Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 67. szám
ami nem vészes. Valóban volt időm gondolkodni s már akkor, a kezdet-kezdetén abban állapodtunk meg a vezetőkkel. Hargitai Karcsi bácsi, aki itt van, szintén megmondhatja, hogy pihenjek, fújjam ki magamat és majd visszatérünk a témára. Két hónapot pihentem a télen, elmentem dolgozni. A foci azonban nagyon hiányzott, újra elkezdtem edzeni és amikor a csapat hazaérkezett a külföldi túráról, ugrásra készen álltam, edzettnek számítottam. , — Tibor, én ezt csupán azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a szurkoló nehezen érti meg, hogy minden labdarúgó életében jöhet egy pillanat, amikor úgy érzi, most pihennie, gondolkodnia kell. Vagyis, van úgy, hogy egy ember „besokall". Veled’ is ez történt? — Igen, mint már említettem, a Volán elleni mérkőzés után megindult a rágalomhadjárat ellenünk, s főleg ellenem, kiborultam, pihenésre volt szükségem. — Két évvel ezelőtt azt nyilatkoztad nekem, hogy nem tartod magadat kiemelkedő képességű játékosnak, holott az aranylabdá- , ért folyó versenyben már 1977-ben placcon voltál, az ötödik helyen végeztél. S ma sokkal érettebb, jobb játékos vagy! Ma sem tartod klasszisnak magadat? — Nem tudok erre válaszolni. Tény: a magyar bajnokságban nem nagyon nehéz kiemelkedő játékot nyújtani. Ha egy jobb színvonalú bajnokságban is ilyen teljesítményt tudnék nyújtani és ennyi gólt is rúgni, akkor valószínűleg igennel válaszolnék. — Ki az a játékos, aki szerinted extraklasz- szis? — Hogy extraklasszis? A dél-amerikai túrán láttam egy játékost, akit Európában sajnos nem láthatunk. Maradona, mindenki ismeri a nevét a világon. Én ilyen labdarúgót soha életemben nem láttam. Ő a csúcs. És amilyen hangulat, reklám is körülveszi, az szintén fantasztikus. Igazi Show-men! — Egy kis kitérő! Köztudott, imádsz teniszezni. Mennyire hasznos ez egy labdarúgónak? Gondolok például az állóképességre, i de az is lehet, hogy csupán kikapcsolódást jelent neked a tenisz? I — Valóban nagyon szeretem ezt a sportot. Martos Győzővel szoktam játszani, aki remekül érti a teniszt. Azt hiszem, a nagyszerű időtöltésen kívül, ami nem mellékes szempont egyáltalán, a tenisz pompás kiegészítő sportág. Örökké fogok teniszezni. — Ez az esztendő több szempontból is rendkívül fontos az életedben, hiszen bizonyos álmok valóraváltásától alig karnyújtásnyira vagy. Először is, a bajnokság kapujában álltok. Mindenki azt mondja, ezt a bajnokságot már csak Ti veszíthetitek el. Én azt kérdezem: megnyeritek? — Most már meg kell nyerni! Nem tudnánk senkinek megmagyarázni, ha az utolsó pillanatban elbuknánk. . Hogy is mondjam? Én ilyenre nem is merek gondolni . .. (Nagy taps!) — Jön az angolok elleni mérkőzés, ha nyertek, szinte biztos a továbbjutás. Milyen eredményt vársz? — Nagyszerű lenne győzni, de a döntetlent is jó eredménynek tartom. — Több nyilatkozatból tudjuk, hogy a mai magyar válogatott nem is annyira tudásban áll a korábbi évek válogatottja fölött, hanem ösz- szetartó erőben, elszántságban. Ahogy Mészöly mondogatja: nagyszerű a hangulat a csapaton belül. Ezt Te is ennyire fontosnak tartod? — Feltétlenül. Egy csapaton belül döntő,' hogy milyen a hangulat. Most mind a válogatottban, mind