Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 73. szám
A mi játékosunk volt rhomann Antal Népliget, Építők sporttelep, délelőtt 10 óra. Fiatal fiúk és lányok népes csoportja csörtetett be nagyvidáman a pályára. Pillanatok alatt elfoglaltak egy-egy öltözőt, majd nemsokára már szállingóztak a tágas tornaterembe, ahol egy őszhajú, melegítőbe öltözött férfi várta őket. A tanár úr. Udvarisan köszöntötték a testnevelőt, majd rövid, tömör utasítások követték egymást s kezdetét vette az óra, az Orvosegyetem egy évfolyamának testnevelési foglalkozása. A majdani sebészek, belgyógyászok, fogorvosok, szemészek szorgalmasan gimnasztikáz- tak, ugráltak a svédszekrény felett, míg az őszhajú tanár finom kis csipkelődések közepette nógatta őket s kedélyesen mosolygott a „bajusza" alatt, miközben rafinált gyakorlatokat talált ki növendékei izmainak alapos megmozgatására. S a végére, kifejezetten játékszerető ember lévén természetesen a labdát is odakínálta tanítványainak. Két mozgalmas óra múltán végülis elviharzott a teremből a „had", hogy átadja a helyét egy újabb csoportnak. Csak az őszhajú férfi maradt, az Orvos- egyetem testnevelési tanszékének tanára, Thomann Antal. Népliget, Építők sporttelep, délután. Az NB 11-es labdarúgó csapat öltözőjében együtt volt már a gárda, ki az ingét gombolta, ki a cipőjét fűzte. Szép lassan mindenki sportöltözékbe vágta magát s igyekezett ki a zöld gyepre. Pontosan érkezett mindenki, mert ez így dukált, mert a mester is mindig pontosan kezdte a foglalkozást. Ott állt már az oldalvonal mellett, síppal a nyakában, fehér haján megcsillant a bágyadt nap fénye. Rövid, pattogó vezényszavak követték egymást s a csapat meglódult . . . Keményen átdolgozták a délutánt, mire elindulhattak ismét az öltöző felé. Utoljára maradt a mester, az őszhajú vezetőedző, Thomann Antal. Az egykori ferencvárosi labdarúgó. * Egy ifi triálon tűnt fel először s a vidék válogatottjában aratta első sikereit a futballpályán az ifjú Thomann. Ő is, mint a többi tehetséges fiatal felkerült a római parti táborba, ahol Dékány, Dalnoki, Vilezsál, Csordás, Bablena s még több későbbi jeles, élvonalbeli labdarúgó társaságában futballozott. Természetesen az öreg játékosszerzők alaposan körülszaglásztak a fiatalok táborába, árgus szemmel mustrálták mérkőzésről mérkőzésre ezeket a srácokat s hamar kiszedték a legjobbakat. Thomann Antal két csapat közül választhatott. Hívta a Vasas is, az FTC is s ő az utóbbi mellett döntött. Tizennyolc esztendős volt, amikor az Üllői útra került Kunbajáról s a háború miatt még két éve hátra volt a középiskolából. Ezt már Pesten végezte, majd a klub segítségével beiratkozott a Testnevelési Főiskolára. Akkor már szerepelt az utánpótlás válogatottban is s a hozzáértők szép jövőt iósoltak neki a zöld gyepen. Nos, ami a jövőt illette, az úgy kezdődött, hogy elment az FTC- ből. A szabály ugyanis kimondta, hogy a főiskolásoknak a TF szakosztályaiban kell versenyezni, így Thomann Antal is átigazolt 1953-ban a Testnevelési Főiskola futballcsapatába. Akkor került a Ferencváros együtteséhez Orosházáról Mátrai Sándor, aki szintén a TF-re iratkozott be. Ő azonban csak fél évet húzott le ott, aztán úgy döntött a futballra teszi fel az elkövetkezendő éveit. Mátraiból sokszoros válogatott lett, egyik egyénisége az FTC-nek s a magyar labdarúgásnak. Thomann Antal is gondolkozott a dolgon, hogy mire építse a jövőjét s ő a tanári pálya mellett döntött. És maradt. A futballt „csak" a második helyre rangsorolta. A főiskola elvégzése után azonban visszament szeretett klubjához, a Ferencvároshoz s hosszú éveket töltött még el zöld—fehér mezben. Tagja volt az ezüst érmet szerzett gárdának, s az MNK győztes együttesnek is. Nem volt könnyű a dolga, hiszen már testnevelőként tanított s nem egyszer fordult elő, hogy iskolai órái egybeestek az edzésidővel. De ha a foglalkozás végére ért oda, akkor is ledolgozta, ha másként nem, hát magányosan a napi edzéspenzumát. Sok izgalmas, nehéz csatában vett részt, nagy ellenfelek ellen harcolt hétről hétre, úgy, hogy a tanári pályát sem hanyagolta el egy pillanatra sem. Amikor elköszönt a Ferencvárostól, még két esztendeig futballozott az Egyetértésben, majd ugyanitt mint pályaedző tevékenykedett öt esztendeig. Sikerrel dolgozott az NB l-es Haladásnál, Csepelen, a másodvonalbeli Szolnok gárdájánál s három esztendeig az utánpótlás válogatottat is elismerésre méltóan kormányozta. Aztán elment az élvonalból s immár ötödik éve az Építők SC labdarúgóinak vezetőedzője. Öt év óta minden bajnoki esztendő kezdetén megkeresik NB l-es klubok és hívják, hogy jöjjön dolgozni hozzájuk. Thomann Antal azonban egyetlen ajánlatot sem fogadott el. Maradt pedagógus s mellékfoglalkozásban tréner a második vonalban. * — A korábbi években már letette névjegyét az NB I asztalára, mint szakember. Vágyik vissza, főfoglalkozásban dolgozni a legmagasabb osztályban? — kérdeztem az egykori ferencvárosi hátvédtől. — Tulajdonképpen igen, hiszen igazán alapos s gondos munkát főfoglalkozásban végezhet egy edző — így Thomann. Egyelőre azonban nem gondolok arra, hogy NB l-es szerződést írjak alá. A körülmények nem alkalmasak egy esetleges vándorélethez, a családom Pesthez köt, két fiam főiskolára jár, az egyik harmadéves TF-es, a másik másodéves külke- res, amíg ők nem szerzik meg a diplomát, mellettük a helyem. Megint más kérdés, hogy a tanári pályát sem szívesen adnám fel, szép és nemes hivatás a miénk, nem is lehet fél, csak egész szívvel csinálni. Én annak idején is e pálya mellett döntöttem s egy kicsit a játékospályafutást is feláldoztam érte. Ha a futball mellé voksolok, talán én is tovább léphettem volna, mint játékos. Hogy sajnálom, ami végülis nem lettem? Néha. Egy kicsit. És aztán mindig örülök, hogy így választottam. — A diósgyőrieknek az elmúlt bajnoki év végén besegített, mint szaktanácsadó. Nem akarták későbbre is ott tartani az Avas alján? — De igen. Jói is esett a meghívás, de végülis nem fogadtam el. — Nem kíván már többé az élvonalban dolgozni? — De .. . elképzelhető, hogy pár év múlva, ha akkor is megkeresnek, akkor vállalok edzöskö- dést. — Azt FTC-hez köti még valami? — Igen. A fiatalságom nagyon sok, nagyon szép emléke. S ez igazán erős kapocs . . . V. S. ns COOPTOURIST,