Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 72. szám

Egy félidő a stúdióban

A stúdióba egyszerű halandó aligha juthatna be. Más volt az én esetem, engem bepro- tezsáltak, tehát annak rendje és módja szerint elviselt a személyzet. Kedvesen egy széket is felajánlottak, de ha elfogadom, csak útban lettem volna, így aztán meghúzódtam az erősítők tövében s a kölcsönös bemutatkozást követően igyekeztem alaposan megismerni környezetemet.

Az ablak melletti zúgban, törzshelyén mint mindig, most is ott ült Molnár István, vagy ahogy a Ferencvárosnál mindenki ismeri, a Pista bácsi. Pista bácsi kezében ott volt a mikrofon, félkönyékkel az ablakpárkányra támaszkodott, kitekintett, majd eny- nyit mondott:

— Gyülekezik a nép gyerekek.

A „gyerekek" közül a szakállas férfiú — Hosszú Kálmán — bólintott.

— Gyülekezik — mondta. — Úgy fest a második félidőre telt ház lesz itt.

Kicsit hátrább a képernyős írógép mögött Ria — azaz Papp Ferencné nagy műgonddal bontagatta egy előte levő stanecliból a szo- tyolát, majd pár mozdulat a billentyűkön s máris letörölte a kinti nagy eredményjelző tábláról a Coop- tourist hirdetését.

— Mikor mehet az összeállítás? — kérdezte miközben újabb magot kotort elő a zacskóból.

— Várjunk még egy kicsit, azzal ráérünk ötven körül — szólt hátra az ablakból Pista bácsi. — Hadd legyenek kint a lelátón minél többen. Maradjon viszont egy kicsit hosz- szabb ideig fent a reklám, ugyanis a fotós, Pozsonyi Lajos valamennyit le akarja fényképezni.

Közben jöttek kifelé a csapatok. Nyilasiék tiszta zöldben, az ellenfél tiszta fehérben. Jancsika felrúgta a kezében levő labdát a levegőbe, a többiek elkezdtek futkároz- ni.

— Valami jó kis zenét a

dolgozóknak — szólt az ablak másik sarkából Füzesi Jóska, a stúdió negyedik embere, mire a szakállas Kálmán válogatni kezdett a magnószalagok között.

— Egy jó kis altatódal megfelel? — érdeklődött.

Mire Jóska.

— Inkább ne. Félő, hogy nem csupán az ellenfélre, de a mieinkre is hatni fog. Nem beszélve a közönségről. Nekik valami hevítőbb dalt talán . . .

Kálmán kapcsolt néhányat s kint felcsendült a pezsgő dal, hogy aszondja: „Gól kell a bajnoksághoz, hajrá Fradi . . szív kell a szurkoláshoz . . . hajrá Fradi" . . .

Miután kiderült, hogy gól kell a bajnoksághoz, valamint hogy szív kell a szurkoláshoz, Pista bácsi vette át a szót s a pályán felhangzott: „Kis

figyelmet kérek, tájékoztatjuk a kedves szurkolókat, hogy az FTC és a Cooptourist különautóbuszt indít Ostravá- ba, a Bánik—FTC BEK összecsapásra. Jelentkezni lehet. .. stb.

Kopogtak kintről, jött Kaszás Pál, a stúdió vezetője.

— Aki ki akar menni a lelátóra, az menjen nyugodtan — mondta, de senki sem akart kimenni.

— Pedig középről jobban lehet látni, mint innen — magyarázta. — Néha bizony nem is tudjuk megítélni kiről jutott a túlsó kapuba a labda, pláne ha jó kis tumultus támad odaát — magyarázta. — Éppen ezért egy-egy munkatárs középre ül s onnan tájékoztat telefonon. A magyar NB l-et még úgy ahogy ismerjük, a legtöbb játékost mozgásról is felismerjük, de ha majd egy osztravai lő oda a túlső kapuba egy gólt s nem lesz olvasható a száma, bizony nehéz lesz kitalálni, ki ő.

— Ugyan, ettől nem kell félni. Mármint, hogy oda osztravai gólt lő. Vendég játékos itt gólt nem rúghat a kupameccsen — így a szakállas. — Most még hagyján, de télen ... — sóhajtott

Füzesi Jóska. — Akkor egyrészt sűrűn bepárásodik az ablak, másrészt meg a csukott üvegen át nem lehet élvezni a mérkőzés hangulatát.

— Mehet az összeállítás — jelentette ki Pista bácsi s másodpercek múlva Mária már fel is varázsolta a táblára a játékosok neveit. Még a kezdés előtt Pista bácsi vette kézbe a mikrofont s tájékoztatta a megjelenteket, hogy a táblán nem szereplő ferencvárosi játékosokkal mi van. Elmondta, hogy Pogány sérült, Mörtelt megoperálták, Zsiborás . ugyancsak lábadozik súlyos sérülése után s, hogy Murai katonai szolgálatra vonult be.

Elkezdődött a játék. Mária letörölte az összeállításokat s kiírta az eredményt, azt, hogy 0 : 0. Aztán papírt és ceruzát vett elő.

— Tessék, indul a góltotó. Lehet tippelni . . .

Sorba elmondta mindenki a tippjeit. Ki 2 : 1-es győzelmet várt, ki 5 : 0-ás sikerre várt.

Nehezen lendült játékba az FTC. Ha akadt helyzet, rendre kimaradtak a lehetőségek. Ebedli szokásához híven vagy negyven méterről indított egy támadást s pompásan Kvaszta lába elé varázsolta a lasztit. Kaszás Pali csettintett:

— De nagy „zsuga" . . . ezt kevesen tudják ebben a csapatban . . .

Mármint a labdát olyan pontosan odakanyarintani a futó ember elé, mint, hogy azt kint Zoli csinálta. A támadás aztán elakadt.

— Most már jó lenne kiírni egy gólt - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Husszu Kálmán, de mivel nem az erősítőn keresztül adta utasításba a kint futkosók- nak, mintha a falra borsót hányt volna. Azt a hőn vágyott gólt nem rúgta be senki. Pedig most még jobban hajtott a csapat, még nagyobb helyzetek voltak, de nem és nem, vagy mellé s fölé ment a labda, vagy Kovács kapus védett látványosan.

Közeledett a félidő, két férfi jött be az ajtón.

— A világítást is innen kapcsolják — adta az információt Hosszú Kálmán. Előbb a nézőtéri égőtesteket gyújtják fel, aztán az oszlopokon a fényt. Egyszerre ugyanis nem bírná a hálózat.

Szünet. A csapatok elindultak lefelé.

— Zenélj egy kicsit, aztán leadunk pár közleményt — szólt Pista bácsi s új szalag került a magnóra.

— Most már jó lenne egy- -két gólt is kommentálni — így Kaszás Pál ás átfutotta a házi góltotót.

A végén, ha nehezen, de egyetlen kis gól csak összejött. De a góltotót ezúttal senki sem vitte el. A meccs végén még szólt egy kicsit a zene, majd lassan csend borult az üres stadion fölé. Kialudt a fény a stúdióban is, egy hazai meccsnek megint vége lett...

V.S.

A sporttörténeti stúdió tagja: közül sokan Nyilasival kérték a közös fényképezést. Nagy Ferenc három gyermekét is elhozta a fotózásra. Nagy sikerük volt. . .

T7