a Ferencvárosban remekül együtt vannak a játékosok és a sikereket nagy részt ennek köszönhetjük. Nemcsak a sok régi jóbarát, Bálint, Martos és a többiek visszatérése változtatta meg a hangulatot, hanem a bizonyítási kedv, az elszántság. Ezeket a játékosokat sokan már leírták, nyugdíjasnak tekintik. Hát ők nem és mi sem! Megmutatjuk, csak- azértis! Szóval mégegyszer azt mondom: a hangulat nagyon fontos, perdöntő. — Törőcsikről szeretném hallani a véleményedet. Tudom, kiálltál mellette, van némi szereped abban, hogy ő visszakerült a válogatottba. A szurkolók véleménye megoszlik, többen vannak azon a véleményen, hogy Tö- rőcsik nem érdemelte meg a válogatottságot, magyarán mondva, rossz formában van. Ettől függetlenül mindenki elismeri tudását, képességét. — Kétségtelen, hogy Törő kútban van, időt kell neki adni ahhoz, hogy összeszedje magát. Mivel én is voltam kútban, szinte kilátástalan helyzetben, megértem az Ő helyzetét. Ugyanakkor elfogult is vagyok vele szemben. Amikor én leálltam és sokan lemondtak rólam, Törőcsik volt az, aki minden nap megkeresett, hívott vissza, s azt mondta: „Gyere öreg, összekapjuk magunkat és ledarálunk mindenkit!" És ez bizony nekem jól esett. Most fordított a helyzet, nekem kell bíztatnom őt. Szerintem, ha komolyan veszi a nyári alapozást, akkor ősszel nem lesz vele gond. — Hallgat rád, ad a véleményedre? — Felnőtt ember, ő dolga, hogy mit hallgat meg, döntenie neki kell. — Jó esélyed van arra, hogy aranycipős lehessél. Két gólt azonban „elvettek" tőled. Az egyiket a Népsport, gondolom mindenki tudja, hogy melyik gólról van szó, amit az MTK-nak rúgtál, de a kék—fehér védő Varga beletette a lábát. így öngólnak számít a Népsport szerint, bár az összes többi lap neked adta a gólt. Kinek a gólja volt ez? Kinek a véleménye számít hivatalosnak? — A helyzet az, hogy a gólvonalon, ahogy ezt egy Népsportos újságíró elmondta, a labda felpattant és Varga akkor tette bele a lábát. Nem tudok mit mondani erre. — Jó, de tudod, hogy mi a hivatalos álláspont? — Nem. Furcsa, de nem is izgat különösebben, mert inkább legyek 26 gólos, mintsem azt mondják, ez a Nyilasi ajándékba kapott egy gólt. Nincs ilyen vitás gólra szükségem. — A másik vitás gól éppen tegnap született. A televízió szerint Mörtel a gólvonalon beletette lábát a gólba tartó labdába, így övé a gól. Bosszantott téged Mörtel „tette"? — Nem, mert Mörtel megmondta, ő nem akart a labdába rúgni. — Minden áron szeretnél aranycipős lenni? — Nem, és hozzá kell tennem, nekem most igen kényelmetlen a helyzetem, ugyanis, ha kihagyok két helyzetet, azt mondhatja mindenki, ez a Nyilasi milyen önző, csak a maga érdekét nézi. Pedig erről szó sincs, ne aranycipős legyek, a Fradi legyen bajnok! — Gondolkoztál már azon, hogy egyszer talán Te is külföldre szerződsz? — Lényegében nem. Az megfordult a fejemben, hogy milyen teljesítményre lennék képes egy külföldi csapatban, de komolyan nem foglalkozom ezzel. — Mi életed legnagyobb álma? A legtitkosabbra vagyok kíváncsi? — Nem kell messzire menni. Először nyerjük meg a bajnokságot, a válogatott jusson ki Spanyolországba és mondjuk: nyerjem el az arany vagy ezüstcipőt. — Szereted az élménybeszámolókat? — Attól függ mikor. Amikor a