemutat nagy figyelemmel kísérik szavait, mozdulatait, amit kér, azt megcsinálják, ha tanácsot ad, megfogadják. A legvásot- tabbakkal is mindig szót érts mindezt egyszerűen azért, mert igazán közel állnak a szívéhez azok az apró ember- palánták, érti a nyelvüket, sohasem morózus, türelmetlen velük szemben s nem sajnál sem időt, sem fáradságot tanításukra. Ha valaki délutánonként meg akarja találni Fenyvesi II Józsefet, a Ferencváros egykori csatárát, az apró srácok között lelheti fel a Népligeti Ganz-MÁVAG pályák egyikén. Amint éppen futballt tanít.

Egy ilyen hétközi foglalkozás után ültünk le beszélgetni.

— Mikor is búcsúzott el a Ferencvárostól? — indítottuk az eszmecserét.

• 1966-ban már itt játszottam a gépgyáriaknál, az azt megelőző három esztendőt viszont az Üllői úton töltöttem s nagyon jó szívvel emlékezem életem ezen időszakára.- Miért nem maradt tovább is a zöld—fehéreknél?

• Azokban az években alakult ki az a kitűnő társaság, melyet Albert, Varga, Rákosi s még több nagyon tehetséges játékos neve fémjelez. Nem volt nehéz felmérnem a helyzetet, hogy ők jobi bak, hogy egyre nehezebb velük tartani a lépést. így is játszottam közöttük jóegyné- hány meccset s nem kell hangsúlyoznom milyen remek partnerek voltak. Eljöttem hát a klubtól s a szomszédba, a Ganz-MÁVAG-hoz vezetett

az utam, itt futballoztam 1972-ig. Akkor abbahagytam az aktív játékot s megbíztak a serdülő csapat edzéseinek vezetésével.

— Hány éves volt ekkor?

• Harminckettő.

— És nem hiányzott utána a futball?

• Dehogynem. Tulajdonképpen ez is hozzájárult ahhoz, hogy két év múlva, 1974-ben újból edzésbe álljak s megint beszálljak az NB II- es csapatba.

— Hogy történt mindez?

• Kiesésre állt az együttes s az akkori edző, Mészöly Kálmán átjött a nagyok öltözőjéből s rábeszélt, hogy kezdjem el újra az edzéseket.

— Könnyen ment a dolog?

• Mármint az újrakezdés? Nos, túl sokat nem gondolkoztam. Kálmán azt mondta, hogy szükség van rám, hogy biztos abban, hogy hasznára leszek az együttesnek, hogy segíteni tudok, így aztán természetes, hogy ráálltam. Újból nekiláttam a munkának s tavasszal már beszálltam a kezdőcsapatba. Négy mérkőzést követően sajnos megsérültem, méghozzá komolyabban, úgy, hogy csak az utolsó három összecsapáson tudtam ismét csatasorba állni. Egy volt viszont itt a lényeg: a Ganz végülis bentmaradt.

— Mit szóltak a gyerekek, a serdülő csapat játékosai, amikor mesterük elköszönt tőlük azzal, hogy visszamegy futballozni?

• Semmit. Aranyosak voltak, s kijártak szurkolni nekem, s ha jól ment az edzéseken gratuláltak is. Ugyanis akkor sem adtam át őket más edzőnek, hanem továbbra is én foglalkoztam velük, mindössze annyi volt a különbség, hogy ettől kezdve társadalmi munkába edzősködtem csupán. A játékosedző mint olyan már nem létezett, tehát még mellékfoglalkozásban sem csinálhattam. Viszont

nem volt szivem átpasszolni kis embereimet másnak, így aztán ha nehezen is, de ösz- szeegyeztettem a két „szakmát". Inkább kevesebbet jártam a felnőtt csapathoz edzeni s elvégeztem önszorgalomból a kicsik foglalkozása után amit kellett, de maradtam velük továbbra is.

— Közel tíz esztendeje okít a legkisebb futballista palánták között. Kielégíti ez a feladat, nem vágyik jelentősebb edzői babérokra, felnőttjátékosok között?

• Egyáltalán nem. A képlet egyszerű, szeretem amit csinálok, szeretem a gyerekeket, nekem öröm velük bajlódnom. Jóleső érzés látni egy idő után, hogy mivé lesznek az eleinte nem egyszer csetlő- -botló emberkék, hogy ha az ember törődik velük, ha kellő türelemmel s kitartással foglalkozik ezekkel a gyerekekkel, akkor munkája nem hiába való.

— Milyen eredményei vannak a Ganz-MÁVAG serdülő 11 l-nak?

• Voltak nagyon jó évjáratok, így aztán mindhárom nemesfémből kerültek bajnoki érmek. Voltunk harmadikak, másodikak és elsők is már.

— Nem kíván főfoglalkozású edző lenni?

Rázta a fejét.

• Nincsenek ilyen terveim. Főiskolát végeztem, üzemmérnökként dolgozom a Ganz-MÁVAG-ban, mindezt nem akarom feladni az edzők oly sokszor megkeseredő kenyeréért.

— Régi klubját is látogatja? A Ferencvárost?

• Hogyne. Ha időm engedi még az NB l-es csapat mérkőzéseire is kilátogatok, ezen kívül játszom az öregfiúk csapatában. És még ma is jóleső érzés a zöld—fehér mezbe belebújni.

A régi f rád istákkal ez zömmel így szokott lenni...

V.S.

COOPTOURIST