Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 68. szám
Ságom, amely miatt nem tudtam gyökeret verni az Üllői úton. Ez pedig: gyenge voltam a futásban. Gyors mozgás, villám-kitörések, hirtelen ritmusváltások nélkül pedig nem igazi csatár a csatár, még akkor sem, ha sikerül annyi gólt lőni, mint annak idején nekem. Erényem volt, hogy nem válogattam, ha a helyzet úgy kívánta, jobbal vagy ballal céloztam meg a kaput és gyakran be is találtam a hálóba. Pályafutásom alatt elég kacskaringós útat tettem meg, hiszen az NB l-től való búcsúzásom után egy ideig még a Bp. Spartacusban rúgtam a labdát, de öt éve végleg abbahagytam. Egy műanyagipari szövetkezetnek vagyon az üzletkötője, sok a hivatalos teendőm, emellett kisebb edző- séget is vállaltam közel a fővároshoz, Érden. Németh Miklós 35 éves, családos ember. A lánya már 14 esztendős, a fia négyéves. Mint monda: „Sok időt szentelek a családomnak, s ez természetesen csakis a sport rovására mehet, hiszen a munkámat nem hanyagolhatom el." Aztán a mai futbalírói beszélgettünk, milyennek látja a Ferencváros jelenlegi csapatát, mit vár a bajnokságtól, s éppen a Csepel elleni találkozótól. — A jó rajt nagyon sokat jelenthet, ezért feltétlenül szükséges lenne a két pont megszerzőse, — említette. — Annak idején én is többször játszottam Ferencváros—Csepel mérkőzésen, hol ebben, hol abban a csapatban ... Az egyik legemlékezetesebb, amikor mint fradista a Népstadionban 4:1-re nyertünk a csepeliek ellen, s a négyből két gólt én szereztem. Mint csepeli viszont egyszer sem sikerült a Ferencváros kapujába találnom. Nem akartuk tovább feszegetni a kapcsolatait régi egyesületeivel, búcsúzáskor csak egyet kérdeztünk: hova húz a szíve? — Ma is fradista vagyok! Jó ilyen szavakat hallani... Kozák Mihály Jobbulást Gyula bácsi! Amilyen csendes, szerény volt mindig, úgy ünnepelte az idén 70. születésnapját Lázár Gyula, klubunk egykori híres, neves játékosa, a népszerű „Tanár Ur". A harmincas évek felülmúlhatatlan fedezete éppen ötven évvel ezelőtt játszott először a magyar labdarúgó válogatottban, és összesen 49 alkalommal volt helye a legjobbak között. A születésnap és az évforduló időszakában kaptuk a hírt, hogy Gyula bácsi kórházba került, megoperálták. Ezért nem láthatjuk most egy ideig második otthonában, az Üllői úti Fradi pályán, de nem feledkezünk el róla. „Kedves Gyula bácsi! Engedje meg, hogy a fradisták nagy családja nevében szeretett egyesülete újságjának hasábjain is jobbulást, gyors felépülést kívánjunk. Hallottuk milyen örömmel fogadta a csapat 23. bajnokságát, amely idézte azokat a sikernapokat, amelyeknek annak idején sokszor volt részese. Megszokott nyugalmával, mértéktartásával még megjegyezte, hogy nagyon meg kell becsülni ezt a bajnoki győzelmet, amely a megfiatalított gárdának talán egy kicsit gyorsan is jött. Dicsérte Nyilasi Tibort, mint az egyesület jelenlegi legjobb játékosát, akinek szereplése, góljai, fáradhatatlan játéka Gyula bácsinak, az igényes kritikusnak az elismerését is kiváltotta. Reméljük, hogy az őszi szereplés sem lesz rosszabb, mint a tavaszi volt és a nemzetközi találkozókon zöld- fehér gárdánk olyan szép eredményeket ér el, mint annak idején, a Tanár Ur pályafutása éveiben. Örömteli pillanatokkal is szeretnénk elősegíteni, hogy minél előbb feledje betegségét." Kozák Mihály 17 y