kilencedik helyen végeztünk világos, hogy nem. Most jobb a szituáció. (Nagy nevetés, taps!) — Tibor, szurkolói kérdések következnek. „Az 1978-as Labdarúgó VB-on hogyan értékelte az argentinok játékát és a portugál játékvezető ténykedését, a magyarok elleni mérkőzésen?" — Kérem, az biztos, hogy a hazai csapatnak minden lehetőséget megadott a bíró, ez a hazai pálya előnye, talán mi is élvezhetnénk hasonló esetben. Törőcsikkel abba a hibába estünk, hogy ezen a mérkőzésen dől el minden, sajnos elveszítettük a fejünket. Más kérdés, ezért más bíró legfeljebb sárga lapot adna. De a futball ilyen. Egyébként az argentinok végül nagyszerűen játszottak, azt hiszem megérdemelten nyerték a világbajnokságot. — Mitől van az, hogy a válogatottban nem játszik több fradista? — Én tulajdonképpen Bálintot és Martost is fradistának számítom még, de az is igaz, egy-két játékos még beférne a keretbe, persze ez főleg rajtuk múlik, úgy kell játszaniuk. — Meddig fog jutni a Fradi a BEK mérkőzéseken? — Remélem nem kerülünk össze a Marek- kal ... (Nagy nevetés) — Mikor dől el a bajnokság? — A Volán elleni mérkőzésen feltétlenül kiderül, ám úgy érzem, már eldőlt. . . (Taps) — Szívesen játszana egy lelkes, jó Törőcsikkel a Ferencvárosban? — Miért ne! — Mi az eddigi legkedvesebb emléke? — Amikor bajnokságot nyertünk, csodálatos volt a zalaegerszegi ünneplés, a szurkolók zarándoklása. — Vannak-e irigyei a Fradiban és a válogatottban? — A Fradiban biztosan nincsenek, remélem a válogatottban sem akadnak! — Tudna-e odahatni, hogy Murai Sándor ez a nagyon tehetséges játékos mindig hozza a formáját? És mit kellene tenni, hogy Murai észhez térjen? — Valóban tehetséges játékos, legutóbb például a Nyíregyháza elleni mérkőzésen húsz perc alatt teljesen megkavarta a védelmet. Szerintem jót tenne neki, ha hat hónapra bevonulna katonának és lehiggadna. Mintha nem tudna magával mit kezdeni, mintha sok lenne neki ez a nagyváros. * — Tibor, még van néhány percünk, feltennék néhány pótkérdést. Mi a helyzet Zsibo- rással, nem kell attól tartani, hogy elveszíti a kedvét? — Meggyőződésem, hogy egyenlőre nem. Ám nem látok a jövőbe. Két egyforma képességű kapusunk van, ami nagyon jó. Talán érdemes lenne felváltva védetni őket, csakhogy ebben a kérdésben én nem vagyok illetékes. — Labdarúgásunk egyik sarkalatos pontja, hogy a kispadra szorulók sértve érzik magukat, holott manapság egy jó csapatnak 15—16 egyforma képességű játékosra lenne szüksége. Tehát, aki pillanatnyilag nem játszik, annak is ugrásra készen kell állnia. Neked mi a véleményed erről? — Nem vitatom ezt az álláspontot. Viszont sajnos a kispadosok legtöbbször elveszítik a kedvüket. Szepesit hoznám fel nagyon jó példának, ő úgy viselkedik ahogy kell, velünk örül, bosszankodik, velünk él. — Mennyiben írható az idei jó szereplés Novák számlájára? Mit köszönhetünk neki? — Tudja, érti a dolgát, ráadásul ismer is minket. Es ami szerintem nagyon fontos, Novák pontosan ráérez arra, hogyan kell velünk bánni. Remélem és hiszem, nemcsak fellángolás volt az idei jó szereplés. — Búcsúzóul: elfáradtál-e a bajnokság végére? — Miért is tagadnám? Igen. Nagyon várom a nyarat, a szabadságot. — Köszönjük a beszélgetést Nyilasi Tibor! Pethes Sándor 53
