Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 73. szám
! ? a kilencven perces megállás nélküli rohanást igényli, s gyorsan hátatfordítana még kedvenc csapatának is, ha mondjuk ritmusváltás címén percekig ácsorogná- nak a pályán. Bizonyára érdekes tanulmányt lehetne írni arról, milyen tényezők játszottak szerepet a fentebb vázolt játékmód kialakításában, (például természeti viszonyok: egész télen felázott, mély talaj stb.) mindenesetre az angol csapatok képtelenek a nemzetközi porondon olyan hideg fejjel kivitelezett célfutballt játszani, mint mondjuk a nyugatnémetek. Ezért vállalkozott rendkívül nehéz feladatra Ron Greenwood szövetségi kapitány, amikor az angol válogatottal megpróbál mást játszani, mint amit a játékosok a klubokban megszoktak. S mivel Keegan kivételével nem szuper labdarúgókból áll a mostani gárda, úgy tűnik Greenwood belebukik vállalkozásába. Tudott dolog az is, hogy a klubok — legalábbis eddig - mindig az utolsó pillanatban bocsátották a válogatott rendelkezésére a játékosokat. így a kölcsönös üdvözlésen, vagy bemutatkozáson túl nem sokra futotta felkészülés gyanánt. Azért is fontos szempont ez, mert nincs egy olyan angol klubcsapat a sok skót, ír, walesi játékos miatt, amelyikre rá lehetne építeni a válogatottat. Ha például a legendás Liverpoolt veszem, kiderül, hogy tengelyük: Hansen (középhátvéd), Souness (középpályás), Dalglish (középcsatár) skót futballistákból áll. Hasonlóképpen járnánk az ír játékosokkal teletűzdelt Arsenallal is. Fontos a szerepe a sajátos brit szemléletnek is. Ha nálunk egy NB l-es csapat edzőjét megkérdeznék, mit szeretne jobban csapatának: magyar bajnoki címet, esetleg kupát, vagy BEK trófeát, habozás nélkül az utóbbit választaná. Ha viszont Bob Paisley, a Liverpool mestere választhatna az angol kupa vagy a BEK serleg elnyerése között, legalábbis megfontolás tárgyává tenné a dolgot! Az angol szurkoló, de játékos, vezető értékrendjében is első az angol kupa, azután a bajnokság, ezt követik a klubok bevételét növelő nemzetközi kupaküzdelmek. Csak ezután következhet a válogatott. Ez azért nem azt jelenti, hogy a válogatott mezét felhúzó játékosok nem tesznek meg mindent a sikerért. Csak éppen az évi mintegy 60—70 kegyetlenül nehéz mérkőzés fizikai, lelki terheivel nyakukban kellő frissesség hiányában képtelenek kiemelkedőt nyújtani. Ezért aztán egyre inkább képtelenebbnek találjuk az angol nyelvnek azt a különben is bizzar termékét, amit akkor nyomtatnak a plakátokra, ha néha az angol válogatott a világválogatottal játszik: „England versus rest of the World", vagy:i „Anglia a világ maradéka ellen" ... KELET-AIMGLIA BÜSZKESÉGEI Sokan úgy tartják, Kelet-Anglia dísze az Ely székesegyház. Mások Norwich csodálatos normann katedrái isára adják voksukat. Az utóbbi években pedig új pályázó tűnt fel a láthatáron: az Ipswich Town labdarúgó csapata. Ipswich Suffolk grófság székhelye, mintegy 130 ezer lakosa van, tehát angliai méreteket tekintve a kisebb városok közé tartozik. A vonatból kilépő látogatót azonnal „tájékoztatja" a város minden pontján érezhető hihetetlenül erős halszag: a Brit-szigetek egyik legnagyobb halászkikötőjében vagyunk. IJticélom az Ipswich Town 32 000 nézőre méretezett stadionja, a Portman Road kényelmes sétával is alig 5 percnyire van az állomástól. Az utóbbi időben egy-egy rangadón csaknem negyvenezren zsúfolódnak össze a lelátókon, így felmerült az igény a korszerűsítésre. Az egyesület 400 ezer fontos szerződést kötött a japán Pioneer céggel, 4800 férőhelyes új lelátó épül, Pioneer Stand lesz a neve. A japán híradástechnikai és egyéb cégek egyébként látványosan betörtek az angol labdarúgásba hatásos, s viszonylag olcsó reklám lehetőségét remélve. A Liverpoolt a Hitachi, a Middlesbrough együttesét a Datsun, a Stoke City-t pedig a Ricoh támogatja. Az Arsenal a közelmúltban kötött három évre 500 ezer fontos szerződést a JVC (Japan Victor Company) vállalattal. Az Ipswich Town együttese 1887- ben alakult, de 1936-ig kellett várni, amíg részvénytársasággá alakultak. Bár az 1961/62-es idényben angol bajnoki címet szereztek, csak 1968 óta szerepelnek megszakítás nélkül a liga első osztályában. Az angol kupát is egy alkalommal, 1978-ban az Arsenal legyőzésével sikerült elhódítaniuk. Legújabb nagy, immár nemzetközi sikerüket ebben az évben, 1981-ben érték el: az UEFA Kupa győztesei lettek. A „Kékek" vagy „Town" az egyik első olyan csapat volt, amelyik a két nagy angol sportszergyár, az Umbro International, illetve az Admiral mezét az Adidas háromcsíkos trikójára cserélte fel. Különlegességnek számít, hogy a klub tiszteletbeli elnöke Lady Blanche Cobbold személyében egy hölgy! A Cobbold családból kerül ki az igazgatótanács elnöke, s még egy további igazgatósági tag. Ez a család ellenőrzi a klub részvényeinek döntő hányadát. Az Ipswich sikereinek megalapozóját Bobby Robsonnak hívják, aki 1950. és 1968. között a Fulham, valamint a West Bromwich Albion játékosa volt, s 20 alkalommal kapott helyet az angol válogatottban. A Fulham csapatánál kezdte a menedzseri szakmát, de rövid időn belül, 1969-ben az Ipswich Town menedzsere lett. Robsonnak, akinek komoly szakmai felkészültsége kitűnő üzleti érzékkel is párosul, tizenegy év (!) állt tehát rendelkezésére ahhoz, hogy megvalósítsa elképzeléseit. Mint mindenütt a világon, Angliában is igaz a tétel: egy-két éves edzői szerződésekkel egyszerűen nem lehet megváltani a világot. Azok a klubok (Liverpool, Ipswich Town, Aston Villa, Arsenal), amelyek kifutási időt biztosítottak menedzsereiknek, nem bánták meg a dolgot. Ezt a tanulságot nem ártana végre itthon is megszívlelni! Magyar Zoltán
