Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 40. szám
PIERRE COUKRTIN 1980 — a XXII. nyári olimpia éve. Több, mint nyolc évtizede már, hogy az újkori olimpiai játékok megkezdődtek, Ez többé kevésbé közismert tény. Valószínű, egyből válaszolnának a kérdésre is, hogy az olimpiai játékok „atyja" Pierre Coubertin volt — de arról már kevesebben tudnak, hogy ez a felejthetetlen egyéniség mikor és milyen körülmények között hunyt el. Emlékezzünk hát.. A sporttörténeti érdekességnek is számító eseményt a Sporthírlap 1937. szeptember 4-i számából kivonatosan idézzük. | gy francia öregúr hetvenöt esztendős . korában leült I kedvenc parkjának megszokott padjára s a korai ősz bágyadt fényeinek vörhenyes villódzását figyelte. Arisztokrata volt - de az emberek egyenlőségéért rajongott. Hírneves ember volt, de olyan szegény, hogy bármilyen öreg és beteg is volt, nem tellett neki szanatóriumra, csak egy pad jutott neki a lombjukat hullató fák alatt. Ott halt meg a parkban Coubertin báró, a modern olimpiák megteremtője. A futballmeccseken nem lesz gyászszünet emlékére, talán gazdag és pompás temetése sem lesz. Az emberiség békéjéért harcolt írásban, szóban és tettben s ilyenformán korunkban nem is lehetett igazán népszerű. Klasszikus szavai, amelyeket a berlini olimpia megnyitásán gramofonlemez hirdetett az egybegyűlteknek: „Az a fontos, hogy résztvegyünk, s nem az, hogy győzzünk az olimpiai játékokon!" - örök időkre hirdetni fogják egy nemes lélek emlékét. Egy emberét, aki hitt abban, hogy a véres háborúk elmúlnak s a véneiének örökkön megmaradnak. Coubertin báró a béke és a sport apostola volt s minden tette és szava azt az igazságot hirdeti a késői utódoknak, hogy béke és sport: eggyek! Adjon a Gondviselés sok olyan embert a jövő ifjúságának, amilyen Coubertin báró volt, aki szegényen élt s elhagyottan halt meg egy magányos pádon. Coubertin Piere bárót az egész világ így ismerte: „a modern olimpiák atyja". Hívta a világ ifjúságát, hogy a leggyorsabb, a legnagyobb és a legerősebb fejét díszítse négy- évenként az olimpiai babér. Ez az alkotása ércnél maradandóbb emlék, amely örökké fogja hirdetni Coubertin Piere báró nagyságát. Fiatal tanár volt Coubertin, amikor 48 évvel ezelőtt megbízást kapott a francia kormánytól: - Tanulmányozza az egyetemes testnevelés kérdéseit! Azután következett az emlékezetes előadása a párizsi Sorbonne-on. Az előadás címe ez volt: „Renaissance Olympique". 1892. november 25-én javasolta előadásában:- Korszerűen újítsuk fel az ókori olimpiát! Hallgatósága csupa fiatalból állt, óriási lelkesedéssel fogadták a javaslatot, hamarosan híre terjedt ennek a javaslatnak. Most már gyorsan ment minden. Egy év múlva Coubertin elérkezettnek látta az időt, hogy a nemzetek képviselőit értekezletre hívja össze. Az előkészítés nehéz munkája után 1894. június 16-án nyílt meg az értekezlet a Sorbonne-on. Ott volt 13 nemzet képviselője (21 nemzet levélben jelentette be feltétlen csatlakozását). Ott ült a Sorbonne termében Kemény Ferenc reáliskolai igazgató, a magyar kormány képviselője (Csáky Albin gróf kultuszminiszter maga kérte fel az értekezleten való megjelenésre). Coubertin már ak- kor örömmel üdvözölte a magyarok képviselőjét és javaslatára Kemény Ferencet beválasztották a nemzetközi olimpiai bizottság első 12 tagja közé. Az értekezlet — mint az már várható volt — méltóság- teljes hangulatban folyt le. | Kimondták: „A testgyakorlatok fellendítése és ápolása érdekében, de különösen a népek közt való barátságos érintkezés megteremtése céljából a hellén olimpiának megfelelően négyévenként nagy versenyeket tartanak és ezekre minden kultúrnemze- tet meghívnak!" A többi aztán már simán gördült előre. Igaz, hogy Coubertin bárónak még sok csipkelődést kellett eltűrnie azoktól, akik nem vették észre rögtön, hogy milyen beláthatatlan nagy jövője van a modern olimpiai eszmének. Az egykori lapok viccrovatai szerint megkérdezték a bárótól: — Be fogják engedni a nőket is? (Ellentétben az ókori olimpiával.) Vagy: - Mikor kezdődik az első cirkuszelőadás? Még egy nehéz éve volt Coubertinnek, mert az athéni olimpia anyagi nehézségek miatt elmaradással fenyegetett, de 1896. április 5-én a görög király 80.000 ember előtt mondta: — Kihirdetem az I. athéni nemzetközi olimpiai játékok kezdetét. Éljen a gyülekezet, éljen a görög nép! Magyarország is mindig hű ápolója volt az olimpiai eszmének. Coubertin báró tudta is ezt, nagyra becsülte a magyar sportolókat. Nagy barátunk volt . . . Amikor 1911-ben Budapestre hozta a NOB kongresszusát, mint később bevallotta, nagy csodálkodással látta, hogy Magyarországon milyen pezsgő sportélet folyik. Coubertin még megélte művének nagy sikerét, de máskülönben nem volt kegyes hozzá a sors. Életének utolsó éveiben komoly gondjai voltak. Talán ez is volt annak az oka, hogy 1925-ben a prágai kongresszuson lemondott a nemzetközi olimpiai bizottság elnöki tisztségéről. — Öreg vagyok már, — mondta fátyolos hangon — vissza kell vonulnom. Fogadják el lemondásomat. A kongresszus tagjai nem tehettek mást Coubertin helyére Baillet-Latour grófot választották. Coubertin dísz- enök lett, ez nem járt annyi teendővel, mint a NOB-elnök- ség. De sportszeretete nem hagyta nyugodni. Vagyonának roncsaiból megindította a „Pedagogie Sportov" című folyóiratát. Ebbe beleölte vagyonának roncsait is. Svájcban élt. Genf utcáin sokszor látták a 75 éves bárót, aki napi sétáját végezte. . Orvost hívtak, de már nem volt segítség. A modern olimpiák atyja meghalt. 11
