Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 67. szám
1981. március 25. Debrecen, 22 000 néző Debrecen-FTC 1-0 G: Kerekes FTC: Zsiborás—Jancsika, Judik, Rab, Takács—Ebedli, Nyilasi, Mucha—Murai, Mörtel, Pogány. Cs: Szokolai Rendkívüli várakozás előzte meg az ösz- szecsapást Debrecenben, ami ezúttal csak részben volt köszönhető a Hajdúságban is igen népszerű Ferencváros vendégjátékának, sokkal inkább a debreceniek nagyszerű tavaszi sorozatának — még gólt sem kaptak az első négy tavaszi találkozón! — és határozott győzelmi esélyeiknek! Húsz perc elteltével kiderült, hogy a mindenáron győzniakarás ezúttal gátló- lag hat mindkét együttesre. Ebben az időszakban elég sok volt a pontatlan átadás, bizonytalankodás. 0 0-ás félidő után a 63. percben mintegy „áramütésként" érte a debreceniek 11-esből szerzett gólja. A zöld—fehérek két sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak, és rendkívüli erőfeszítéseket tettek legalább az egyenlítésért. A 71. percben Ebedli a bal- összekötő helyéről ügyesen pörgetett a középen egymás mellett kirobbanó Nyilasi és Mörtel elé, mindkét ferencvárosi játékos nagy helyzetbe került, de egy pillanatra mindketten kivártak, aztán Mörtel 10 m-ről laposan lőtt labdája elakadt a nagyszerű ütemben kivetődő Szűcs kapusban. A 83. percben nagy ferencvárosi tűzijáték befejezéseként Pogány elé perdült a labda, a szélső 8 m-ről egyből élesen lőtt, de Szűcs bravúros mozdulattal, újheggyel a léc alól szögletre tolta a labdát. A debreceniek teljesen beszorultak kapujuk elé, önfeláldozóan, közbevetődve, fejjel, lábbal őrizték előnyüket. Az utolsó, vagyis a 95. percben (sérülés miatt hosszabbítás volt!) Ebedli 8 m-ről középről, fordulásból a jobb sarok irányába lőtt, de Szűcs ismét nagy bravúrral megfogta a gólba tartó labdát. Az utolsó félórában kifejezetten élvezetes, jó színvonalú, időnként látványos összecsapásokat hozó küzdelem így a hazaiak győzelmével zárult. Zsiday István tudósítása alapján. 25. forduló 2. FTC 25 13 8 4 53-27 34 Aki a fiúkat 27 éve fuvarozza: Medgyesi Lajos — 1954 októbere óta dolgozom a klubnál, volt tehát részem az együttes nagy sikereiben, bajnoki címek kivívásától kezdve a VVK győzelemig, mégis igazán szívből tudok örülni ennek a bajnoki címnek is. Hej, hány generáció ment el azóta, hány nagyszerű sportember hagyta abba a labdarúgást, hány ment már el örökre. Mindig szerettem a futballt, szerettem, becsültem az igazi nagy egyéniségeket, akik nem csak a pályán, a magánéletben is emberek voltak a talpukon. A mai gyerekek is közel állnak a szívemhez, még akkor is, ha sokszor nem tudom megérteni őket, s nehezen viselem, ha nem tudnak küzdeni, verítékezni a győzelemért, ha nem tudnak igaz szívből játszani. Nekem ugyanis az a hitvallásom, hogy ha valaki csinál valamit, azt csinálja szívvel-lélekkel vagy bele se vágjon. Ez épp úgy vonatkozik a gépkocsi- vezetésre, mint a futballra egyaránt. Itt a Ferencvárosnál mindig voltak s lesznek nagy napok, szép időszakok, nagy meccsek. Voltak a Kinizsi időkben is, tegnap is, ma is s remélem holnap is. Én mindezzel úgy vagyok, hogy egyszerre csak azon veszem észre magam, hogy az edzőmérkőzésen is idegeskedek. Szeretem ezt a klubot, de nem vagyok elvakult a csapattal szemben. Már túl vagyok az egymillió kilométeren s már Albert és Rudas Feri fiát viszem a buszomon futballozni. 49
