Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 74. szám

A mi játékosunk volt

KOCHS GVÖRGV

(Kiscsapatból, Erzsébetről, az EMTK-ból került az Üllői útra Kocsis György. A kemény, csupaszív s mindig küzdő, hajfó labdarúgó öt évig játszott a Ferencváros színeiben.)

— Honnan számítod kötődésed az FTC-hez? — Ezzel a kérdéssel kezdődött az interjú az egykori Fradistával.

• Onnan, amikor először megmásztam a régi pálya végén a jegenyefát. Mondanom sem kell, kis srác voltam akkor s kellő áhítattal ácso- rogtam a stadion előtt. Bent- ről húszegynéhányezer ember hangorkánja csapott meg, szinte húzott be a pályára s nekem nem volt sem pénzem, sem jegyem. Pénzem persze hiába lett volna, mert a belépők mind elkeltek, dugig volt a lelátó, tehát maradt két választás. Vagy hazamegyek anélkül, hogy látom a mecsKocsis György (a kép előterében) az 1963-as bajnoki vacsorán

eset, vagy irány a palánk. Természetesen az utóbbi mellett maradtam s az egyik jegenyéről élveztem az izgalmas játékot. Később még akadt „jegenyés" mérkőzés, aztán előbbre léptem, jeggyel mentem be s a tribünön ültem. És elérkezett az a pillanat is, amikor zöld—fehér mezben ugyanazon a játéktéren futballozhattam is.

— Nem lepett meg, amikor elmentek érted az FTC-ből Erzsébetre, hogy átigazoljanak az NB l-es csapathoz?

• Dehogynem. Olyannyira, hogy vissza is mondtam az ajánlatot.

— De hiszen a Ferencváros játékosa lettél?

• Igen. De csak egy évvel később. Amikor először hívtak, sokat gondolkoztam a dolgon, de végülis ha nehéz szívvel, de nem fogadtam el a meghívást. Nem, mert úgy éreztem akkor, nem fértem volna be a Fradiba. Mondtam, maradok még egy évet Erzsébeten, aztán ha akkor is kellek még, hát jöjjenek értem. És jöttek . . .

— Legemlékezetesebb éved a zöld—fehéreknél?

• 1963. Hosszú idő után ismét bajnok lett a Ferencváros, és ebben a gárdában én is játszottam. Csak a vége volt kicsit szomorú . . . akkor ugyanis búcsúztam az egyesülettől.

— Merre vitt tovább az utad?

• Csepelre igazoltam s ott még 1966-ig futballoztam. Harminc éves voltam, amikor elmentem a csepeliektől, ám túl fiatalnak éreztem magam ahhoz, hogy abbahagyjam ezt a remek játékot. Visszamentem hát szűkebb hazámba, Erzsébetre, régi csapatomhoz, ahol még négy esztendeig kergettem a pettyest. Bajnokságot nyertünk az NB 111 -ban s bizony szomorú szívvel vettem tudomásul, hogy az évek elszálltak, lassan végleg el kell köszönni az aktív versenyzéstől. A futballcipőm a szögre került, én azonban az egyesületnél maradtam. Mint a sportkör elnöke.

— Kielégített új feladatköröcJ7

• A munka szép volt, noha sokszor nem csupán elnök, de pályamunkás, segédmunkás, mindenes is voltam egysze- mélyben. Mindezt csináltam volna szívesen, amit viszont nem szerettem az az volt, hogy mindenért mindig kilincselni kellett, kérni, kalapolni itt, kalapolni ott, ehhez valahol nem voltam jó alany . . .

— Hány évig elnökösköd- tál?

• Három esztendeig. Aztán egy rövid időre a Kontaktéba mentem, majd egy tsz vállalatnál helyezkedtem el, ahol ma is dolgozom.

— Milyen beosztásban?

• A szakmámban. Géplakatosként.

— A Ferencvárossal tartod a kapcsolatot?

• Hogyne. Hetenként találkozom a régi barátokkal, Horváth Gyurival, Gerendás Bandival, Fenyvesiékkel, a Flórival s a többiekkel. Ugyanis játszom az FTC öregfiúk csapatában. Ide már azonnal leigazoltam. Egyszer kint jártam a pályán, amikor összefutottam Dalnoki Jenővel, aki azt mondta: „Itt a Kocsis Gyuri, játsszon az öregfiúknál . . ." S attól kezdve megint Fradista lettem.

— A régi határozottságból, szigorúságból maradt még valami?

• Gondolom maradt valamicske. A játék nagy szere- tetéből pedig minden. Sajnos ma már nem virgonckodhat úgy az ember, mint húszegynéhány éves korában. Persze focihoz a 46 sem túl sok.

— Edzések?

• Na, azért profik nem vagyunk, hogy állandóan a pályán legyünk. De a heti egy találkozásunk a labdával, az mindig megvan. Még télen is. Más kérdés, hogy olykor nehéz üres pályát találnunk.

— Kijársz a Ferencváros meccseire. Mármint a mai NB l-esekére?

• Ha tehetem, kimegyek. Ha nem is mindig, de sok mérkőzésen ott vagyok.

— A családból tovább viszi valaki az édesapa sportsze- retetét?

• Ami a futballt illeti, abban nincs „örökös". Két lányom van, a kisebbik tornázik. De talán majd az unokák .. .

V.S.

COOPTOURIST