Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 41. szám

aland Genovában

(

[

tek. Már nem volt láthatár, nem láttuk a világító torony karcsú alakját sem, semmi nem volt, csak sötét felhők és ferdén repkedő hosszú szárnyú madarak családjához tartozó sirályok, amelyeket a félelem szemünkben méteres nagyságú albatroszokká varázsolt.

Szitált, majd megeredt az eső. Úgy éreztük vízzé vált az egész világ. Megindult a gondolattársítások tömege. Hol élesen, hol árnyékoltan jelent meg minden. Feltódultak az emlékek láncolatai. Számvetés volt ez az élettel, számvetés a halállal. Csupán a képzetek világa volt az egyetlen erősítő gyógyír. Egyetlen téves mozdulat az egyensúly felbomlását eredményezte volna, de a valóságos arányokat tudva elveszett volna az erő, az öntudat és az akarat, mindezek nem hagytak cserben bennünket. Beigazolódott, hogy az életet csak az érdemli meg, aki harcolni tud érte. Csak ki a partra, földet látni és azon megpihenni, de most úszni . . . úszni . . . úszni . . . Milyen más most az ég és milyen volt, amikor a vízbe ugrottunk. Itália csodálatosan szép, utolérhetetlen kékségű ege — innen az olasz kék név — hívogatóan tekintett le ránk akkor és el is csábított bennünket. Az összenyomott légréteg lefelé nyomott mindkettőnket, majd fenn voltunk és az ott tüdőnkbe szívott levegő elegendő volt a mélyben, majd meglovagoltuk a hullámokat és a „hegy tetején" következett újra a lélegzetvétel. A hullámok - minden érzéki csalódás nélkül állíthatjuk — több méter magasságúak voltak. Szét-szét loccsant a tajtékzó hullám és mi a nehézségi erő alapján a taréjból újra bekerültünk a vízbe, a mélységbe, amely mellett nem sok kellett, hogy temetőnkké váljék. Nem így történt. Hogy milyen összetevői voltak annak, hogy csak majdnem így történt, azt nem lehet tudni.

Milyen más volt a víztömeg, amikor a „delfinek" fejest ugrottak a sima, kesernyésen sós folyadékba, amelynek középmélysége a számítások szerint a kérdéses helyen 1500 méterre volt tehető. Milyen más volt az indulásnál a tenger vízének a színe. Akkor a halvány zöldtől a smaragd zöldig, az árnyékos oldalon bíbor vörösbe játszott és most érzem igazán, hogy ezek a színek is csábítóak voltak, de a viharban fehéres zöldtől tajté- kozva elviselhetetlen sötétbarna árnyalattá változtak. A felkorbácsolt, hullámzó víz függélyes fel és lefelé való mozgást vett fel, de a szél irányában is haladt. Szerencsénk volt, hogy a tengerparti szelek állandó tulajdonsága, miszerint nappal a tenger felől fújnak, éjjel ellenkezőleg a szárazföld felől. Ez volt az a szélnyomás, amelynek ereje, szerénynek nevezhető magunkéval együtt és vitt bennünket kifelé.

Az élet fogalmának meghatározása a mozgásban mutatkozott, amely csak részben függött a mi akaratunktól és ha erre gondoltunk volna, életfánkat lassan-lassan leveleden ágnak lehetett volna vélni. Nem, nem gondoltunk mi erre. Nem gondoltunk mi erre csak menekülni a tátongó hullámsírból, amelynek hullámai csak úgy játszadoztak velünk, dobáltak fel-le, ide-oda, mint mi tettük a labdával a nyugodt vizű uszodában és mint a gyermek teszi megunt játékával. Az észak felé áramló szél által korbácsolt kegyetlen hullámok nem törődtek velünk.

Teljesen kilátástalan volt a vízben a helyzetünk. Magunkra voltunk hagyatva, még egymást sem segíthettünk, néha-néha bukkant fel a fejünk és leolvastuk tátongó szájunkról, hogy most mi kiáltottuk azt, hogy „hello-hello" de a tornyosult hullámok elnyelték hangunkat.

Kann Frigyes Ferenc

(Folytatjuk)

Tepszics

tem. A pályán ez is elmúlt. Úgy ment a játék, ahogyan elképzeltem.

Hamarosan meghívtak az Utánpótlásválogatottba, a románok elleni EB selejtező mérkőzésre. A nagy-nagy álom pedig már nem késett soká: tagja lettem a magyar válogatottnak is! Kicsit váratlanul jött ugyan a meghívás, hiszen már más „programom" volt. De hagytam csapot-papot, hogy a bécsi osztrák—magyar résztvevője lehessek. Az történt ugyanis, hogy a mérkőzés utáni napra volt kitűzve az esküvőm, délután 5-re. Ha a csapattal együtt utazom haza csak 6 órára érkezem meg — így mit tehettem mást: egyedül vonatra ültem és „már,, 4 órakor betoppantam a saját esküvőmre. Menyasszonyom már fehérben volt, de fehér volt a násznép is az izgalomtól, hogy a vőlegény megérkezik-e időre

Visszatérve a focira, bizony van mit kijavítanom. Akár hiszik, akár nem — a Videoton mérkőzés után az egyik étteremben a pincér nekem mondta el nagy bőszen, hogy milyen rossz volt az a Tepszics. Én csak bólogattam — mert igaza volt. Bizony újonc koromban sokkal jobban játszottam, mint most az elmúlt hetek néhány mérkőzésén. Remélem, hogy hamarosan elérem „újonc formámat!" Mert szeretem a sikert, szeretem a jól végzett „munka" után a szurkolók ütemes tapsát, a fiatalok „Gyertek ide! Gyertek ide!" kiáltását. Valaha kis gyermekként én is így köszöntöttem a „nagyokat" — és most én is szeretnék örömet okozni. Sokat és sokaknak. Valamennyi fradistának ..

Lejegyezte: Nagy Béla