Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 72. szám
Gáspár Tamás (jobboldalt) a Képes Sport címoldalán nyert állásból kikapott Wroclawski-tól és Dimitrovtól is. És azóta fente a fogát erre a két riválisra. Nos, megkapta. Ráadásként a svédek junior Európa-baj- nokát, Christer Gulldén-t is. Most senki nem tabelláz, számolgat előre, mert arra „ráfázott" mindenki. Gáspárt az EB-n a döntőre kiáltottuk ki, erre kikapott, még helyen sem végzett. Ő volt a holló, ellenfelei pedig a rókák. A sajt meg szépen kihullott, ahogy a tanmesében. De most már egy más Gáspár van itt. Tud aludni, meg sem nézi ellenfeleit. Minek? Ezerszer feldolgozta magában a követendő taktikát. Kezd Dimitrovval. A kemény bolgár izomkolosszus csak kapkodja a fejét, Tomi úgy kezd, mint egy nekivadult gőzgép. Forgatja, henger- geti Dimitrovot, elmegy 9 : O-ra. A bírók nem hisznek a szemüknek. Tomi a szünetben alig piheg, tiszta szemmel bólogat Hegedűs Csaba kapitány intelmeire. Szünet után most nincs kihagyás, elal- vás, mindenen rajta van. Olykor felszisz- szenünk, mert a bolgár jön előre, de Tomi ügyesen „lelépked" ezekről. Azután negyven másodpercre megáll az óra, üresben birkóznak és Tomi válla egy picit megrándult. Kezdünk félni. Hiába kiabál a csapat, az óra áll. Tomi engedelmesen odaadja magát egy levitelnek, hagyja, hogy rendezzék az időügyet. Nyer 9 : 6-ra. De még nem nyugodt. Gulldén, második erőpróba. A szőke svéd mázsás fiúért tinédzser lányok serege sikoltozik, mikor feljön a szőnyegre. Kihúzzák a transzparensét, amire azt festették, hogy Gulldén „aranyos fiú", mert a „guild" svédül „aranyat" jelent. Osszekapaszkodnak, a svéd próbál kezdeni, mert egy veresége már van. Ha Gazsi is megveri, akkor kiesik. És Gazsi megveri. Huszonnyolc másodperc telik el, amikor a svéd teljes mellel előredobban, Tomi egy fél lépést hátrál, meghúzza a svédet a holtpontig, majd elemi erővel, szinte féltérdről berobban a skandináv derekára. A hatás megdöbbentő. Gulldén engedelmesen elvágódik, Tomi nem hagyja, hogy hasrafeküdjön, azonnal hidaltatja, és most már szemmel láthatóan izmosodó karjaiból nincs menekvés. Tus! Gulldén nem hiszi el. Kérleli a bírókat, hogy gondolják meg. Elvégre így ő nem mehet haza. Ekkora szégyen! Nincs visszaút, Tomi belevág a levegőbe. Az ember néha érthetetlenül rázza a fejét. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy huszonegy éves srác felnőttvilágbajnokságon ezüstérmes lesz, alig várja, hogy legyőzőjét kihirdessék a szőnyegen, seb- bel-lobbal ledönget az edzőrészbe, és ott nekiáll dühében ököllel verni a vastag szivacsfalazatot, de úgy, hogy dong tőle a betonfal is. Gáspár Tamásról van szó. És jó, hogy róla van szó. Jó, hogy a szovjet Mihail Szaladze-től elszenvedett döntőbeli veresége után olyan dühös volt, hogy majd' kiszaladt a világból. Mert ez a düh azt jelenti, ez a srác többet akart. És az akarás záloga az ő esetében fél siker. De ne jósolgassunk így az elején, hanem haladjunk szép sorjában! Színhely: Oslo. Kötöttfogású birkózóvilágbajnokság, augusztus vége. Szép indián nyár, de a magyar sikercsapat feszültebb a vártnál. Gáspár Tamás kirí közülük. Sorsolás, Tomi erőnyerő a csoportjában. Mit tesz ilyenkor egy „óriásbébi"? Fogja a zöld—fehér anorá- kot, magára tekeri, befekszik az Eke- berghallen gyalult, lakkozott széksorai közé, és az igazak nyugalmával alszik egy akkorát, hogy az ebédhez visszainduló buszokhoz úgy kell őt felverni. — Körülbelül ezt kívántam a sorstól — dünnyögi junior Európa-bajnokunk. — Hozzám sorsolták azt a lengyelt és azt a bolgárt, akik miatt hány de hány napom volt keserű szájízzel '81 áprilisa óta... Ugye felesleges az Olvasót emlékeztetni arra, hogy a göteborg-i EB-n Tomi „MEGMUTATTAM NEKIK!!!' Ha Sipi nem vigasztalja meg A VB-n kijött a lépés!
